Ötéves az iPhone
További Cellanapló cikkek
Tisztán emlékszem az első alkalomra, amikor a kezembe vettem az Apple iPhone-t, amit eleinte csak az Egyesült Államokban dobtak piacra. Akkorra már legalább száz Nokiát, Samsungot, LG-t, Motorolát és Sony Ericssont kipróbáltam, és az egyszerű, gördülékeny, látványos kezelőfelület egyszerűen sokkolt. Percekig csak azt motyogtam magam elé, hogy ilyen nem lehet, ez képtelenség.
Abban az évben kezdődött a mobilinternet hódítása a megabites letöltési sebesség megjelenésével, ami megteremtette az igényt a jó böngészővel felszerelt okostelefonok iránt. Az akkori vezető mobilgyártók próbálkoztak, de a wapos örökségből nehezen törtek ki. Hatalmasat tévedtek, hogy a hardveres specifikációra koncentráltak, és nem a telefonok kezelhetőségére. Az első iPhone például szánalmas letöltési sebességet nyújtott, hiszen EDGE hálózaton csak néhány száz kilobittel töltötte lefelé az adatokat, míg a vele egyidőben piacra dobott Nokia N95 már 3,6 megabiten pörgött. A Nokia 2007-ben rekordnyereséget termelt, és arrogánsan lenézte az Apple okostelefonját.
A Nokia akkorban félkész operációs rendszerekkel és közepesen jó táblagépekkel kísérletezett, és nem vette észre, hogy a Symbian nem sokáig lesz versenyképes az iOS mellett. Az üzleti modellje is teljesen felborult. A finn gyártó mesterségesen felosztotta a készülékek piacát: az üzleti Nokiákban külön gombbal nyílt meg a levelezés és a naptár, de vacakabb volt a zenelejátszó, mint a multimédiás mobiljaiban. Az utóbbiak pedig egy gombnyomással indították a zenét, de szándékosan kihagyták az alapszoftverből a legfontosabb üzleti funkciókat.
Külön említést érdemel a készülékek formatervezése, a gyártók ugyanis elképesztő hülyeségekkel rukkoltak elő. Nem véletlenül született cikk az Indexen ezzel a címmel: „Nyomorult az összes zenelejátszós mobil?” Azok voltak. A Nokia N81 különösen izgalmas modell volt, a kijelzője alatt ugyanis 16 gombot sikerült elhelyezni, ami legalább 11-gyel több volt, mint amennyire szükség lett volna. A többi gyártó is csak úgy csinált, mintha utánozni tudná az Apple-t, de az érintőkijelzős mobiljaik egytől egyig vacakok voltak. Másfajta érintőkijelzőt használtak (kapacitív helyett az ódivatú rezisztívet), és az Apple riválisainak láthatóan halvány elképzelésük sem volt arról, hogy mitől lesz egy okostelefon jól használható. Operációs rendszereik lassúak, kaotikusak voltak, böngészőjük leragadt az átkozott WAP-korszakban.
Nem sokkal az iPhone után, 2007 végén érkezett meg a gyártók jövőbeni megmentője, a Google Androidja, az Apple pedig ősszel máris 200 dollárral levitte az iPhone árát. Talán rájöttek a cégnél, hogy az első verzióban túl sok volt a hiba és kevés a funkció. Vagy csak azért tették, mert már kilövésre készen állt a 3G-s verzió, ami a kezelőfelület forradalmi átalakítása után a szoftverek kereskedelemét terelte új irányba.
Kinyílt a világ előtt
Az Apple második csapása a mobiliparra a fejlesztői készlet (SDK) kiadása volt, amit hamarosan követett az App Store nevű szoftverbolt bevezetése. Tulajdonképpen ez utóbbi volt a nagyobb durranás, és a 2008 nyarán bemutatott iPhone 3G volt a világ első olyan okostelefonja, amit néhány gombnyomással teljesen új funkciókkal lehetett kibővíteni. Az App Store kínálatában azóta is megtalálhatók a bugyuta fingóprogramok éppúgy, mint a nyelvtanulást segítő appok, a professzionális képszerkesztők és más üzleti alkalmazások.
Az Apple nagy hangsúlyt fektetett a tömegpiac igényeire, tehát a zeneboltját is elérhetővé tette a mobilon, így az iPod sikerét át tudta menteni a telefonjába. A szoftverboltban pedig a játékok domináltak, és az 1-10 eurós átlagárral sokkal több felhasználót ösztönöztek vásárlásra, mint amennyien hajlandóak venni maguknak egy Nintendo vagy Playstation konzolt. Az eladásokat segítette az is, hogy az App Store megtalálható volt a frissen bemutatott iPod Touch multimédiás lejátszón is, tehát azok is tudtak programokat venni, akik még nem győződtek meg az okostelefonok hasznosságáról.
