Minden tárgyunkat behálózza az NFC

2013.02.10. 00:03
Akármilyen modern a telefonunk, tárgyaink nagy része ostoba, mint egy darab fa. De mi lenne, ha a bútoraink is szót értenének velünk? Ez is megoldható a rádiós címkékkel, amikre a mobilgyártók megváltóként tekintenek. De az NFC technológiáról könnyen kiderülhet, hogy nem létező problémára ad megoldást.

Öt évvel ezelőtt dobták be a mobilcégek a köztudatba, hogy a wifi és a bluetooth után jön egy új rádiós megoldás, amivel a telefonunk kapcsolatba tud majd lépni más tárgyakkal. Ez a Near Field Communications, azaz NFC névre hallgató szabvány, aminek rövid a hatótávolsága és kevés áramot fogyaszt.

Így működik az NFC

A rövid hatótávolságú adatkapcsolat a mágneses indukción alapul. A leolvasó egy kis elektromos áramot bocsát ki, aminek a hatására egy mágneses mező hidalja át a két eszköz közötti teret. Ez a kliensben lévő tekercsben elektromos impulzusokká alakul át, ami visszaszállítja a leolvasóba az adatokat. A passzív NFC-címke a leolvasó energiáját használja, hogy visszaküldje az adatokat, míg az aktív eszköznek – például a telefonoknak – saját energiaforrásuk van.

Az eredeti tervek alapján az NFC-nek már át kellett volna vennie az aprópénz és a bankkártyák szerepét, de ez nem történt meg. Ennek sok oka van, a NFC-olvasós bolti pénztárgépek hiányától a biztonsági aggályokon át egészen a felhasználói apátiáig. Bár az adatok védelme titkosítással megoldható, a pénztárgépek lecserélése drága, az érdeklődés felkeltéséhez pedig nem ártana bebizonyítani, hogy a mobil pénztárca egy létező problémára ad megoldást, és nem csak egy újabb technológiát akarnak rásózni a mobilozókra.

Hazánkban létrejött ugyan egy bankokat, mobilszolgáltatókat és fejlesztőket tömörítő egyesület, de tőlük még csak lelkes sajtóközleményeket és néhány kísérletet láttunk. Ilyen például a sok előnnyel és ugyanannyi nyűggel járó fesztiválkártya, ami pótolja a hagyományos fizetőeszközöket.

De még a fejlett nyugaton sem ismerték fel az emberek a mobilba épített pénztárca előnyeit. A ComScore felmérése szerint az amerikai fogyasztók nagy része csak a PayPalról és a Google Walletről hallott, pedig az Egyesült Államokban fél tucat hasonló megoldás van. A Google ráadásul már azon töri a fejét, hogy visszalép a régimódi világba, és kibocsát egy hagyományos formátumú bankkártyát, ami helyettesíteni tudja a high-tech telefonokba épített NFC-csipet.

Mindazonáltal úgy tűnik, kellő elszántság van az NFC támogatóiban. Két éve csak a legdrágább okostelefonokban volt NFC, de a Sony a januárban megrendezett CES 2013 kütyükiállításon azt mondta, már nem a készülék árától függ, hogy kerül-e bele NFC-olvasó. A Samsung pedig a kiállítás idején teleszórta Las Vegas kaszinóit és éttermeit 4 500 NFC-címkével, amikről extra információkat tudtunk leolvasni a közeli szórakozóhelyekről. A dél-koreai cég a sajtóközleményét is egy NFC-s karkötőn osztotta ki. Mi ezt szétbuheráltuk, és megtetszett, amit benne találtunk.

Zsák vagy utca?

Egy kabátgomb méretű műanyag bigyót szedtünk ki a Samsung karkötőjéből, és hamar kiderült, hogy ez egy hermetikusan lezárt NFC címke, amit nemcsak olvasni lehet, hanem írni is. A Google Play szoftverbolt tele van NFC-s programokkal, amelyekkel névjegyet, url-t, egyszerű szöveget vagy földrajzi koordinátát tudunk elmenteni az írható címkékre. Vagy olyan parancsokat, amelyek elindítanak egy alkalmazást a telefonon, sms/email küldését kezdeményezik, természetesen az előre megadott tartalommal, az általunk választott címzettnek.

