Nyomás alatt erősödött a HTC

untitled shoot--10
2017.06.18. 19:09
Meglátogattuk Tajvanban azt a gyárat, ahol sok száz robot rakja össze a HTC okostelefonjait, hogy azok a lehető legjobb minőségben kerüljenek a kezeink közé. A mobilgyártónak az elmúlt években sok nehézséggel kellett szembenéznie, csökkentek az eladásai és a nyeresége is, nem tudott feltörni a legnagyobbak közé. Innovációval próbálnak visszatérni, és unalmasnak látják, hogy a mobilok minden évben csak nagyobbak és gyorsabbak lesznek.

Tajpej központjából autóval nagyjából egy órányira van Taojüan városa, ahol a HTC gyára is megtalálható sok más üzem mellett. Külön városként van nyilvántartva, de ezek mind a Tajpej-Taojüan-Keelung nevű terület részei, ahol nagyjából 9,2 millió ember él, a tajvani népességnek több mint egyharmada. A városok közti összeköttetés olyan szoros, hogy igazából kényelmesebb lett volna a Tajpej alatt átszáguldó szupergyors vonattal utazni, az ugyanis húsz perc alatt megteszi ugyanezt a távot.

A HTC üzeme megtévesztő, és ha a pesti Váci úton látnánk ugyanezt az épületet, akkor menő irodaháznak gondolnánk. A szigorúan ellenőrzött kapunál azért már sejteni lehet, hogy odabent nem csak papírmunka folyik. Ahhoz viszont el kell jutni a bejáratig, hogy a tenyérnyi logóból végre kiderüljön, melyik cég központja ez.

Odabent rögtön elkérnek minden fényképezőgépet, mielőtt belépnénk a gyártócsarnokba, mert tilos fotózni. Köpeny és védősapka felhúzása után a harmadik emeleten kezdünk, ahol több száz robotkar forgolódik szorgosan, és alig látni embereket. Megbabonázó a robotok összehangolt mozgása, ahogy egyik helyről a másikra rakják át a szerelendő egységeket. Az ott elhelyezett zöld és piros színű nyomógombok egyértelművé teszik, hogy ezekben a blokkokban korábban emberek dolgoztak, hiszen egy robotkarnak nyilvánvalóan nem kell mechanikus gombokat nyomkodnia.

A kiindulópontnál megmutatják nekünk, milyen nyomtatott áramkörrel indul a folyamat, erre helyezik fel a robotok az összes kis csipet, processzort, a SIM-kártya foglalatát és a többi alkatrészt, hogy a szinte üres lapból kész okostelefon legyen. Ezek a legfontosabb műveletek a mobil későbbi stabil működése szempontjából, és a folyamat során többször ellenőrzik, hogy minden a helyére került-e, rendben működnek-e a rádiós eszközök.

Egy-két helyen megszakítja a robotok láncolatát egy-egy humán ellenőr, akik hatalmas nagyítólencse alatt nézik át az alkatrészeket. Ezen a soron azért minimális az emberek száma, mert a robot megbízhatóbban ellenőriz, és nincs semmilyen kiszámíthatatlan nyűgje-baja. A szenzorok adataiból pontosan tudható, hogy mikor kell karbantartást elvégezni.

Itt a munka 90 százalékát végzik a gépek.

Egy meredek lépcsőn felcaplatunk a negyedik emeletre, ahol már fordítottak az arányok, és a szalagot egy seregnyi ember állja körbe. Ez már kevésbé kritikus szakasza a munkának, többek közt az összerakást és a dobozolást végzik el. Itt lesz végre mobilnak kinéző tárgy a lapkából, és a többi, kézzel helyrepattintható alkatrészből. Mindenki mikroszálas kesztyűt visel, hogy sehol ne hagyjanak ujjlenyomatot vagy más foltokat. A sor végén a bedobozolt mobilok kerülnek egymásra, pontosan olyan formában, ahogy a boltok polcára kikerülnek.

Vannak itt viszonylag szórakoztató munkakörök is. Oké, a gyári munka úgy általában véve nem túl mókás, de az életszerű használatot tesztelő csoportban gyakorlatilag úgy kell mobilozni, ahogy egyébként is tesszük nap mind nap. A teljes legyártott mennyiségnek csak egy kis része megy át ezen a szúrópróbateszten, és olyan dolgokat vizsgálnak, amilyenekkel felhasználóként találkozhatunk, például fényképeznek a kamerával, lépkednek a menüben, appokat telepítenek és így tovább. Mindezt persze egy lépésről lépésre rögzített menetrend szerint teszik, hiszen az a cél, hogy a használat során előkerülő hibákat mind kiszúrják, például ha valami gond van a kamera képével, még mielőtt a felhasználó találkozna ezekkel.