Az iPhone 3G megjelenésével tetőfokára hágott az Apple körüli hisztéria. Amikor az okostelefon a boltokba került, rajongók ezrei várakoztak az Apple boltjai előtt, hogy elsőként szerezzék be az új modellt. Látványosan megugrott a cég forgalma, év vége előtt eladták a tízmilliomodik iPhone-t, amit hivatalosan még csak két tucat országban forgalmaztak.
Ebben az évben már az első repedések is megjelentek a mobiliparban. A Razr nevű pengemobilok sikerébe belefulladt Motorolát máris ketté akarták vágni. A vállalat elfelejtett reagálni az iPhone-ra, és azt hitte, hogy a hagyományos telefonok még mindig szexik. A Nokia eközben kényelmes tempóban fejlesztgette az érintőkijelzős mobilját, magasról lenézte az Apple próbálkozását. Való igaz, hogy a Symbian alapú okostelefonjaira sokkal hamarabb lehetett szoftvereket telepíteni, mint az iPhone-ra, de ez korántsem volt egyszerű, hiszen akkor még nem volt a készülékein beépített szoftverbolt. A Nokia kínálatának sokszínűsége is visszaütött: még a saját fejlesztésű szoftverei sem futottak mindegyik készülékén.
Válságban is erős maradt
Világszerte tombolt a gazdasági válság 2009-ben, amit a mobilgyártók is megéreztek. Kivéve az Apple, a cég ugyanis rekordnyereséget ért el. Drámaian zuhant viszont a Nokia nyeresége, több egymást követő negyedévben is veszteséges volt a Sony Ericsson, és folytatódott a Motorola haláltusája. A RIM még jól elvolt a Blackberryvel, az üzleti felhasználók még méregették az iPhone-t, hogy az miként passzol majd a vállalati belső rendszerekhez. Az iPhone 3GS ráadásul csak egy szolid hardveres frissítést hozott, és a szoftvere, az iOS 3.0 is csak néhány nagyon kritikus hiányt pótolt. Megjelent például a másolás-beillesztés és az mms.
Ebben az évben a gyártók még csak kísérleteztek az Androiddal, de a Google ingyenes rendszere már akkor jobbnak tűnt, mint amilyen rendszereket a mobilgyártók kitaláltak maguknak. Az akkor még kevésbé ismert HTC volt a Google egyik fő gyártói partnere, és a Hero nevű okostelefonnal nagy sikert ért el az iPhone képességeire vágyó, de az Apple világától irtózó vásárlók körében. A Samsung Spica pedig a középkategóriába is bevezette a Google rendszerét. A koreai cég csúcsmobilja ebben az évben a gyönyörű kijelzővel, HD felbontású kamerával és elavult Symbian rendszerrel felszerelt 8910i Omnia HD volt. A Nokia az N97-tel próbálkozott, illetve piacra dobta az új Maemo Linuxot futtató N900-as zsebszámítógépet, amivel csak mérsékelt sikereket ért el.
Fellendül az Android
Az Android 2010-ben már nagyon erőre kapott, tízszer több telefont adtak el a Google operációs rendszerével, mint az előző évben. A januárban megjelent Google Nexus One referenciatelefont azonban kevés gyártó tekintette mintának, ami teljes káoszhoz vezetett. Voltak szétnyitható, csavarható és hagyományos formájú készülékek, és az Android többféle verziója volt forgalomban, nem volt egységes a felhasználói élmény. Viszont ebben az évben jelent meg az androidos tábor két legfontosabb készüléke, a Samsung Galaxy S és a HTC Desire. A Microsoft pedig nagy csinnadrattával bemutatta Windows Phone 7 nevű operációs rendszerét.
Az okostelefonok oprendszerének rangsorában az iOS a negyedik helyre csúszott vissza, mert az év nagy részében csak az iPhone 3GS volt kapható, és ennek hardvere sokkal gyengébb volt, mint az előbb említett androidos csúcstelefonoké. A Galaxy S grafikus kezelőfelülete volt olyan jó, mint az iOS-é, a hardvere pedig alázta az Apple iPhone 3GS-t. A Samsung a piacvezető pozíció közelébe került, de az Apple is résen volt, és jogászok hadseregét szabadította rá dél-koreai riválisára. Az Apple azt állította, hogy a Galaxy S az iPhone koppintása, és a hasonlóság valóban szembetűnő. De a Samsung volt olyan pofátlan, hogy a Galaxy sorozatot kibővítette még több hasonló készülékkel, amivel szélesebb rétegeknek elérhetővé tette a jól megtervezett interfészt. A két cég azóta is több kontinens bíróságain hadakozik egymással.
Persze az Apple nemcsak a jogászainak adott munkát, de fejlesztési képességeit is megvillantotta. Bemutatta az iPhone 4-et, ami az év végére brutálisan felpörgette a cég forgalmát. Az utolsó negyedévben 14 millió iPhone talált gazdára. Bár az Apple-nek akadt egy kis gondja az iPhone 4 antennájával, úgy tűnik, a nagy felbontású kijelző, a 720p felbontású kamera és az egyedi dizájn többet nyomott a latba a vevőknél.
