Natália
-3 °C
8 °C

Az egyszeri rendszergazda esetei a RAID-del I.

Korábban már sokszor írtunk a RAID technikáról. A RAID 5-ös változatot igen sok helyen használják az adatbiztonság fokozására. A Kürt Rt. szakembereinek tapasztalata szerint ennek ellenére igen sok esetben kerülnek mégis adatmentők kezébe a rendszerben található winchesterek.
Az adatvesztéshez vezető okok a legtöbb esetben annyira egyértelműek, hogy az ember úgy gondolná, nincs az a rendszergazda, aki elkövetné ezeket. Mégis sokan vannak, akik figyelmetlenségből, gyakorlatlanságból, lustaságból (és azt már csak félve merjük leírni, hogy felelőtlenségből) tartós megélhetést biztosítanak az adatmentőknek.

Úgy gondoltuk, hogy mindannyiunk okulására bemutatnánk néhány tipikus esetet. Történeteink főhőséül a Grimm mesékből jól ismert, egyszeri rendszergazdát választottuk, mert meg vagyunk győződve arról, hogy az olvasók közül senki sem követné el a bemutatásra kerülő szamárságokat.

Meddig "hibatűr" Ő?

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren azért még innen, élt egy rendszergazda. Ennek a rendszergazdának a gondjaira bíztak egy RAID 5-tel felszerelt szervert.

Történt egyszer, hogy midőn szalámis zsömléje majszolgatásából rápillantott a szerver monitorára, észrevette, hogy valami baj van. A rendszer kizászlózta az egyik meghajtót, vagyis jelezte, hogy azzal baj van.

Sebaj, gondolta az egyszeri rendszergazda, úgyis hibatűrő rendszer. Azért van, hogy tűrje a hibát, majd továbbmajszolta a szalámis zsömléjét.

Telt, múlt az idő, de egyre csak az motoszkált a fejében, hogy talán mégis tenni kéne valamit. Azzal elindult, hogy megmássza a "Nagyfőnök"-höz vezető hétemeletnyi lépcsőt. Mászás közben legyőzött egy kólaautomatát meg a büfést, aki be akarta csapni, majd amikor felért, szuszogva előadta, hogy mi járatban is van. Elromlott az egyik vinyó a RAID-ben, kellene egy új.

Nem úgy van az, sokszor tíz arany az ára, nem lopjuk "mink" a pénzt - így a Nagyfőnök, és közben erősen csóválta a fejét. - Működik a rendszer így is, minek költsünk. Takarékoskodás van ám - tette még hozzá.

Nem is kérdezett többet az egyszeri rendszergazda, nemigen lehetett vitatkozni a Nagyfőnökkel, indult a dolgára. Telt múlt az idő, hanem néhány nap múlva, egyszer csak mi történt? Óh jaj, kizászlózott a rendszer egy másik merevlemezt is_

Egy pillanatra szakítsuk meg a mese fonalát egy komoly, szakértő megjegyzés kedvéért. Az első meghajtó kiesésével a RAID rendszer megszűnt hibatűrőnek lenni, ami azt jelenti köznapi nyelvre lefordítva, hogy egy esetleges következő hiba után már csak drágán, szakember bevonásával kaphatjuk vissza az adatokat. Ilyenkor tehát azonnal ki kell cserélni a hibás eszközt.

A második egység meghibásodása után még azzal tetézhetné a bajt mesénk főhőse, ha elkezdené saját maga javítgatni a rendszert. Ezt szerencsére nem teszi, mert úgy beszéltük meg vele, hogy a mese vége, ha lehet, valamennyire mégis csak legyen jó. Most pedig lássuk, hogyan végződik a történet:

Nagyon megijedt az egyszeri rendszergazda. De mivel eszes legény volt őkelme, biztonságosan leállította a rendszert, és az összes merevlemezt hóna alá kapva hanyatt-homlok elinalt az adatmentőkhöz. Igen ám, csakhogy azok egy zsák aranyat kértek nehéz és aprólékos munkájukért cserébe. Rendszergazdánk lógó orral visszakullogott a Nagyfőnökhöz, hogy mitévő is legyen. A Nagyfőnök előbb átkokat szórt, kisvártatva hümmögött egy sort, osztott, szorzott, és kiszámolta, hogy több szekérnyi arannyal sem tudná azt a kárt ellensúlyozni, amit adatai elvesztése, és rendszere leállása esetén kellene elviselnie, sőt a fele lánya, meg az egész királysága is odalenne. Így hát mit volt mit tenni, nem is tétovázott sokáig, elküldette a zsák aranyat, az adatmentők pedig majdnem minden adatot vissza is tudtak hozni a winchesterekről. Itt a vége, fuss el véle.

Az efféle meséknek mindig van fontos tanulsága. Fentinek több is, például hogy nem az eszközök képviselik az igazi értéket, hanem a rajtuk tárolt adatok. Aztán, a hibatűrő rendszer valószínűleg nem véletlenül kerül telepítésre egy adott helyen, így ennek a képességének a megőrzése kritikus lehet egy vállalat vagy szervezet számára. Ehhez pedig az kell, hogy az első egység kiesése után, a lehető legrövidebb időn belül cselekedni kell. Ez a cselekvés célszerűen a következő lépésekből áll:

  1. A RAID-ből kiesett (a rendszer által hibásnak jelzett, "kizászlózott") eszközt ki kell cserélni egy jóra. Erre a célra a legjobb természetesen a rendszerben lévő többi meghajtóval minél több paraméterében megegyező eszköz, de ami kötelező, az az, hogy a kapacitása legalább akkora legyen, mint azoké.
  2. A kiesett és az 1. pont alapján a rendszerből már eltávolított meghajtót meg kell vizsgálni, hogy hibás-e vagy sem. A RAID-ből ugyanis nem csak akkor potyoghat ki egy winchester, ha elromlik, számos egyéb oka is lehet a dolognak (például kábelhiba, valamilyen tranziens jelenség, mondjuk villámcsapás okozta zavar, a vezérlő hibája, stb.) Ha nem tudjuk, hogy hogyan kéne megvizsgálni a meghajtót, akkor érdemes szakemberhez fordulni, de számos diagnosztikai program létezik, amelyek alkalmasak erre a célra.

A RAID-es gépmesék sorozat további részeiben hasonlóan tanulságos történetek következnek majd.