Írható címkéket típustól és csomagmérettől függően darabonként 270-500 forintért tudunk venni. Alighanem csődbe is mennének az NFC-s cégek, ha nem tudna mindenki kísérletezni a címkékkel. A kereslet felfuttatásával egyre olcsóbbá válik a gyártás, és az sem utolsó szempont, hogy így talán valaki kitalál egy értelmes ötletet, hogy mire is kellene használni a címkéket.

Patikamérlegen kimért bitek

Többféle NFC címke kapható, a különbség leginkább adattárolási kapacitásban mérhető. A legegyszerűbbeken körülbelül százbájtnyi adat fér el, ami még egy url elmentéséhez is kevés. Ezek csak személyes használatra jók, mert a címke felismerése után elvégzendő parancsokat a mobilon futó kliensben kell elmenteni. Az egyik legelterjedtebb, adattovábbításra is alkalmas címke a MIFARE típusú, amely változatától függően 700-7000 bájtot tud elmenteni. Ezekben már részletesebb információk is elférnek.

Szakértők szerint az NFC kiválthatja a nyomtatott QR-kódot, amit a telefon kamerájával tudunk beolvasni. Azért ez nem minden esetben igaz, mert a telefonunkat biztosan nem nyomjuk oda egy dzsuvás utcai plakáthoz, hogy megnyissuk a hirdető weboldalát. Közlekedési társaságok is használni tudnák a csipeket, de nem vagyunk optimisták azzal kapcsolatban, hogy pont a BKV lesz az úttörő. Hiszen világszerte bevált a mágnescsíkos jegy, amihez nem kell újfajta rendszereket kifejleszteni.

Sokkal több esély van arra, hogy csomagolóiparban tör előre az NFC, ahol már túljutottak a kezdeti kísérleteken. A high-tech raktárakban évek óta alkalmaznak rádiós csipeket, hogy nyomon tudják követni a raklapok mozgását. Itt még van lehetőség az újításra, mert ha minden gyártmány egyedi NFC-címkét kapna, akkor a mobillal egy pillanat alatt le tudnánk olvasni a terméket adatait, és a nem a neten kéne keresgélni.

Még nagyobb előrelépés várható az eszközök közti kommunikációban, és a CES-en is ezen volt a hangsúly. A gyártók elsősorban a bluetoothra és wifire koncentrálnak, hogy PIN-kód és bonyolult jelszavak nélkül tudjuk összekötni az eszközeinket. Ebben még sok a kiaknázatlan lehetőség, mert az NFC olyan eszközöket is be tud vonni a kommunikációba, amelyekben egy szál rézdrót sincs, nemhogy processzor vagy full hd kijelző.

Kis túlzással kijelenthetem, hogy az íróasztalom és az ágykeretem mostantól az internetre csatlakozik, amióta ragasztottam rájuk egy-egy NFC címkét. A szerkesztőségi íróasztalom például átállítja a táblagépemet a mobil hotspotról a céges wifire, bekapcsolja a Deezert, és felcsavarja a hangerőt. A gyermek ágykerete pedig elindítja a Regélőt. Nem állítom, hogy pont ez a válasz a világ legsúlyosabb gondjaira, de el lehet ilyesmivel szórakozni.

De miért is ne lehetne NFC-vel választ találni néhány komolyabb problémákra? A vakoknak például biztosan jól jönne, ha az okostelefonon egy speciális szoftver az NFC-re mentett adatokból hangosan felolvasná a kezükben tartott tárgy, mondjuk egy gyógyszer tulajdonságait. Tuti, hogy a vakok nem fognak QR-kódot leolvasni a mobil kamerájával. Az pedig látóknak is segítene, ha egy érintéssel lementhetnék a mobil naptárjába egy bolt vagy egy intézet nyitvatartási idejét, és nem kézzel kellene bepötyögni az adatokat. Az is jó irány, hogy az NFC-vel össze lehet kötni egy vérnyomásmérőt a telefonnal vagy a táblagéppel, és így akkor a csúcstechnikára kevésbé fogékonyak is könnyen ki tudják használni a távorvoslás előnyeit.