Rövid látogatásunk során persze csak a vadonatúj csúcsmodell, az U11 gyártósorát mutogatták büszkén, de azt azért észrevettük, hogy közvetlenül mellette készülnek a Google Pixelek. A HTC összes mobilja itt Tajvanon készül, a közhiedelemmel ellentétben nincsenek gyáraik Kínában. Félreértés ne essék, ha egy tajvanit csak úgy lekínaiznak, az elkövető alighanem kap egy pofont, vagy legalább egy szúrós tekintetet. Elég szövevényes Tajvan és Kína közös történelme, és nagyjából olyan érzékenyen ez a kérdés, mint az erdélyi magyarok lerománozása.

Utunk következő állomása a HTC központi irodaháza, ami Új-Tajpejben található. Elméletileg ez is külön város, de a hatalmas metropolisz része, lényegében a fővárost szorosan körülölelő agglomeráció viseli ezt a nevet. Ide még a városi metró is kijön.

Már a sztrádán észrevesszük a HTC logójával feldíszített, ragyogó fehér épületet. Ebben is megmutatkozik előnye a tajvani várostervezésnek, hogy sok más ázsiai nagyvárossal ellentétben itt nem láttunk felhőkarcolókkal telepakolt városnegyedeket, csak elszórtan meredeznek az ég felé az igazán hatalmas épületkolosszusok. Emiatt kevésbé tűnik túlzsúfolnak a városi tér, és könnyebb megtalálni az úti célunkat.

Érdekes tény, hogy Barcelonában több mint másfélszer nagyobb a népsűrűség, mint Tajpejben, ahol nagyjából tízezer ember jut egy négyzetkilométerre. Persze még ez is háromszorosa a budapesti népsűrűségnek. 

Az irodaház lobbija akkora, hogy háromszor elférne benne az Index teljes szerkesztősége, de a vibrálóan fehér márvány burkolat kevésbé passzolna hozzánk. A szellősen berendezett területen bemutatják a HTC elmúlt húsz évét, ami azzal kezdődött, hogy más márkáknak gyártottak le megrendelésre mobilokat, majd az akkori Windows Mobile platformmal elért sikereiken felbuzdulva elkezdtek saját márkanéven gyártani.

A világsikert az Android hozta el

Elsőként gyártottak mobilokat a Google operációs rendszerével, a Dream, a Hero és a Legend nemcsak a HTC-nek volt fontos, az Android elindításához is sokat hozzátettek. Erre azonban nem tudott túl hosszú távon építkezni a tajvani cég. Az elmúlt 5-6 évben megtört a HTC karrierje, nem tartotta a lépést a piacvezető Samsunggal, és alulról is nagy erőkkel támadják a feltörekvő kínai riválisok, mint például a Huawei és a OnePlus. Az utóbbinak valamiért a nevét sem hallják szívesen arrafelé.

„Régen azért érdekelte az embereket a HTC, mert innovatív és kockázatkereső volt, sok mindent kipróbált. Most ehhez tértünk vissza” - mondta Darren Sng, a HTC alelnöke és a globális marketingcsapat feje, akivel a vállalati lobbijánál ültünk le beszélgetni. Éppen a heti vállalati meetingről érkezett, ráadásul egy elég fontos időszakban, hiszen most kerül a boltokba az U11, az új csúcsmobil, és ilyenkor a marketingnek biturbó fokozatba kell kapcsolnia.

Darren Sng nagy lendülettel belevetette magát a velem szemközti fotelbe, átlagos utcai öltözékben, mintha leplezni próbálná, hogy egy globális informatikai nagyvállalat topmenedzsere. Olyan közvetlen stílusban kommunikált, mintha csak egy pár hete félbeszakadt beszélgetést folytatnánk, és a hivatalos interjút követően már arról ötletelt, és hogy miként lehetne blockchain technológiával nyomon követni egy vállalaton belül az ötletek forrását, hogy mindenki megkapja az elismerést, aki hozzátett valamit egy fejlesztéshez. De térjünk még vissza a HTC aktuális stratégiájához, amivel vissza szeretnének kerülni a csúcsra.