Az iPhone 4 már az iOS 4-es verziójával került a boltokba. A legfőbb újdonság az volt, hogy egyszerre több programot futtathattunk, és két gombnyomással átléphettünk egyik futó programokból a másikba. Az Apple az iPhone 4-gyel tört be a legnagyobb mobilgyártók közé, ez a készülék már hardveresen és szoftveresen is eléggé rendben volt. Még ma is sokan inkább ezt választják, mint hogy több pénzt fizessenek a 2011-ben bemutatott iPhone 4S-ért, ami mindenben egy kicsit jobb, de nincs benne forradalmi újdonság.
2011 a szoftver tekintetében is csak szerény frissítést hozott. Az iOS már nem diktálta, hanem követte az iparági trendeket. Sok funkciót egyszerűen átvettek az Androidból, ilyen például a fentről lehúzható értesítési mező, a közösségi- és csevegőhálózatok integrációja. iCloud? Ugyan már, az Android régóta szinkronizálta a fényképeket és a fontosabb adatokat. Az iOS 5 egyetlen komolyabb újítása a Siri nevű hangvezérléses rendszer volt, de ez most is csak a legelterjedtebb világnyelveken érti meg az utasításokat. Nem az új iOS-en és az iPhone 4S-en múlt, hogy az Apple megint jelentősen növelni tudta az eladásait. Sokkal fontosabb volt saját üzletekkel megjelenni Kínában, ami megnyitotta az Apple előtt a milliárdos ország piacát.
Az iparági változások az Apple előnyére váltak, de még többet nyertek androidos gyártók. A Samsung markolta a legnagyobbat, és 2012-ben már átvette Nokiától a vezető mobilgyártói címet. A Samsung azonban csak darabszámban vezet, mert a mobilipar nyereségének a legnagyobb részét még mindig az Apple vitte (és viszi most is) haza. A Nokiánál 2011 elején kiborult a bili, mert a vállalat hiába adta el a legtöbb mobilt, folyamatosan csökkent rajtuk a nyeresége. Stephen Elop, a cég új vezérigazgatója égő platformként jellemezte a Nokiát, és sürgősen nekilátott a reformoknak. Kirúgott sok ezer embert, és tett néhány elhamarkodott lépést is, például 2011 elején bejelentette a Symbian leépítését, de csak az év végén mutatta be az új Lumia készülékeket, amiken már Windows Phone 7 fut.
Mindenki támad
Idén még nem frissült az iPhone, pedig a rajongók nagyon várják az ötödik verziót. Már előkerült az ázsiai sufnikból néhány eredetinek tűnő alkatrész, amik arról árulkodnak, hogy az Apple még mindig csak követi a piacot, ahol az Android vezet a technológiai újdonságok tekintetében. Az Androidot használó gyártók csúcskészülékei például 4-5 hüvelykes kijelzővel és négymagos processzorral kaphatók, tehát elméletileg jobbak, mint az iPhone 4S. A kiszivárgások alapján a méretet követi az Apple, az iPhone 5 kijelzője is 4 hüvelykes lesz. A többi alkatrészről viszont még nem tudunk semmit.
Az iOS rendszer is kezd kicsit avasnak tűnni, különösen a Windows Phone mellett. A Microsoft kitalált egy teljesen új grafikus interfészt, és nagyon keményen dolgozik azon, hogy behozza a lemaradását. Mert a Windows Phone-ban vannak még hiányosságok, akárcsak az iOS első verzióiban. A Windows Phone fejlődésén múlik az is, hogy a Nokia időben talpra tud-e állni, vagy beolvad, eltűnik a süllyesztőben. Az Apple pedig leragadt az évtizedekkel ezelőtt kitalált, ikonokra épülő struktúránál, és ha mindig csak átemel újításokat másoktól, akkor sokkal kaotikusabb lesz az iOS, mint a Windows Phone. Ezzel az Apple elvesztené a kezdő felhasználókat, akik éppen azért választották az iPhone-t az Androiddal szemben, mert nem akarnak telefont bütykölni.
Persze nem biztos, hogy ez a lemaradás rövid távon gondot okoz: az Apple ennek ellenére is növelheti az eladásait. Amikor kijön az iPhone 5, százezrek szaladnak majd megvenni. Arra is számíthatunk, hogy ezzel egyidőben lemegy az iPhone 4 ára, ami további százezreket vonzhat, mert ez a modell is van olyan jó, mint egy közepes androidos készülék. Ennél többet nem is szeretnék jósolni, inkább fejet hajtok Steve Jobs, az Apple tavaly elhunyt vezérigazgatója, és Johathan Ive, a cég vezető tervezője előtt, akik öt évvel ezelőtt teljesen átformálták a mobilipart.
Rovataink a Facebookon