Az LG bekopogott a topligába

2014.07.21. 23:45

Az LG általában eltűnik a Samsung árnyékában, de a mostanában boltokba kerülő G3 okostelefon olyan pontosan találja telibe a felhasználói igényeket, mint James Rodriguez bombagólja Uruguay kapuját. Lézeres autofókusz? Infrás távirányító? Indukciós töltő? 3,6 millió pixel? Az látszik, hogy az LG biztosra akart menni, és nem tett olyan extrát a telefonjába, amik a felhasználóknak csak egy szűkebb csoportját érdekli: mindenki fotózik, és milliók töltenek el naponta több órát a tévé előtt.

Nagyképű szerkezet

A londoni bemutatón, amikor még nem volt lehetőségünk hosszabb ideig kipróbálni a telefont, attól tartottunk, hogy az extrém felbontású kijelző agyon fogja vágni a használati élményt. Minél több pixelt kell kezelnie a hardvernek, annál jobban leterhelődik - az 5,5 colos kijelzőre bepaszírozott 2560x1440 képpont pedig pont négyszer több, mint amennyivel a többi csúcskategóriás mobilnak meg kell küzdenie.

Félelmeink alaptalannak bizonyultak, a mobilon nemcsak a gyári szoftverek, de az utólag telepített appok is gyorsan futnak, nincs komolyabb akadozás. Ez pedig az LG által megbütykölt drivereknek köszönhető: a telefon mindig az aktuális szituációhoz igazítja a grafikus csip és a processzor teljesítményét.

Magyarán az LG komolyan foglalkozott a hardver és a szoftver összehangolásával, optimalizálásával. Néhány gyártó nem fordít erre időt, és olyankor tök mindegy, hogy négymagos és szupergyors a processzor, az appok úgy is lomhán futnak.

A felbontásnál is nagyobb vívmány, hogy az LG mérnökei az 5,5 colos kijelzőt bele tudták építeni egy akkora házba, ami alig nagyobb a Sony Z1-nél (annak csak 5 colos a kijelzője).

Nagyon feltűnő a kijelző mérete: szemből a felület 76,4 százalékát az borítja be. Oldalt alig van látható pereme a mobilnak,

alul és felül pedig csak keskeny műanyag sáv látható.

A lekerekített hátú készülék olyan kényelmesen simul bele a kezünkbe, mint egy telefon, és egyáltalán nem érezzük azt, hogy már majdnem akkora, mint egy tablet.

A kijelző egyedi funkciókat is kapott, mert az LG a telefon hátára rakta a bekapcsológombot, tehát azt nem érjük el, amikor a készülék az asztalon fekszik. A megoldás az lett, hogy a kijelzőn kopogva is fel lehet ébreszteni a mobilt, tehát nem kell a bekapcsológombot nyomkodni. Sőt, már a kikapcsolt kijelzőn be tudjuk ütni a zárat feloldó kódunkat, és így rögtön a főmenübe kerülünk. Ehhez a kényelmes megoldáshoz könnyű hozzászokni, mi már néhány nap után zavarodottan kopogtattunk más telefonok kijelzőjén. 

Másféle gesztusvezérlés is bekapcsolható. A G3 automatikusan felveszi a bejövő hívást, ha felkapjuk az asztalról, illetve lekapcsolja a csörgést, amikor átfordítjuk a telefont, kijelzővel lefelé. Fotózás közben pedig integetni kell a kamerának, ökölbe zárni a kezünket, és a G3 magától elindítja a 3 másodperces visszaszámlálást.

Pixelre lő lézerrel

A kulcstartóba beépített gagyi pointerek miatt a lézer sokat veszített a menőségfaktorából, de az LG méltó helyére teszi a technikát: a G3-ban nem ilyen alantas célokra használja, hanem az autofókuszt segíti vele. Ennek hála pillanatok alatt élesedik a kép, amikor elmozdítjuk a kamerát, villámgyorsan tudunk exponálni. A lézernek nem számít a félhomály, és akkor is megtalálja a célpontot, ha ugyanolyan színű tárgyak fotózunk. 

Sajnos a G3 kamerájába nem fért bele minden jó, a 13 megapixeles szenzor nem a képkészítés világbajnoka; jó ideje 20-40 megapixel a csúcs. Szerencsére nem túl zajosak a G3-mal készült képek; ha webes megosztásra, az élmények tévén való visszanézésre kellenek a képek, és nem akarjuk a fotóinkat óriásplakátra nyomtatni, nem fogunk csalódni.

Egyszerű felszín

Szoftveresen viszonylag egyszerű a helyzet, ami szó szerint értendő: az LG felrakta a telefonra a legújabb, 4.4-es Androidot, ami stabilan fut, és nem pakolta tele minden szutyokkal, amire semmi szükségünk nincs. A kezelőfelület egyszerű, átlátható, simán kezelhető. Sok plusz funkció nincs gyárilag bekapcsolva, és a futó appok közül többet el tudunk távolítani.

Ami jó:

  • Kétablakos mód, ha egyszerre két appot akarunk futtatni
  • Képeket és videókat tudunk jelszóval zárolt tárterületre menteni
  • Vendégmód, a gyerek a kezébe nyomott a telefonnal nem tud kárt okozni, például kollégáknak emaileket küldeni
  • Infrás távirányító, tehát nem kell a tévé távirányítóját keresgélnünk, a telefon pedig úgyis mindig nálunk van

Ami rossz:

  • A McAfee biztonsági csomagja folyamatosan zaklat azzal, hogy aktiváljuk, de ahhoz túl hülye, hogy felajánlja a korábbi fiókunk jelszavának helyreállítását.
  • Bár a felhasználói interfész átlátható, a beállítások menüjében még mindig könnyű eltévedni.

Bírja a munkát

Méretéhez képest elég nagy, 3000 mAh-ás akkumulátor van a G3-ban, és ez hozza is az óriási kapacitásától elvárható élettartamot: átlagos használattal a mobil simán kibírja a teljes napot, és ne lepődjünk meg, ha esetenként még másnapra is jut némi energia.

A levehető hátlap miatt megvan a lehetőség arra, hogy ennél is bikább akkukat tudjunk beépíteni, ha legyártanak ilyeneket. A beépített vezeték nélküli töltő a Qi megoldását támogatja.

Összegezve a leírtakat, az LG G3 elég jól elvégzi a rábízott feladatokat, az Android interfésze átlátható, jól kezelhető. Bár a műanyag sokak szemében az ócskaság szinonimája, a G3 esetében ezt jól ellensúlyozza az óriási kijelző, és tulajdonképpen a fémet utánzó hátlap nem csúnyább, mint a hasonló borítású prémium hűtőszekrények. Az LG marketingesei kicsit túlzásba viszik a négyszeres HD felbontás és a lézeres autofókusz jelentőségét, de ez nem változtat azon a tényen, hogy mindkét megoldás elég lenyűgöző ahhoz, hogy az ember egy lézeres-infrás G3 tulajdonosa akarjon lenni.

Európai körutazások

Izlandi csillagtúra, Skócia felfedezése, a csodás Szicília, és a bajor kastélyok világa.

Egzotikus körutazások!

Fedezze fel Madagaszkár, Burma, Peru kincseit, Indiát a kelet csodálatos világát.