Élet telefon nélkül: nyugodtabb vagyok

2012.05.20. 20:04
| Módosítva: 2012.05.24. 11:12
Egy hete nincs SIM-kártya a mobilomban, amivel azt tesztelem, hogy miként lehet majd telefonadótól mentes életet élni, ha a kormány bevezeti az új adónemet. A kezdeti időszak olyan volt, mint egy nyaralás, amin rögtön megbetegszik az ember. Jó érzés volt, hogy senki sem zavarja meg a munkámat, de végig aggódtam, hogy milyen hívásokról maradok le. Élménybeszámoló az első hétről, és tanácsok az internetes telefonáláshoz.

A mobilcégek a telefonadóról szóló törvénytervezet megjelenése után nekifeszültek a gazdasági tárcának (NGM), miután látták, hogy a korábban megbeszéltekkel ellentétben nem az előfizetők, hanem a szolgáltatók lesznek az adó alanyai. A Telenor azzal rukkolt elő, hogy ő bizony áthárítja az adó terheit az előfizetőkre, míg a Vodafone a beruházások csökkenését jósolja. Közben a mobilcégek lobbiznak az érdekünkben, hogy havi 700 helyett csak 400 forint legyen ez előfizetőkre kivetett sarc.

Előfizető nem kapcsolható

Ebben a bizonytalan környezetben folytattam a telefonmentes élet tesztelését, ami a vártnál nehezebb volt. A Vodafone sajtószóvivője elsőként jelezte, nem ér el a Skype-on, ami nem fricska volt a részéről. A menzán nem volt wifi, és így hiába volt nálam a SIM-kártyától megfosztott mobilom, ebédidőben a Skype csak az irodában hagyott laptopon csörgött. Nem baj, legalább nyugodtan tudtam étkezni, és egy órával később cseten megbeszéltük a dolgot.

01
Ezt használom
Fotó: Huszti István

Az első napon nem tudtam uralkodni magamon, három hívásra elpazaroltam 0,995 eurót, de azóta egy fillért sem költöttem. Ezt ellensúlyozza, hogy a héten körülbelül 38-40 percnyi ingyenes beszélgetésem volt, azt pedig képtelenség kiszámolni, mennyit percdíjat spóroltam meg emailekkel, online csevegéssel. Ráadásul nemcsak a költésemet fogtam vissza, hanem még gazdagabb is lettem nyolcvan olvasói javaslattal, hogy miként kellene ingyen telefonálnom.

A rakparton száguldó 86-os buszon fel sem tűnt, hogy mobilneten telefonálva magyarázom a főnökömnek, miért érek be később. Jó volt a Skype minősége, csak a főnököm zsörtölődött kicsit, de ahhoz már hozzászoktam. A mobilneten futó Skype-hoz jó készülék kell, a HTC One S például gond nélkül vitte a hívásokat, míg a szuperolcsó Huawei Ascend Y200 néha üresjáratban is leesett az internetes telefonhálózatról. Az elérhetetlen mobil semmit sem ér, ezért a Huaweit inkább hanyagoltam. Persze a Skype vezetékes netre kötött laptopon, headsettel volt a legjobb.

Fogalmam sincs, hogy az elmúlt héten mennyien nem tudtak elérni, de nem is érdekel, mert a nap 16 órájában emailkliens közelében vagyok, a címem pedig nyilvánosan elérhető az Index impresszumában. Az mondjuk hamar kiderült, hogy nem mindegyik sajtószóvivő látta a cikkemet, és hogy teljesen rá vannak gyógyulva a telefonra. Képesek felhívni azért, hogy megkaptam-e az emailjüket, és vannak olyan furfangosak, hogy a kollégáimon keresztül próbálnak elérni. Ahelyett, hogy küldenének még egy emailt, ami ingyen van.

Majd visszahív, ha akar

De térjünk rá az olvasói levelekre. A jó tanácsok mellett a felszínre került a telefongyűlölők összes indulata, mint az alábbi, szó szerint idézett levélben:

A családunkban már évek óta sikerrel működik egy általam felállított szabály-együttes.

1.) A mobiltelefon kizárólag vészhelyzetek elhárítására szolgál.

2.) Abban a kivételes esetben, amikor valami azonnal továbbítandó, sürgős hír adódik, mobiltelefonon csakis a konkrét hírt közöljük tőmondatok formájában.

3.) Minden más esetben megvárjuk, míg mások hívnak, ha nincs annyi eszük, hogy ne dőljenek be a szolgáltatók pénzelvonási hadműveleteinek.

4.) SMS-t csak korlátolt agyú, buta emberek küldenek azért, hogy másokat zaklassanak.

Nos ezzel a módszerrel több legyet is lehet ütni 1 csapásra. Egyfelől, minden este van miről beszélgetnünk egymással, és a megspórolt összegből egy-egy jobb üveg borra is futja. Másfelől, egész nap tehetjük, amit akarunk, nem kell folyton a mobiltelefonon lógnunk, ugyanis egy idő után a barátaink, ismerőseink is tisztelni fogják azt, hogy mi nem telefonon keresztül éljük az életünket.

