Árpád
3 °C
12 °C

A jövő kicsit unalmas lesz, de nagyon kényelmes

GettyImages-655592462
2017.10.04. 00:37
Dolgok Internete, gépi tanulás, blokklánc – ön is unja már ezeket a modern közhelyeket? Na és ha azt mondom: egyszerűsítés, átláthatóság, spórolás, biztonság? Máris jobb, ugye? Pedig valójában ugyanarról van szó. Az SAP németországi központjaiban jártunk, hogy megnézzük, mire lesz jó ez a sok érthetetlenül hangzó technológia a hétköznapokban. Az is kiderült, hogy az innováció nem puszta marketingközhely, hanem kőkemény túlélési stratégia.

A startupok és a pezsgő techvilág szinonimája még mindig a Szilícium-völgy, de Európa már jó pár éve igyekszik felzárkózni hozzá a maga startupkultúrájának a felvirágoztatásával. Ebben az izraeliek járnak élen, de Németország is nagy erőkkel dolgozik a techszektor felpörgetésén – ahhoz, hogy ezt lássuk, nem is kell elmenni Németországig, elég csak rákeresni arra, hogy “német Szilícium-völgy”, és a Wikipédia rögtön tíz különböző jelöltet sorol fel.

Persze mi azért mégiscsak el-elmegyünk olykor Németországig, hogy bemutathassuk, hogy néz ki az innováció Európa legfejlettebb országában. Ott voltunk például az IBM müncheni központjának februári megnyitóján, vagy éppen a Fujitsu májusi innovációs bemutatóján. Ezúttal pedig a német szoftverfejlesztő óriás SAP háza táján néztünk körül: megnéztük, mivel foglalkoznak a cég által támogatott startupok Berlinben, és hogy maga az SAP milyen új technológiákkal kísérletezik a potsdami innovációs központjában.

Európa szívében épül a behálózott jövő

Az IBM gigaközpontot avatott Münchenben a Dolgok Internetének, ahol minden szál Watson kezében fut össze. Ön szeretné, hogy az autója magától fizesse ki a tankolást? Tovább

Az SAP-nak 180 országban 355 ezer céges ügyfele és 15 ezer partnercége van, a felhőszolgáltatásait 125 millióan használják, és a világ összes tranzakciós bevételének 76 százaléka folyik át a rendszerein – vagyis nyilván elég jó képet tud alkotni arról, mi folyik éppen a világban technológiai fronton. Viszont mivel üzleti szoftverekben utazik, a legújabb fejlesztései nehezebben érik el az átlagemberek ingerküszöbét, mint egy mezei felhasználónak szánt termék. Most képzeljék el, hány embert hoz lázba egy gyorsabban célba érő szállítmány vagy egy automatizált adatbázisfolyamat! Érezhetik ezt a cégnél is, ezért mutogatnak magukról színesebb-szagosabb adatokat is, mint hogy az ügyfeleik a világban minden egyes percben 282 ezer liter sört, 12 600 kilogramm csokit vagy 48600 hordó olajat termelnek.

Pedig ha jobban belegondol, igazából az ön hétköznapjaira közvetetten legalább akkora hatással van egy-egy céges hatékonyságnövelő fejlesztés, mint egy jóval szexibben hangzó VR-szemüveg vagy okoskütyü. Nem mindegy például, hogy kevesebbet kell-e sorban állni, gyorsabban megjön-e a neten rendelt termék vagy pontosabbak-e a vonatok. Arról nem is beszélve, hogy az ipari és üzleti szférában edzett újdonságok rendszerint kis csúszással leszivárognak a csillivilli fogyasztói szolgáltatások világába is.

