Judit
3 °C
6 °C

Mit kell tudni a RAID-ről III.

2002.05.03. 10:40
Kapcsolódó cikkek (1)
A cikksorozat előző részben az adatépség és a hibatűrő képesség fogalmát, valamint a RAID általi fokozásának kérdéseit tisztáztuk. Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy megvalósítás szerint hogyan osztályozhatjuk a RAID eszközöket.
Alapvetően két fő megoldási irányt különböztethetünk meg. Az egyik a szoftveres, a másik pedig a hardveres megközelítés.

Szoftveres megvalósítás esetén a háttértárolókat kezelő algoritmust a számítógép főprocesszora hajtja végre. Ennek a megoldásnak az a legfontosabb erénye, hogy olcsó. Legnagyobb hátránya pedig az, hogy visszafogja a szerver teljesítményét. További jellemzője a szoftveres megközelítésnek, hogy erősen platformfüggő a driverek, és kezelőprogramok miatt.

A RAID eszközök másik lehetséges megvalósítási útja a hardveres megoldás. Ebben a kategóriában kétféle irányzat közül választhatunk, a kártyás, és a különálló, úgynevezett Stand Alone változat közül.

A kártyás RAID-nél a lemezkezelő algoritmust egy vagy több számítógépbe épített hardvereszköz futtatja. A vezérlőkártyák működtetéséhez driverekre és kezelőprogramokra van szükség, a megoldás ez esetben is erősen platformfüggő.

A Stand Alone megoldás tulajdonképpen egy külön egység, belsejében egy (többnyire) több processzorral rendelkező számítógép, melyet a szerverrel általában SCSI vagy WIDE SCSI kábellel, kábelekkel kötnek össze. Ez a változat platformfüggetlen, hiszen működtetéséhez nincsen szükség semmilyen driverre, szabványos SCSI vagy WIDE SCSI felületen csatlakoztathatók minden e felülettel rendelkező számítógéphez.

A hardveres RAID-nek a fentieken túl az alábbi előnyeit célszerű kiemelni:

  • önállóan felismeri a meghibásodott meghajtókat;
  • leállás nélkül tartaléklemezre tudja cserélni a meghibásodott merevlemezt, újraépíti a merevlemez tömböt;
  • képes egyesített vagy dedikált tartaléktömbök kezelésére;
  • észleli és a legtöbb esetben ki is javítja bithibákat;
  • az esetleges hibákat fontosság szerint színkódolja a rendszer;
  • lehetőség van arra, hogy egy konzolról több RAID tömböt és több operációs rendszert lehessen felügyelni;
  • nagyobb a teljesítmény, hiszen a kevesebb a megszakítás, és a kisebb forgalom a PCI buszon;
  • bootolásra is képes a meghatározott lemeztömbről.

    Az egyszerre kezelhető merevlemezek száma nem függ közvetlenül össze a későbbiekben tárgyalandó RAID algoritmusokkal (RAID0, RAID1, RAID3, RAID4, RAID5, esetleg RAID6).

    A redundáns RAID rendszerek úgy biztosítják a hibatűrést, hogy a rendelkezésre álló merevlemez kapacitásnak csak egy része a hasznos vagy névleges kapacitás. A fennmaradó terület szolgál a redundanciát biztosító többletinformáció tárolására. Általában elmondható, hogy a merevlemezek számának növelésével csökken a kieső, "hasznos" adattárolásra nem használható terület aránya.

    Az esetleges torlódások elkerülése, és a sebesség növelése érdekében célszerű külön diszkcsatornát biztosítani minden egyes tömb számára. A tömböket pedig célszerű több lemezegységből felépíteni.

    A cikksorozat következő részében a RAID0 és a RAID1 algoritmusok jellemzőit tekintjük át.