Hát így is lehet, de ilyen ultraracionális gondolkodásmóddal valószínűleg születni kell, nem lehet csak úgy rátévedni erre a szigorú léptekkel kitaposott ösvényre. Mások inkább csak elszabotálják a telefonálást, mint az alábbi olvasónk:

Bevezettem (anélkül hogy bárkinek szóltam volna) azt, hogy nem hívok vissza senkit. Van 2-3 ismerősöm, akik előszeretettel megcsörgetnek, egyszerűen nem hívom őket vissza. Ha fontos, vagy rászánják a hívásdíjat, vagy írnak mailt. Nem hívom vissza a nem fogadott hívásokat sem, majd csörög még egyszer. Akivel lehet, Viberen beszélek, azon az sms is ingyen van, és nekem valamivel kényelmesebb, mint a Skype.

Ez egy kicsit puhább megoldás, de a telefonadó elkerülését megoldja. A fent említett Viber mobilos telefonkliensét sokan ajánlották a Skype helyett, és valóban egyszerűbben aktiválható. Megadjuk a telefonszámunkat, majd az sms-ben megérkező kóddal aktiváljuk a mobilra telepített appot. Ezzel a szoftverrel most még csak iPhone-on és Androidon tudunk telefonálni, a Windows Phone-on és Blackberryn elérhető béta verziók még csak üzeneteket küldenek.

A Viber azonban csalóka, a telefonomon például felhasználók listáján megjelent a feleségem száma is, pedig én magam töröltem a mobiljáról a szoftvert, amikor kiderült, hogy az lefagy és megakadályozza a telefonálást. Jó tudni, hogy a Viber hónapokig megőrzi az adatainkat, még akkor is, ha töröltük a programot. A fagyást egyébként egy gyenge androidos készüléken tapasztaltam, erősebb telefonokon, mint például iPhone 4-en és a HTC One S-en nem volt problémám vele.

Nagyon sokan említettek különféle internetes telefonszolgáltatókat (VoIP), köztük a Voip-a-lot, Rynga, Actionvoip és a SmartVoip nevűeket, amikben az a közös, hogy vagy a Betamax/Dellmont cégekhez tartoznak, több tucat más márkanévvel együtt. Árulkodó jel az is, hogy a szolgáltatások ugyanazokkal a Finarea által gyártott kliensekkel érhetők el. Ezek a cégek ingyenes helyi és olcsó nemzetközi hívást kínálnak, de nagyon oda kell figyelni rá, hogy miként használjuk.

A SmartVoip például a használati feltételek közt leírja, hogy változhatnak az árai. Egy blog szerint az Indiába irányuló hívások percdíja korábban 0,005 cent volt, de ezt szép csendben a kétszeresére emelték, most 0,011 a tarifa. Érdemes rendszeresen ellenőrizni a percdíjakat, illetve az egyenleg fogyását. Persze így is alig néhány forintos a hívás, és csak a fél-egy másodperces késleltetést kell elviselnünk telefonálás közben.

Más fórumon a Betamax/Dellmont számlázási problémáiról írnak, ezért érdemes bankkártya helyett PayPal segítségével feltölteni az egyenleget, nehogy hekkerek lopják el a kártyaszámunkat. Emellett csak a hivatalos kliensben bízzunk meg, mert egy hamis vagy vírusos programmal könnyen póruljárhatunk, ha az titokban elkezd emelt díjas számokat hívogatni.

Txt rulz 4 eva !!4!

A telefon pótlásánál sokkal egyszerűbb a sms kiváltása. Az a tervem nem jött be, hogy keresek egy központi felületet, amin koordinálhatom az eseményeket. Telefonhálózat csak egyféle van és mindenki ugyanúgy telefonál, a szoftvereknél sokkal változatosabb felhasználói szokások alakulnak ki. Van, akivel Skype-on mindig csak csevegek, mással Google Talkon vagy Facebookon tudok érintkezni.

Mindegyik szöveges csethálózat ilyen: legyen szó akár a többféle rendszeren elérhető WhatsAppról, a Microsoft Live Messengerről és az üzleti felhasználóik körében terjedő Lyncről, a Blackberry fizetős csevegőhálózatáról vagy az Apple Facetime-ról, mindegyik csak egy szűkebb csoportot köt össze. Azokat, akinek tetszik az adott szoftver és megfelelő operációs rendszer futtatnak.

Reszkess, Matáv!

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter múlt héten egy előadásában azt mondta, kell a tehetség és a kreativitás, ezért úgy döntöttem, hogy a teszt következő hetében alaposabban megnézem a hazai innovatív VoIP-szolgáltatók kínálatát, és közben – egy olvasónk tanácsát követve – elindítom a saját VoIP szerveremet. Találkozunk egy hét múlva.