Pandora, Gabriella
7 °C
14 °C

Sztálinvárosból a Varázserdőbe

MG 8494

Egyik legrövidebb történelmű városunk Dunaújváros: az első szocialista mintaváros, napjainkban a hazai nagyolvasztós vas- és acélipari technológia utolsó fellegvára. Pentele mezővárost az ötvenes években gőzerővel Sztálinvárossá fejlesztő iparpolitikának ma már nem sok emlékezete van az alig hetven éves városban, és ez meglátszik a Dunai vasmű közvetlen szomszédságában a nyolcvanas években megnyitott Ipartörténeti Skanzen és Szabadtéri Kiállításon, ami az utóbbi időben gyakran feltűnik az interneten, mint erdőben felejtett furcsa elhagyatott vasipari monstrumok kollekciója, amit érdemes egy röpke kirándulás erejéig felkeresni.

A kiállítást rejtő Kiserdő a Vasmű tér jobb oldalán található, eredetileg azért telepítették, hogy védvonalat képezzen a vasmű és a város között. Jelenleg alig utal valami arra, hogy a fák közt egy szabadtéri gyártörténeti gyűjteményt lehet megtekinteni, Martyn Ferenc kaposvári képzőművész Kalapácsok című, üllőket és kalapácsokat formáló 1986-os szoborcsoportja is mintha kissé tanácstalanul álldogálna az erdő szélén.

Ha valamelyik nem túl nyilvánvaló ösvényen behatolunk a fák közé, pár perc séta után öltenek alakot a félhomályban a hatalmas vasipari szerkezetek, amik eredendően a hazai vas- és acélgyártás 1920-1985 közötti időszakát, valamint a Dunai Vasmű 1950 utáni technológiáját mutatnák be. (A “Dunai Vasmű Gyártörténeti Gyűjtemény Állandó Kiállítás” 1985. január 12-én nyílt meg és fontos része volt a vasmű főbejáratához közel elhelyezett ipari skanzen állandó kiállítása.)

A kiállítás mára elvesztette kiállítás jellegét. A magasra nőtt aljnövényzet, borostyán, elvadult erdő egyre jobban benövi az ipartörténeti, gyártástechnológiai műtárgyakat, amik mellől mind egy szálig eltűntek a tájékoztató táblák is. Az időjárás hatásai, a fémtolvajok és a vandálok sem kímélik a hatalmas vasakat, amik környezetét szemét borítja. Pár éve még mintha arról lehetett volna hallani, hogy van valamiféle szándék a kiállítás megmentésére, fejlesztésére, de ezek a hangok mostanra elnémultak.

Jelenlegi szomorkás állapotuk ellenére is van valami megkapó az erdőben tornyosuló monstrumokban, mintha Mijazaki Hajao legendás rajzfilmjéből, a Totoro – A varázserdő titka című animéből léptek volna elő. Az alábbi képes beszámoló második felében erre rájátszva írtunk mi is egy röpke mesét, kicsit életet lehelve a dunaújvárosi varázserdő barátságos vasszörnyeibe.

És akkor most jöjjön a mi kis mesénk a vasmű melletti kiserdőt benépesítő lényekről:

A dunaújvárosi varázserdő titka

Dunaújvárosban járunk 2017-ben. A Kuszakabe család feje, Kuszakabe Tacuo régészprofesszor és két lánya, Szacuki és Mei a Vasmű melletti kiserdőhöz közeli házba költöznek. Egy nap Mei két guruló anyacsavarszerű valamit pillant meg a fűben és követni kezdi őket.