Dávid és Góliát összebarátkozik

Manapság világszerte sok nagy cég figyel arra, hogy támogasson valamilyen startupsegítő programot, a techcégek pedig kifejezetten élen járnak ebben, elég csak a Google vagy a Microsoft példájára gondolni. Ennek a cégvezetők nemes lelkén túl az is az oka, hogy rájöttek: a startupok támogatásával ők is sokat nyerhetnek. Egyrészt PR-fogásnak se utolsó, hogy mi nagyok gondolunk a fiatal utánpótlásra is. Másrészt – és ez a fontosabb – a nagy cégek rengeteg új technológiát tudnak felszippantani a startupoktól, amire szükségük is van, mert nincs kapacitásuk minden rétegproblémára házon belül megoldást fejleszteni.

Az SAP is jó ideje támogat különféle módokon startupokat. A berlini Data Space nevű központjukban a legfrissebb ilyen programjuk, a februárban indított startupgyorsító mutatkozott be, amelyben kifejezetten a Dolgok Internetével (IoT) foglalkozó startupokat segítenek két helyszínen: Berlin mellett a szilícium-völgyi Palo Altóban.

Bár az IoT, vagyis a hálózatba kötött, adatokat gyűjtő és egymással kommunikáló okoseszközök még mindig főleg ipari környezetben elterjedtek, a felmérések szerint egyre általánosabbá válnak, és már a mindennapjainkba is fokozatosan beszivárognak. Nem csoda, hogy az SAP-nál is ez az egyik kiemelt terület, az inkubátorprogram is egy nagyobb, 2020-ig szóló 2,2 milliárd dolláros IoT-befektetés része.

Az IoT-gyorsító célja, hogy összehozza a startupokat az SAP szoftveres ökoszisztémájával, és azon keresztül a cég fejlesztőivel és ügyfeleivel is. Elvileg mindenki jól jár. A startupok hozzáférnek az SAP szoftvereihez és segítséget kapnak a szakértőiktől, miközben olyan kapu nyílik a rengeteg céges ügyfél felé, amit önerőből nem nagyon tudtak volna kinyitni. Mindezt különösebb kötöttségek nélkül, mert az SAP befektetéssel nem száll be a munkájukba, így függetlenek maradnak. Közben az ügyfelek hasznos megoldásokhoz férnek hozzá gyorsan és egyszerűen, a már amúgy is használt rendszerekbe integrálva. És persze maga az SAP is nyer az együttműködéssel, hiszen a startupok megoldásaival tovább bővítheti a már amúgy is terebélyes ökoszisztémáját.

Az IoT-gyorsítóprogramban most 7 startup vesz részt, közülük hárommal sikerült közelebbről is megismerkedni Berlinben:

  • Az XMPro fogja a különféle gépekből és rendszerekből befolyó adattengert, összekapcsolja, és valós időben elemzi, hogy értelme és haszna is legyen, ne csak üljenek rajta a cégek. A gyakorlatban ez úgy néz ki például, hogy egy gép szól, hogy bocsika, én elvileg 120 nap múlva leszek karbantartva, viszont úgy tűnik, hogy 90 nap múlva el fogok romlani, tehát érdemes lenne rám nézni. (Körülbelül tényleg ilyen formában szól, mert a rendszer egy csetboton keresztül kommunikál.) A platformjuk lényege, hogy minden elképzelhető adatforráshoz és funkcióhoz készítettek egy-egy modult, ezekből pedig minimális programozói tudással lehet a cégre szabott ipari alkalmazásokat összelegózni, nem kell hozzá profi adatelemzőnek vagy a gépi tanulás szakértőjének lenni. Ahogy az egyik alapítójuk mondta, ők a ragasztó, ami összetartja az ezerfelől befolyó adatokat meg az ezekre alapuló üzleti folyamatokat. Az első nagy ügyfelük a Chevron nevű amerikai energetikai óriás volt, nekik 6 hónap alatt 8 millió dollárt takarítottak meg.
  • A Skysense is a karbantartásban segít. Ez a folyamat hagyományosan úgy néz ki, hogy a technikusoknak végig kell járniuk az összes gépet, aztán rögzíteni, ha hibát találtak, majd nekikezdeni a javításnak. A startup az emberi állapotfelmérést helyettesíti drónokkal, amelyek automatikusan, előre meghatározott pályán körberepülnek, képeket készítenek, ezeket szoftver értékeli, így az embereknek már csak azokkal a pontokkal kell foglalkozni, ahol a gép potenciális problémát talált. Mindez még fejlesztési fázisban jár, de állítólag napelemfarmok karbantartásánál bizonyul kifejezetten hasznosnak.
  • A Synfioo pedig a szállítmányozás területére összpontosít, a fuvarok érkezési időpontjára ad valós időben frissülő becslést. Egy ellátási lánc sok szereplőből áll, és kulcsfontosságú, hogy mindannyian tudják, hol jár épp az áru. A rendszer összegyűjt a forgalmi dugóktól a baleseteken át az időjárásig egy halom adatot, és ezek alapján megmondja, mi fog késni, miért, és mit lehet ezzel kezdeni. A startup megoldását használja már többek között a Volkswagen és a német vasúttársaság is.

