iPad 2 vagy Android?

2011.03.07. 15:44
Múlt héten megjelent az Apple iPad 2, és boltokba került az első komoly rivális, az Android operációs rendszert futtató Motorola Xoom. Végre van két sokkal kecsegtető termék a táblagépek éledező piacán. Melyik a jobb irány, az androidos tabletek széles választéka, vagy inkább az iPad 2?

Az androidos táborba tartozom, abban az értelemben legalábbis, hogy szeretek gépeket berhelni, és nem dobok hátast a szöveges parancssor láttán. Azt vettem észre, hogy az Androidot szerető emberek igen nagy részének hasonló a hozzáállása. Feltörik, és szoftveresen tuningolják az okostelefonjukat, szoftvereket írnak rá maguknak, vagy éppen másoknak akarnak szoftvert készíteni, és nagyon bejön nekik ez a nyílt(abb) platform. A mobilozó populáció nagyobbik része azonban nem ilyen, csak egy telefonra van szükségük – ami gyári beállításokkal is jól működik.

A történelem ismétli önmagát

Mielőtt nekiállunk tableteket elemezni, lépjünk vissza az időben 2009-ig, amikor már több okostelefonon is megjelent az Android. A Google összerakott egy jól kezelhető rendszert, és a gyártók elkezdték ontani magukból az androidos okostelefonokat, ezek azonban tele voltak hibákkal, szoftveres és hardveres hiányosságokkal. 2010 elején, a Nexus One és az Android 2.2 bemutatásával vált kiforrottá a rendszer, majd újabb egy év múlva megjelent az Android finomra csiszolt 2.3-as verziója. Két év telt el, mire révbe ért az Android, de a kínálat még mindig nagyon vegyes. Ugyanolyan oprendszerrel is teljesen más élményt ad egy HTC, mint egy Samsung.

Most a táblagépek tartanak ott, ahol az okostelefonok tartottak 2009-ben. Éppen csak megjelent a táblagépekre átírt Android 3.0 (Honeycomb). Még senki sem használta hosszabb ideig. Nem tudjuk, hogyan működik több tucat alkalmazás feltelepítése után, tényleg jó ötlet-e harminc widgetet helyezni a főmenübe, egyáltalán, jól vannak-e megírva a szoftverek, vagy megint egy évet kell várni a böngésző optimalizációjára.

Sajnos, a Xoom rövid ideig volt a kezeim között, Barcelonában csak annyit tudtam meg róla, hogy valóban lejátssza a 1080p felbontású videókat, és nagyon szép 3D játékok futnak rajta. Azóta megjelentek külföldi tesztek, és nagyon vegyes a táblagép fogadtatása.

A Samsung Galaxy Tab 10.1-gyel azonban háromnegyed órát töltöttem el, bejelentkeztem rajta az azonosítómmal, megnéztem a Honeycomb alapprogramjait, a böngészőt, a térképet, a képgalériát, a kamerát, a levelezést és a naptárat. Első benyomásom az, hogy az ismert szoftverek nagy kijelzőn is kezesbárányként viselkedtek.

Az Appleblog azonban készített egy videót, amelyen a Galaxy Tab 10.1 böngészője szaggat az iPadéhoz képest, és lassabban fordul el a kép, amikor az oldalára döntjük a készüléket. Ez nekem egyáltalán nem tűnt fel, amire az lehet a magyarázat, hogy nem szoktam hozzá az iPad (állítólag) gyorsabb működéséhez. A Google Maps térképén gyorsan tudtam keresni, a böngésző is gördülékeny működött. Ugyanakkor, ha hihetünk a videónak, amely még az iPad első változatával készült, akkor a Samsung lépéshátrányba került, hiszen az iPad 2 processzora azóta kétszer gyorsabb lett. Sokat elárul a helyzetről, hogy az iPad 2 megjelenése miatt a Samsung újragondolja a Galaxy Tab 10.1 árát.

Készlethiány fenyeget

De nem is ez a lényeg. Az androidos tabletek sikerét vagy kudarcát nem a processzor, az sd-kártyával vagy usb-vel való bővíthetőség, vagy a gyári hdmi-csatlakozó fogja eldönteni. Az a kulcskérdés, hogy milyen gyorsan készülnek el a fontos szoftverek az Android 3.0-ra. Az iPhone, az Android, az okostelefon és a táblagép attól lesz igazán értékes, hogy rengeteg szoftverrel bővíthető tovább.

Nem állítom, hogy az iPad 2 előnye behozhatatlan, de tény, hogy az Apple gépére már van hatvanötezer működő alkalmazás, a menő játékoktól az ismert nagyvállalati rendszerek kliensein át az olcsó segédpropgramokig szinte minden elérhető. Akkor lesz értelme androidos táblagépet venni, ha elkészült rá az Amazon Kindle könyvolvasótól az Evernote tudúkezelőn át a Wired magazinig minden.

