Eltűnik egy generáció a mobilnetről

2011.07.26. 10:15
Egyszerű szoftvergyártók is kiüthetik a mobilhálózatot, mert ma már szinte bármit megtehetnek a mobilokkal, a szolgáltatók ugyanis megnyitották előttük a rendszereiket, mondta Maradi István, a Magyar Telekom műszaki vezérigazgató-helyettese, és azt is elárulta, hogy hamarosan eltűnhet a 3G.
Maradi István
Maradi István

Népszerű téma a gépek közti mobilos kommunikáció, de a gyártók csak a globális piaci helyzetről beszélnek. Magyarországon mennyire elterjedtek ezek az eszközök?

Nagyon sokan használnak hálózatra kötött eszközöket, például otthoni riasztókat, és ma már a ház teljes automatizálása, a fűtés és a klíma sms-sel történő vezérlése is könnyen megoldható, nem luxus. A tabletek megjelenése is lendületet ad a technológia terjedésének.

Az okostelefonok és a táblagépek jó kezelőfelületet adhatnak ezekhez a szolgáltatásokhoz, de a gépeket nemcsak sms-ben érhetik el, hanem webes alkalmazásokkal is. Ráadásul olyan üzenetküldő kliensek is futtathatók rajtuk, amelyek a személyes kapcsolattartásban is pótolhatják az sms-t. Ez nem öli meg gyorsan a nyereséges sms-bizniszt?

Ma többek között azért olyan népszerű az sms, mert ha küldünk egy üzenetet, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a címzett megkapja, mert ugyanazt a hálózatot használja, mint mi. A távközlési hálózat zárt, privát rendszer, amelyben mindenki ott van. Eljön az az idő, amikor az sms-ről másra válthatunk, de ehhez előbb biztosítani kell, hogy mindenki elérje az internetet és a rajta futó alkalmazásokat. Ez akkor lesz lehetséges, amikor már csak okostelefont lehet venni, és mindenkinek ilyen készüléke lesz.

Az sms kiesésével nem csökkenne túlságosan a szolgáltatók bevétele? Jön annyi bevétel a mobilnetből, hogy a távközlési cégek lemondjanak az sms-ről?

Én nem lemondásnak gondolom a régebbi technikák helyett újak bevetését, hiszen bevételeket nyilván abból is lehet nyerni. Nem megakadályozni kell a technológiai fejlődést, hanem fel kell rá készülni.

A Magyar Telekomnak milyen szerep jut az sms utáni világban?

A Magyar Telekom komoly hangsúlyt fektet az innovációra, de az alkalmazásgyártás terén nagy valószínűséggel nem mi és nem is általában a mobilszolgáltatók lesznek a tömeggyártók. Az internet nyílt és nyilvános rendszerének éppen az a lényege, hogy Ön, vagy én is írhatok egy alkalmazást. Magyarországon is lehet olyan kiváló alkalmazást készíteni, amelyet Indonéziában használhatnak majd sikerrel, ha a készítő le tudja fordítani az adott nyelvre. Ezzel egyik távközlési cég sem tud versenyezni, inkább arra kell figyelnünk, hogy minél inkább megnyissuk a hálózatot a fejlesztők előtt, és a nálunk elérhető szolgáltatásokra lehessen a legkönnyebben alkalmazásokat írni. Jó vadászterület a fejlesztőknek a IPTV és a mobil összekapcsolása. Például hasznos lenne, ha a tévé a kijelző felső sarkában megjelenő üzenettel jelezni tudná, ki hív minket a konyhában felejtett mobilunkon.

Rengeteg lehetőség van. Tíz évvel ezelőtt egy tévé elindításához fel kellett menni a Széchenyi hegyre, a toronyból lefedni Budapestet, és kellett még tíz nagy teljesítményű átjátszó állomás. Ma mi ketten tévét tudnánk indítani. Kell hozzá egy kis kockázati tőke, és egy jó ötlet. Elég megnézni a Netflixet, amely a világ legnagyobb tévécsatornájává kezdi kinőni magát, és ehhez nem kellett semmi más. Pénz azért kell, de kicsiben el lehet kezdeni.

Miért nem indult el Magyarországon hasonló?

