Ilyen célpont lehet a vezeték nélküli internetet szolgáltató wifi-router, aminek a titkosítása nem túl erős, a gazdáik hajlamosak elhanyagolni még az alapértelmezett jelszó megváltoztatását is, viszont már elég elterjedt, az egyes wifi-hotspotok sokszor átfedésben vannak egymással, így egy vírus közvetlenül routerről routerre terjedhet vezeték nélküli kapcsolaton.
Bár ilyen vírus jelenleg nem létezik, a kutatók megpróbálták modellezni egy wifi-fertőzést. Tanulmányukban amerikai nagyvárosokról (New York, Boston, Seattle, Chicago és San Francisco) illetve Indiana állam kevésbé "bedrótozott" vidékeiről készítettek wifi-lefedettségi térképet, külön figyelemmel arra, hogy az egyes hotspotok a sebezhetőbb WEP, vagy az erősebb WPA kódolást használják, esetleg semmit. A titkosított hálózatoknál felmérték azt is, hogy a rendszergazda megváltoztatta-e az alapértelmezett jelszót.
A modell alapja az volt, hogy a vírus a titkosítatlan, illetve a gyári jelszavakat használó routereket azonnal megfertőzi, a WEP-et lassabban, míg a WPA-t feltörhetetlennek tekintették. A szimuláció eredménye az volt, hogy a városok földrajzi, építészeti és wifi-lefedettségi jellegzetességeitől függően a routerek 10-55 százaléka lett a vírus martalékává. A fertőzés az első 24 órában terjedt a legnagyobb sebességgel.
A fertőzések térképei meglepő hasonlóságot mutattak egy biológiai víruséval: földrajzi akadályok (például egy folyó) például hatékonyan lelassítják a fertőzést, és az elszigetelt - akár hálózat nélküli területekkel, akár WPA-s hálózatokkal körülvett - területekre sem jut be a vírus. Az elemzés mindegyik városban kimutatott olyan stratégiai csomópontokat, ahol erős védelem alkalmazásával a vírus terjedése drasztikusan lecsökkenthető - és persze felhívják mindenki figyelmét arra a magától értetődő szabályra is, hogy soha semmilyen berendezést nem szabad a gyárilag beállított jelszóval használni, ha az megváltoztatható.