Kockahasú mobil zeneszeretőknek
További Cellanapló cikkek
Az LG látványos eredményeket tud felmutatni a mobilgyártásban, ezek közé tartozik az aktuális csúcskategóriás modell, az Arena is. Nem szívesen adtam vissza a pr-ügynökségnek, és nemcsak azért, mert egy esés alkalmával sikerült maradandóan megkarcolni az alumínium keretet (bocs), hanem mert szerettem volna vele még zenét hallgatni, és több családi videókat készíteni.
Az LG egyetlen hibája, hogy túl sokat akar mutatni a tudásából. Az Arenában például két teljes menürendszer van, amiből persze csak az egyik igazán jól használható, a másik meg pont olyan, mint az Asus netbookom hajlatába berakott Swarovski kristály - ízléstelen és teljesen fölösleges. De amíg a kristály egy csavarhúzóval kipattintható a helyéről, addig az LG térhatású menüje mindig ott marad, ahová rakták.
Az LG Arena szebbik menüjében egy kocka négy lapjára feszítettek rá négy almenüt: egy gyorsindítót, ahol a leggyakrabban használt 9 program indítóikonja van, egy widgetes lapot, ahol minialkalmazások jelenhetnek meg, valamint a kedvenc képek és zenék kaptak egy külön lapot, és a kedvenc névjegyek. Az animált menü egyszer, egyetlen percig biztosan vonzza a tekinteteket, de ezután már nem számít, hogy egy kocka forgatásával lehet lapot váltani a menüben.
A hétköznapi használatra ugyanis van egy praktikus és szép ikonos menü, ami elsőre az iPhone-menü koppintásának tűnhet, da annál sokkal fejlettebb, mert mindegyik sort el lehet mozgatni, így mindegyik program gyorsan elérhető. Amikor pedig oldalára döntjük a készüléket, mindegyik ikon megjelenik a kijelzőn.
Az LG operációs rendszere elég stabilan működik, két hét alatt egyszer sem fagyott le, viszont olyan következetlenségek vannak benne, amit sürgősen javítani kellene. Például nem mindig egyértelmű, hogy egy programból miként lehet úgy kilépni, hogy tovább fusson a háttérben. Az okostelefonokhoz szokott júzereknek pedig az okozhat csalódást, hogy csak bizonyos programok futhatnak egyszerre. A Java programok például azonnal lelőtték a zenét, márpedig egy multimédiás okostelefontól elvárnám, hogy a zenehallgatás élménye folyamatos legyen.
Már csak azért is, mert az LG Arena elég jól szól. A zajszűrős füldugasszal a 7-es buszon az Ola Kvernberg trió hegedűszólója, vagy éppen a Budapest-Varsó járaton a Pearl Jam zúzása volt hallható, nem a gépszörnyek zöreje. A zenelejátszó kezelőfelülete kicsit ügyetlen, és a böngészőben a kétujjas nagyítás (multitouch, mint az iPhone-ban) még nem elég kifinomult, ennek ellenére jó, hogy van ilyen - legalább foglalkoznak a fejlesztésével. Kicsit meglepő volt, hogy bár a mobil érzékeli, amikor az oldalára döntik, és ennek megfelelően elforgatja a képet, sokszor nem akart jobbra elfordulni.
Az LG Arenát minden jóval megpakolták: 8 gigabájtos memóriája akár 16 gigabájtos microSD kártyával is kibővíthető, 3 hüvelykes kijelzője 480x800 pixeles, az internetre 54 megabites wifin vagy 7,2 megabites hsdpa-n tud csatlakozni, kamerája 5 megapixeles fényképeket vagy 720x480 pixel felbontású videókat tud készíteni, lejátssza a DivX formátumú videókat, és az 1000mAh-ás akku 300 óra készenléti időt biztosít.
A mobil az iPhone piacát ostromolja, a zenehallgatásra és videózásra vágyó, és az almás logóhoz nem ragaszkodó embereknek jó alternatíva. A T-Mobile körülbelül 100 ezer forintért adja előfizetés nélkül.
Rovataink a Facebookon