„Most könnyen megjósolható, hogy mi lesz a következő csúcstelefonban. Nagyobb lesz a kijelzője, erősebb a processzora, több a memóriája. Minden nagyon kiszámítható lett, és ettől akarunk elszakadni” - mondta Darren Sng. A jövőt HTC-nél az újfajta interakciókban látják, ezért került bele a HTC U11-be ez a szokatlan vezérlési mód, hogy a készülék oldalainak összenyomásával kiadhatunk utasításokat.

Gondolnunk kell a jövőbeli eszközökre, például a szemüvegekre, amelyeknek nem lesz érintőkijelzőjük.

Ezt a vezérlési módszert a készülék bemutatójának napján kiadott gyorstesztünkben is bemutattuk, és már nálunk van az U11, hogy alaposabb tesztet írjunk róla. Ennek folytatják a fejlesztését, és júliustól ez a préselős vezérlés nemcsak az U11 beépített alkalmazásaiban működik majd, hanem más appokban is. Erre mutatott Darren Sng egy még nem nyilvános példát, a Google Térképben a telefon préselésével tudott utcaszintre zoomolni.

Az is lehet, hogy tévedünk

- mondta Darren Sng a préselős megoldással kapcsolatban, de szerinte az a fontos, hogy az emberek a HTC-t innovatív, új dolgokkal kísérletező vállalatnak lássák.

„Azt is megfigyelhetjük, bármilyen mobil is van a kezünkben, hogy az érintőkijelzőn keresztül, a grafikus interfészen minden utasítást csak egyféleképpen tudunk kiadni, a megadott gombra rábökve” - mondta Darren Sng. Az új interfészek megjelenésével sokkal több lehetőségünk lesz. Különösen igaz ez a hangvezérlésre, hiszen a beszédben ugyanazt a kérést, parancsot sokféleképpen kifejezhetjük.

A hangvezérlés a másik terület, ahol a HTC-nél nagy előrelépések történnek

Részben azért lett erős hangszórója az U11-nek, hogy a beépített digitális asszisztens a szoba túlsó feléről is jól hallható legyen. Ez persze csak a jéghegy csúcsa, jóval nagyobb feladat, hogy a HTC úgy akarja felépíteni az asszisztensét, hogy az később egyfajta platformként működjön, és be tudják kötni több szolgáltató megoldását.

Vannak ugyanis az általános célú asszisztensek, mint amilyen a Google Home vagy az Amazon Alexa - fejtette ki Darren Sng -, de mellettük van még számos területi szakértő, amelyek a saját témájukban pontosabbak, szakszerűbbek, és több választ ismernek, ezért a későbbiekben ezeknek a bekötése is fontos lesz.

Másik valóságban járnak

Muszáj volt szóba hozni a virtuális valóság (VR) témáját is, hiszen a HTC gyártja a pc-re köthető Vive VR-sisakot, és ezt nagy erőkkel demózza városszerte. A leghíresebb tajpeji plázában, a 12 szintes Syntrend elektronikai beávásárlóközpontban fél emeletet elfoglal a Vive Land nevű élményközpont, ahol pár ezer forintért bárki játszhat egy kört a virutális valóságban.

Mindezek ellenére az U11 hivatalosan nem támogatja sem a Google által támogatott Daydream vr-platformot, sem más hasonló virtuális valóság megoldást. Jelenleg ott tartanak a mobilos vr-ben, hogy Japánban tesztelnek egy spéci, mobillal összeköthető eszközt (erről mi is beszámoltunk). Darren Sng elmondta, hogy ha Japán fejlett, minden technológiai újdonságra nyitott piacán jól fogadják a terméket, akkor elgondolkoznak a globális bevezetésen.

A virtuális és kiterjesztett valóság piacára valószínűleg egy önállóan működő androidos vr-termékkel is belépnek majd. Ez viszont még nagyon új dolog, az Android mögött álló Google is csak pár hete beszélt erről a termékkategóriáról a fejlesztőknek megrendezett Google I/O konferencián, szóval a végfelhasználókhoz majd később jutnak el ezek az új eszközök.

A beszélgetés Darren Snggal azzal ért véget, hogy a kezembe nyomta a HTC U11 később megjelenő változatát, a vörös színűt. Ezt a nemzetközi bemutatókra se vitték magukkal, csak néhány prototípus létezik belőle, az első körben nem kerül fogalomba.

Bizonyos szempontból ez a HTC egyedi válasza a zongoralakk-fekete iPhone 7-re, hiszen ez is csak a borításában különbözik a többi U11-től. Amikor megláttuk, hogy miként vált át a hátlap színe pirosból arany színbe, rögtön kértünk öt perc pihenőt, hogy csodálhassunk a lenyűgöző látványt, és elkészíthessük róla a fenti videót.