A Google és a Lenovo körbetangózta a katalán múzeumot

2016.02.23. 14:04
2 hozzászólás
Biztos vagyok benne, hogy egyetlen mobiltechnológiai kiállítás közönsége se keringett még soha olyan lelkesen egy múzeum termeiben, mint hétfő este Barcelonában. Most se az volt ennek az oka, hogy a sok geek besokallt az új telefonoktól és elindult inkább kulturálódni, hanem hogy a Google és a Lenovo a Katalán Nemzeti Múzeumban demózta a közös projektjét, a Project Tangót.

Maga a Google már néhány éve dolgozik a térfelismeréssel és kiterjesztett valósággal kapcsolatos technológián, de januárban a Las Vegas-i CES-en bejelentették, hogy ehhez a Lenovo fog piacképes terméket fejleszteni. Ez várhatóan egy lapátméretű okostelefon lesz, és júniusban érkezik, de addig is a két cég egy közös tabletes demón mutatta be, hogyan is működik és mire jó egy tangós eszköz. A bemutatót egyébként Johnny Lee vezette fel, aki a Project Tango vezére a Google-nél, de korábban a Microsoft Kinectje mellett is bábáskodott.

Valójában két demó is zajlott egyszerre, mert két partnercég szoftverét is befogták tangózni. A Mobil Világkongresszusról érkező újságírókat a múzeum emeleti csarnokába terelték, ahol már gyanúsan mászkált több tabletes figura. Ők a Glympse valós idejű helymegosztási szolgáltatását mutatták épp be: a társaikat keresve tablettel pásztázták a tömeget, de a képernyőn látszott, ami szabad szemmel nem, vagyis hogy éppen hol vannak a többiek. Ezt a kijelzőn a valódi emberek között vándorló vicces rajzolt jelek mutatták, amit persze nagy képernyőn mindenki láthatott, hogy szórakozhasson azon, ahogy kockanyulak vándorolnak a feje fölött. Mindez egyébként egy óriási kerámia freskó előtt zajlott, amelyet maga Joan Miró készített az IBM-nek negyven évvel ezelőtt.

De látványosabb – és hasznosabbnak tűnő – volt a másik teszt, a Guidigo nevű cég tárlatvezetése. Ebben benne volt minden, amit a Project Tangótól várnak: a tablet felismerte, hol van; segített a navigációban a felhasználónak (elvezette egy adott festményhez); végül hasznos információval kínálta meg, amelyet a fizikai valóságra vetített, kiterjesztett valósággal (AR) tálalt. Ez konkrétan azt jelentette, hogy ha követtük a földre rajzolt virtuális nyomvonalat, eljutottunk a keresett képhez, és ha tableten keresztül néztük a festményt, kis jeleket láttunk rajta. Ezekre rábökve a kép szereplőiről nyithattunk meg leírásokat.

Mindehhez nagy vonalakban három dologra van szükség:

  • Mozgáskövetésre, hogy az eszköz valós időben érzékelje, merre halad éppen a térben.
  • Mélységi szenzorokra és kamerákra, hogy feltérképezhesse velük a valós 3d-s teret. Ez kell ahhoz, hogy utána virtuális elemekkel tudja kiterjeszteni a valóságot.
  • A térinformáció megtanulására, hogy később is elboldoguljon egy már ismert helyen, vagy hogy megossza az adatokat más tangós eszközökkel.

A navigációs rész hasonlít a klasszikus gps-re, csak akár egy szobán belül is el lehet vele közlekedni, mert nem külső jelre hagyatkozik, hanem magának a térnek a tulajdonságaira. Mivel a szenzorokkal kell feltérképeznie egy-egy teret, az ismeretlen helyekkel először meg kell ismertetni. Ha pedig eltévedne, mint a múzeumban is néhányszor, ugyanúgy körbe kell néznie, hogy rájöjjön, hol is tart, mint egy embernek, ha elkeveredik a városban. Azt hihetnénk, hogy mindez iszonyatos adatmennyiséggel jár, de a túrát levezető Google-mérnök szerint a múzeumi séta például csak pár tíz megabájtnyi adatot termelt, ami bőven menedzselhető.

Na de mire lesz mindez jó a gyakorlatban?

  • Például éppen múzeumi séták virtuális túravezetője lehet. Bár egy nem létező probléma megoldásának hangzik ez, a gyakorlatban tényleg kényelmes volt, hogy minden infó pont ott került elénk, ahol tényleg haszna is volt, ott viszont épp hogy a szemünket nem bökte ki.
  • Nagyobb üzletekben segíti a bevásárlást. Ez elsőre viccesen hangzik, pedig a legtöbben pont ebben látnak nagy lehetőségeket: nem kell a sorok között kóvályogni és a csomagolások apró betűit böngészni, a Google a barátod.
  • Virtuális tereket lehet létrehozni valódiak alapján, modellezéshez, például a valódi lakás virtuális berendezése bútorvásárlás előtt.
  • És persze a videojátékok, bár ahhoz, hogy itt sikeres lehessen, többet kell mutatnia a pár év alatt kikopott Kinectnél.

Egy-egy kísérlete már volt a Google-nek az utóbbi években, de a mostani az első alkalom, hogy egy nagy hardvergyártóval állnak össze, vagyis hogy piacképes termék lehet a projektből. A Qualcomm és az Intel már korábban bedobta a közösbe a maga csipjét, amely kezelni tudja a tangós szenzorokat. De nemcsak hardverfejlesztésről van szó, a Google és a Lenovo a januári bejelentéskor megnyitotta a platformot és inkubátorprogramot hirdetett a fejlesztőknek, és már azóta is számos app született.

Magáról a júniusban érkező phabletről még senki nem hajlandó semmilyen konkrétumot mondani – pedig Jeff Meredith, a Lenovo tabletügyi főnöke állította, hogy már a demó alatt is ott lapult a zsebében az első modell. Ami biztos, hogy több mint 6 hüvelykes lesz, és 500 dollár (145 ezer forint) alatt hozzá lehet majd jutni.