Sok minden kell hozzá, ami a Szilícium-völgyben megvan, és ez nem csak a napsütés. Az a legfontosabb, hogy mennyi kreatív agyat találsz a környéken, és ott megvan az az infrastrukturális alap, ami lehetővé teszi az építkezést. Akárhová megyünk, a szélessávot keressük. Ma már az EDGE (2G) nem elég a valódi szélessávra, 3G-re vagy 3G feletti szélessávra vár mindenki. Ahol nincs megfelelő szélessáv, az a terület hosszú távon lemarad, az üzletek nem tudnak elindulni, mert az emberek nem találnak rájuk. A mérnök is ott kreatívabb, ahol van szélessáv, mert nem az alapokkal kell foglalkoznia, máson járhat az esze a fejlesztési lehetőségekben. A szolgáltatónak folyamatosan meg kell újítania a hálózatát, hogy a tartalom, a fejlesztők, a készülékek és az infrastruktúra együtt tudjanak fejlődni. Egészen biztos, hogy amikor megjelenik az iPad 3, abban lesz LTE, ezért tartani kell a lépést. Ehhez viszont nemzetgazdasági szempontból is jelentős infrastrukturális beruházások szükségesek.

Nem arról van szó, hogy LTE nélkül is működne a távközlés, és csak a költségcsökkentés miatt van szükség az új technológiára?

A szolgáltatók abban versenyeznek, hogy ki mennyiért tud eladni egy bitnyi adatforgalmat. A Discovery csatornán a Hogyan készült című műsorban a töltőtoll gyártásáról elmondták, hogy ha az előállítási költség egyetlen centtel alacsonyabb, mint a szomszéd gyárban, akkor onnantól színesebbé lehet tenni a terméket, ettől vonzóbb lesz, és azt fogják megvenni. A bitek előállítása ma már ugyanolyan tömegtermelés, mint a tollgyártás. Amíg kicsiben ment az internet, nem volt nagy költsége, de amikor egy tablet 400 megabájtot forgalmaz egy hónapban, nagyon számít egy bit költsége. Nem lehet meglenni LTE nélkül.

Drága lehet egyszerre háromféle mobilhálózatot fenntartani. Készülhetünk a 2G, a második generációs GSM rendszerek leállására?

Most úgy tűnik, hogy a 3G-t fogja meghaladni az idő, talán tíz év múlva már le is kapcsolhatják az utolsó ilyen rendszert. A 2G azonban nem tud eltűnni, a következő húsz évben is itt lesz, mert szükség van egy világszerte mindenhol elérhető alaptechnológiára. Lehet, hogy tíz év múlva Magyarországon már minden hang- és adatforgalom 4G-n, LTE-n megy majd, de a kevésbé fejlett országokban nem biztos, hogy ilyen hamar megtörténik az átállás, a készülékek terén sem. A 2G biztosítja azt, hogy az ilyen országból ideérkezők is biztosan tudjanak telefonálni eszközeikkel a mi hálózatunkon. De nyilván elő kell segíteni az új technológiákkal kompatibilis készülékek elterjedését is.

Nehéz lebonyolítani egy ilyen átállást?

Egyre komplexebb feladat. Régen volt összesen tíz készülékgyártó, és csak velük kellett megbeszélni, hogy mit tud a hálózat. Az ő érdekük is az volt, hogy a telefon jól működjön a hálózaton, hiszen senki nem szeretett  volna panaszos ügyfelekkel találkozni. Volt például ebben az időszakban egy olyan okostelefon, amely minden áron föl akart kapcsolódni a mobilinternetre, de azzal nem foglalkozott a fejlesztő, hogy sok felhasználó nem fizet elő mobilnetre. A készülék 3 másodpercenként szólt a hálózatnak, hogy szeretne mobilinternetet, a hálózatnak vissza kellett szólnia, hogy nincs. Amint megjelent az első ötezer darab, észrevettük, hogy valami leülteti a hálózatot. Megkerestük a gyártót, és sikerült vele egyeztetnünk, hogy küszöbölje ki a hibát. Ma már ugyanezt a szoftverek csinálják és jóval többféle készülékre, többféle gyártótól. Ezzel együtt megnőtt annak a veszélye, hogy az ügyfél letölt egy olyan képmegosztó alkalmazást, ami nagy adatforgalmat generál. Erre ma még fel kell hívni az ügyfelek figyelmét, de hamarosan ez a tudás már beépülhet a köztudatba az egyre szélesebb körű használattal párhuzamosan.

De az adatforgalom nem műszaki probléma.

A mai hálózatokon nem folyamatos az adatkapcsolat. A program följelentkezik, és jelzi, hogy megnyitna egy szakaszt, átküldene 6 bájtot, és utána lelép. A följelentkezés és a lejelentkezés folyamata tízszer nagyobb adatforgalmat generál, mint a hasznos adat. Ha a szoftver mindig teljesen lejelentkezik, le tudja ültetni a hálózatot. Régen csak a gyártók kezelték a hálózati kapcsolatokat, de ma már bármelyik szoftver képes erre, mert nyitottak a programozási interfészek. Ezeknek természetesen olyanoknak kell lenniük, hogy ne lehessen semmit elrontani, de mindig jönnek új telefonok, új rendszerek, és a nagy gyártók is hibáznak néha.