Az SAP egy másik startupneveldéje az SAP.iO Foundry, amely világszerte négy inkubátort működtet, a berlinit szeptemberben indították a Techstars nevű amerikai startupkeltetővel közösen. Itt a mesterséges intelligencia és azon belül a gépi tanulás áll a fókuszban. (Ennek a lényege, hogy egy rendszert nem manuálisan programoznak be valamilyen konkrét feladatra, hanem sok-sok adattal tréningezik, hogy magától tanuljon és fejlődjön.) A berlini egységben tíz mentorált startup dolgozik, néhányukat szintén megismerhettük a berlini látogatás során.

  • A Praktice.AI egy egészségügyi csetbotot fejleszt. Ha a páciens felhívja a kórházat, a bot válaszol neki és irányítja el. Nem az orvost helyettesíti, hanem a hozzá való eljutást gyorsítja fel a folyamatok automatizálásával, tehermentesítve a kórházi személyzetet. Indiában és Szingapúrban már használják is néhány kórházban.
  • A RefineAI alapítói korábban az HBO-nál és az NBC-nél dolgoztak. Videókészítőknek fejlesztenek egy rendszert, amely visszajelzést ad a videóik fogadtatásáról, és megmondja, azok milyen célközönségnél lennének sikeresek. A videókat emberek tesztelik, de egy algoritmus rögzíti és elemzi a tesztelők reakcióit számítógépes látás segítségével. A távlati cél pedig az emberek teljes kihagyása, hogy a videokról már tesztelés nélkül megmondja a rendszer, milyen fogadtatásra számíthatnak.

Blockchain my heart

Míg Berlinben több programban is startupokkal dolgozik az SAP, van egy innovációsközpont-hálózatuk is, ahol magán a cégen belüli csapatok kísérleteznek új technológiákkal és üzleti modellekkel, és keresik a lehetőséget, hogy az éppen formálódó új piacokon is minél előbb megvessék a lábukat. A világban 12 ilyen központ üzemel a Szilícium-völgytől Szingapúrig, mi a potsdami egységbe jutottunk el szétnézni.

potsdam
Fotó: sap.com

Az “innováció” a magamfajta földi halandónak mindig kicsit üres kifejezésnek tűnt, olyasminek, amit akkor mondanak a cégek, ha éppen arról akarnak meggyőzni, milyen menő is az, amit csinálnak. Andre Wenzet, az SAP innovációs igazgatóját hallgatva viszont inkább az volt a benyomásom, hogy az innováció nem úri huncutság, hanem létszükséglet: elképesztően felgyorsult a technológiai fejlődés, ezért a cégekre is soha nem látott nyomás nehezedik, mert ha nem tartanak lépést, pillanatok alatt elöregedhetnek, és piacvezető óriáscégek is egy szempillantás alatt jelentéktelenedhetnek el, ha nem figyelnek oda.