Ezek nagy része már androidos okostelefonon is elérhető, tehát nem nulláról indul a Honeycomb, de nem elég átméretezni a mobilra megírt szoftverek kezelőfelületét, teljesen át kell tervezni az interfészt. Jó példa erre a tabletre átírt Gmail, amelyben a kijelző nagy részét a megnyitott email foglalja el, és a bal oldalon van a levelek listája (az androidos okostelefonokon csak külön látható a lista és a betekintő).

2011-02-22 19.20.36

Jó jel, hogy nagy mozgolódás van a fejlesztői közösségben, egyre több cég keres androidos programozókat. Kulcsfontosságú az is, hogy az Android Market ingyenes és fizetős programjai is minden országban elérhetőek legyenek, ahol tabletet piacra dobnak.

Sokkal nagyobb fejtörést okozhat a Google-nek, hogy még szinte semmit sem tud a táblagépezőkről. Ezzel szemben az Apple kilenc hónapja látja a felhasználók viselkedését: milyen programokat töltenek le, mire panaszkodnak a legtöbben, hol kell javítani a szoftveren, a beállításokon. Az Apple nyilván arra koncentrált az iPad 2 fejlesztésekor, hogy a felhasználók többségének az igényeit szolgálja ki (könnyebb és vékonyabb gép, erősebb processzor, kamerák), és nem a hangosabb, de szűkebb hardcore felhasználói réteg bajait akarta orvosolni (nincs Adobe Flash, usb port, sd-kártya, nem nőtt a kijelző felbontása).

Kína mindent elfoglal

Miközben a csúcson az iPad 2 és a Honeycomb-alapú tabletek csatáznak egymással, a piacra alulról is megpróbál betörni néhány gyártó. Távközlési szakemberek szerint ezek az olcsó gépek majd lenyomják az árakat, de ezt erősen kétlem. A legolcsóbb Opel soha a büdös életbe nem fogja lenyomni az SLK Mercedes árát, márpedig a táblagépeknél legalább ekkora különbség van az olcsó kínai és a csúcskategória között.

Több mint egy hete tesztelem a ZTE V9 nevű eszközt, amit a legnagyobb jóindulattal is csak hordozható mobilnetes képkeretnek neveznék. Annak sem túl jó. Kijelzőjének felbontása 800 × 480 pixel, azaz ugyanakkora, mint a csúcskategóriás okostelefonoké. Emiatt a megjelenített betűket csúnyán rajzolja ki a kijelzőre. Rosszabb volt rajta e-könyvet olvasni, mint a harmadakkora kijelzővel felszerelt Galaxy S okostelefonon. Az ZTE kijelzője rezisztív technológiával érzékeli az érintést , ezért nincs multitouch.

A kép nem fekete-fehér, a ZTE V9 kijelzője fakó
A kép nem fekete-fehér, a ZTE V9 kijelzője fakó

A ZTE játékra sem jó, mert nincs benne 3D gyorsítás. Az Angry Birdsöt is hamar letöröltem róla, mert nem volt jó a játékélmény, szaggatott, és multitouch nélkül nehéz volt vezérelni. Egyébként is túl sok helyet foglalt el a program, és a belső memóriában nagyon kevés hely van a telepítésre. Egy hét után folyamatosan azzal zaklat a készülék, hogy fogy a hely, pedig csak kilenc egyszerű programot telepítettem rá. A ZTE egyébként az Android 2.2-es verzióját futtatja, amit telefonokra terveztek, nem táblagépekre.

Fennáll a veszély, hogy az olcsó eszközök rossz felhasználói élményt adnak, és az emberek elbizonytalanodnak, szükségük van-e egyáltalán táblagépre. A gyártó és a forgalmazó is bizonytalan, látszik a ZTE V9-en, hogy nem kiszolgálni próbálják a célcsoportot, hanem csak piacra dobtak egy olcsó izét.

A ZTE egy tökös partnerrel és plusz pár hónap munkával javíthatott volna a helyzeten, ha legalább telerakták volna a táblagépet hasznos szoftverekkel. Az előre telepített, táblagépre optimalizál műsorújság, időjárás-előrejelző, menetrendek, navigációs programok és hírportálok nagyobb értéket adtak volna a táblagépnek. Mármint akkor, ha mindez nem a felhasználói tárhely rovására megy.

iPad 2 vagy Android?

Az Android-hívőknek azt javaslom, hogy kerüljék az olcsó és kompromisszumos megoldásokat, az Apple-hívőknek pedig csak akkor érdemes megvenni az iPad olcsóbbá vált első verzióját, ha biztosan tudják, nem lesz szükségük az új verzió extráira. Aki nem fog táblagépre programot írni, és a fájlkezelő hiányát is elviseli, ha a tableten enélkül is eléri a képeit, zenéit és videóit, az inkább próbálja ki az iPad 2-t.