A távközlési cégeknek szállító berendezésgyártók még mindig olyan szolgáltatásokat próbálnak fejleszteni, például csevegést és jelenlétszolgáltatást, amelyek már léteznek a weben. Mintha próbálnák átmenteni a fontos szolgáltatásokat a távközlés zárt rendszerébe.

Az operátorok is próbálnak olyan szolgáltatásokat bevezetni, amelyek javítják a felhasználói élményt és hűségessé teszik az ügyfeleket.

Miért váltanánk át egy Google Talkról egy mobilszolgáltatói csevegőszolgáltatásra?

Egy ideig azt gondoltuk, hogy a hálózatok fogják megmondani, merre jár az ügyfél, és ez alapján keresünk ATM-et [volt is ilyen szolgáltatás WAP-on]. Ez kikerült a távközlési cégek kezei közül, a Google pontosan megmondja, merre járunk és mit találunk a közelben. Az integrált kommunikáció, a mobil, a vezetékes telefon és a tévé összekötése azonban jó irány, és az eszközök a szolgáltató kezében vannak.

A webes cégek is törekednek a szolgáltatások összekapcsolására.

Vannak olyan okostévék, amelyek összeköthetők egy okostelefonnal, ha mindkét eszközt ugyanattól a gyártótól vesszük meg. Az IPTV-t és az okostelefont összekötő szolgáltatásra nálunk is van példa. Emellett a szolgáltatóknak mindig meglesz az a szerepük, hogy ki kell vinni a néző házáig a kábelt, másrészt kell egy megbízható ügyfélszolgálat is. Nincs hibamentesen működő rendszer, és kell valaki, aki fogadja a bejelentéseket és kijavítja a hibát vagy csak egyszerűen válaszol a felmerülő kérdésekre. Ha nem elég gyors a YouTube, akkor a szolgáltatónál panaszkodnak az emberek, és az a Google-nek sem jó, ha akadozik a filmlejátszás, vagy lassú a keresés. Ők is szívesen jönnek az operátorhoz, közelebb az ügyfélhez. Ha minden Amerikából jönne, akkor elveszne a felhasználói élmény, ezért úgy helyezik el a szervereket, hogy csak az adsl modem és még két router legyen közte és az ügyfél között. Senkinek nem éri meg a biteket utaztatni, hogy egy Debrecenben keletkező adatigényt Münchenből szolgáljanak ki. Ehhez ismételten csak jelentős infrastrukturális beruházásokra van szükség.

Előfordulhat, hogy valaki előnyt kap a mobilhálózaton?

Régóta itt lóg a levegőben, és az LTE-n megvalósítható a garantált minőség [quality of service]. Az IPTV azért nézhető akadozás nélkül, mert külön adatátviteli csatornán megy, amely mindig legalább 4 megabites, és ebből senki nem tud elvenni. Az augusztustól induló mobilinternet díjcsomagjainkkal mi a névleges letöltési sebesség alapján különböztetjük meg a különböző tarifacsomagokat és a korábbinál jóval nagyobb, névlegesen 21 Mbps sebesség válik elérhetővé. Emellett ezekben a csomagokban már jóval nagyobb adatmennyiséget biztosítunk azoknak, akik gyakran néznek videótartalmakat, töltenek le vagy küldenek nagyobb fájlokat.

És a garantált sebesség vállalása mikor valósulhat meg?

Az iparág nem akart ezzel elindulni, többek között azért sem, mert a garantált minőséghez szükséges kapacitások kiépítése nagyon költséges.  A minőségnek ára van, de az LTE  50-100 megabitos sávszélessége lehetővé teheti a későbbiekben azt, hogy bizonyos alkalmazások már garantált minőségben is futhassanak.

Nem veszélyes játék? Ha egy cellában váratlanul megnő a garantált minőséget igénylők száma, akkor nehéz lesz kiszolgálni őket.

Ennek elkerüléséhez kell a jó minőségű tervezés  és hálózat. Sok minden működhet rosszul, ha rosszul tervezik meg. Ha építenek egy M0-ást, amely keskenyebb, mint ami elbírná a várható forgalmat, akkor veszélyes rajta közlekedni. Persze még csak lehetőségekről beszélünk, most gondolkodnak a szolgáltatók azon, hogy mit lehetne megvalósítani. Hozzászoktunk, hogy az interneten minden ingyen van, és ha ez nem változik, akkor a minőségbiztosítás iránti igény sem születik meg.

Az interneten valóban minden ingyen van, de a hozzáférés soha nem volt ingyenes.

Lehet, hogy a minőségbiztosítás is versenytényező lesz, és akkor megjelenhet ez a modell is.