Wenz szerint ezért kell az SAP anyahajójáról folyamatosan könnyebb mozgású felderítőhajókat kiküldeniük – ezek volnának az innovációs központok, amelyek vadásznak az új technológiákra, sőt az új emberekre is, például a közeli egyetemeken. Hogy éppen mire összpontosítanak, az mindig változik, ha egy területnek megnő a jelentősége, ők is ráerősítenek. Most főleg négy területre összpontosítanak:

  • a gépi tanulásos intelligens rendszerekre,
  • a társalgós csetbotokra, hogy az intelligens rendszerekkel könnyebb legyen kommunikálni,
  • a blockchain- vagy blokklánc-technológiára, amelyre többek között a bitcoin és más kriptovaluták is épülnek,
  • illetve arra, hogyan fog kinézni a jövő munkahelye, és hogyan alakulnak át emiatt a dolgozók szerepei is.

Mi most a négyből kettővel, a gépi tanulással és a blokklánccal fogunk foglalkozni.

A gépi tanulásos kutatásokat vezető Sebastian Wieczorek is elmondta, amiről mi is sokszor írtunk már: a mesterséges intelligenciának ez az ága azért lendült fel ennyire az utóbbi pár évben, mert összejött az áttöréshez szükséges három tényező:

Elkezdődött a háború a csipgyártás jövőjéért

A mesterséges intelligencia nagy üzlet, aki él és mozog, hardvert akar hozzá gyártani, hogy meggazdagodjon a gépek forradalmán. Tovább

Wieczorek szerint a hardver megvehető, az algoritmusok szabadon elérhetők, így a siker kulcsa az adat. Szerinte két irány látszik arra, hogyan tud a gépi tanulás segíteni a cégeknek: egyrészt már létező munkákat automatizál, másrészt eddig lehetetlen munkákat tesz lehetővé. Minderre néhány példát is adott:

  • Egy-egy céghez akár napi tízezer üzenet is beérkezhet. Korábban ezeket manuálisan kellett átnyálazni, ami igen lassú és idegőrlő folyamat. A gépi tanulásos algoritmusok ezeket a bejövő üzeneteket elemzik, kategorizálják, és továbbítják a megfelelő helyre, hogy az embereknek már csak a lényeggel kelljen foglalkozni.
  • A számítógépes látás lehetővé teszi sportközvetítések alatt a hirdetések automatikus figyelését. A rendszer felismeri a hirdetők logóit, és összeszámolja, hányszor, hol és mennyi ideig voltak láthatók a képen. Eddig ezt jobb híján diákmunkások számolgatták, ami nemcsak agybomlasztóan unalmas, de kevésbé megbízható módszer is. A gépesítéssel a hirdető pontosan tudja, mit kap a pénzéért, és a módszer új üzleti modellt teremt: lehet a közvetítésben való feltűnések száma alapján hirdetési helyet értékesíteni.
  • Szintén képfelismerésen alapul a Swarowsky által már használt módszer, amellyel egy sérült ékszert lehet gyorsabban pótolni: csak fel kell róla tölteni egy képet, amely alapján a rendszer azonosítja, melyik termékről van szó.
  • Közvetlenül a boltokban is bevethető a gépi tanulás, például ezzel a ruhavásárlást segítő rendszerrel, amely a kamera képe alapján elemzi, hogy kik vagyunk és éppen milyen ruhát viselünk, hogy ezek alapján újat ajánljon:

A másik forró terület a blokklánc, amelyet a leginkább onnan szokás ismerni, hogy a bitcoin és más kriptovaluták is ezen a technológián alapulnak, de valójában az ilyen digitális pénzeken jóval túlmutat a jelentősége. A lényege, hogy mindenféle tranzakciót egy elosztott főkönyvben rögzít, vagyis egy olyan közösségi nyilvántartásban, amellyel kiiktatható egy sor hagyományos közvetítőszereplő. A decentralizáltsága miatt a tranzakciók gyorsabbak és egyszerűbbek, illetve az ügyletek átláthatóbbak és (elvileg) biztonságosabbak.

