Lengyel informatikus kutatók bemutattak egy steganográfiai módszert, amellyel az interneten zajló telefonbeszélgetésekben – a VoIP-adatfolyamban – üzeneteket lehet elrejteni.
A steganográfia a rejtett kommunikáció művészete, amelynél maga az üzenet általában nem titkosított, de olyan a szöveget hordozóközegben helyezik el, hogy az avatatlan szem véletlenül biztosan nem talál rá. Például egy filmben a képi információt hordozó biteket lecserélik valamilyen olvasható szövegre. Lehet, hogy ettől a kép kissé zavaros lesz, de a néző valószínűleg hamarabb gyanakszik a lejátszó hibájára, mintsem arra, hogy valaki titkos üzenetet csempészett a hollywoodi megaprodukció kódjába.
A varsói telekommunikációs intézetnél dolgozó Wojciech Mazurczyk és Krzysztof Szczypiorski a szórakoztató filmek helyett az internetes telefóniát szemelték ki hordozóközegnek. Mazurczyk a New Scientist tudományos lapnak elmondta, hogy a beszédhangot szállító adatcsomagok közül cseréltek le néhányat. A módszer pedig azért működik, mert a VoIP-telefonok a User Datagram Protocol (UDP) adatátviteli megoldást használják, amely nem garantálja, hogy a csomagok ugyanabban a sorrendben érkeznek meg, mint amilyen sorrendben el lettek küldve. Egyes csomagok soron kívül érkeznek meg, más csomagok duplikálódnak, vagy egyszerűen eltűnnek. Ha az internetes telefonálás ilyen káoszban is képes működni, nem meglepő, hogy a beszédbe beültethetők a rejtett üzenetek.
A kutatók szándékosan késleltetve küldik a titkos üzenetcsomagokat, mert így nem a fogadó fél nem hangcsomagként, hanem elveszettként fogadja azokat. Emellett próbálják minimalizálni a csomagok számát, hogy elkerüljék a hangminőség jelentős romlását, ez alapján ugyanis a paranoiások talán mégis arra gyanakodnának, hogy lehallgatják őket.