Ha mindebből nem sokat értett, akkor egyrészt jó szívvel ajánlom az előző bekezdés linkjeit, másrészt legyen itt elég annyi, hogy a Gartner elemzőcég előrejelzéseszerint a blokklánc-technológiára épülő piac értéke 2025-re 176 milliárd dollár, 2030-ra pedig 3,1 ezermilliárd dollár lesz – vagyis annyi biztos, hogy iszonyatosan nagy pénz van benne, nem csoda, hogy már ma is egyre több bank és más cég próbálkozik vele.

A kőpénztől az okos szerződésig

Ha a kőpénzek rendszerét blokkláncra tesszük, akkor a bitcoinhoz jutunk. Ha a vérszerződésekét tesszük blokkláncra, akkor pedig az Ethereumot. Tovább

A blokklánc többféle lehet. A bitcoin és társai által használt változatok publikusak, vagyis bárki csatlakozhat; és a tranzakciós partnerek nem feltétlenül ismerik egymást, ezért van szükség a tranzakciók külső hitelesítésére. (Ezt hívják bányászatnak, ami mára önmagában is elég szép üzletté nőtte ki magát.) A blokklánc másik típusa ennél zártabb: konzorciumban működtetik, a belépés kontrollált, ezért a tranzakciók is kevésbé számításigényesek, mert a felek között már megvan az alapvető bizalom (vagyis nincs szükség bányászokra). Az üzleti világban ennek a típusnak van igazán jövője. Az SAP például szeptember végén nyitotta meg kísérleti jelleggel a saját blokkláncszolgáltatását (tehát nem a saját blokkláncát), és bejelentette az első partnereit is, akikkel együtt kísérleteznek a blokklánctechnológia gyakorlati hasznosításával.

Na és mire lesz jó mindez? Torsten Zube, az SAP blokkláncügyi fejese erre is mondott néhány példát:

  • Mivel a könnyű hitelesíthetőség az egyik fő előnye, jól jöhet majd a közszférában pályázatok kezelésére, dokumentumok hitelesítésére, közbeszerzések átlátható lebonyolítására.
  • Bármilyen szerződések megkötésére és tárolására is alkalmas.
  • A közvetítők kiiktatása miatt valós idejű fizetéseket tesz lehetővé.
  • Az átláthatósága miatt könnyen ellenőrizhetők lesznek bizonyos állítások, például ha az egyetemek feltöltik a diplomáikat, egy állásjelentkezésnél gyorsan utána lehet nézni, hogy a jelentkező igazat mond-e a végzettségéről.
  • A lakásbérbeadás is radikálisan egyszerűsödhet, mert egy lakás belépési joga, illetve annak átruházása is rögzíthető a blokkláncban. Ezt egy kis demó is bemutatja a potsdami központban, amelyben mindig csak azt a fiktív személyt engedik belépni egy adott épületbe, akinek a jogosultságát a tulajdonos a blokkláncba felvezette. Szegény Sam például csupa piros lámpát kapott:

De van már egészen biztató gyakorlati példa is: az olaszországi Bolzano megye közigazgatásában, az építési támogatási pályázatok kezelésében vetették be a blokkláncot. Ennek köszönhetően a beadott iratok nem vesznek el, nem sérülnek meg, nem kell őket többször is beadni, és hamisítani se lehet: a beérkezés után rögzítik a blokkláncban, ahol bárki által hozzáférhető (persze nem maga a dokumentum, hanem az abból generált egyedi kód), és ha bárki utólag változtatna rajta, az rögtön nyilvánvaló lenne. Transzparens, biztonságos, gyors és könnyen kezelhető – magyarországi közbeszerzéseknél is szívesen látnánk ilyesmit.

***

Munkatársunk az SAP meghívására és költségén vett részt a túrán. A cikk enélkül nem készülhetett volna el, ugyanakkor teljes egészében szerkesztőségi tartalom, készítésére a cég semmilyen befolyással nem volt.