Natália
-3 °C
7 °C

Mesterséges agyakat épít a fizikus

2003.02.22. 17:09
Az ausztrál származású, majd sokáig a belgiumi Starlabben és Japánban, 2001 nyarától pedig főként az amerikai Utah, illetve a kínai Wuhan Egyetemen dolgozó Hugo de Garis évek óta mesterséges agyakat tervez. Amellett, hogy tudományos precizitással tervez, nagy léptékű futurológiai elképzeléseit is papírra veti.
Munkásságában - akárcsak Hans Moravec-ében, vagy Kevin Warwick-éban - mélyenszántó elméletek és időnként ködös, sci-fibe illő jövőlátomások keverednek, s állnak össze koherens (ám számos pontjában vitatható) rendszerré. De nemcsak ebben hasonlít neves pályatársaira: ugyanolyan látványos, meghökkentő (a homo sapiens sötét jövőjét, a gépek világuralmát felvázoló) állításokat fogalmaz meg. A média vele is rengeteget foglalkozik: mint Moravec és Warwick, de Garis szintén a nemzetközi tudományos élet szupersztárja, ikonja. A Utah Egyetemen elméleti fizikát, számítógép-tudományokat, "határdiszciplínákat" - nanotech, molekuláris-, kvantum-, membrán-, sejt-computerek elmélete - okít, valamint, elsőként a világon, "mesterségesagy-építés" PhD-kurzust vezet.

Agyépítés

Hugo de Garis
Jelenleg egy computer "agya" lényegesen egyszerűbb, mint az emberé. Gépeink viszonylag ostobák, irányításunk nélkül szinte semmire nem képesek, legkevésbé a közösségi interakcióra, vagy, ha a semminél valamivel többre, a világsajtó azonnal "új intelligencia születéseként" kürtöli szét az általában örvendetes eseményt.

"Viszont, gondoljunk arra, hogy az emberi agy kapacitása kb. egymillió év darwini evolúció eredményeként duplázódott meg" - elmélkedik a professzor. "A számítógép-agy évente kétszerezi meg kapacitását, tehát egymilliószor gyorsabban fejlődik." Ebből a (szigorúan kvantitatív, Moravec érveléséhez hasonló, Moore törvényét figyelembe vevő) logikából kiindulva: előbb-utóbb - ám mindenképpen valamikor a XXI. században - azonos szinten lesz a két intelligencia.

A következő pár évre a legfejlettebb hardwareekben tesztelendő, gyors fejlődésre képes, hatékony ideghálók, majd a második generációs, elméletileg egymilliárd neuronból álló agyat építő-gép (BM2) létrehozását tervezi.

Az első generációt a sejtautomata-alapú (CA), a brüsszeli Starlab csődje miatt kissé feledésbe merült CAM-Brain Machine (CBM) jelentette. A neuronháló-modulok már az agyépítéshez szükséges sebességgel fejlődtek. Ezzel a sebességgel több tízezer modulból mintegy százmillió sejtből álló agy-architektúra hozható létre. A dolgok jelenlegi állása szerint világszerte négy CBM működik.

A BM2 egymilliárd mesterséges agysejtje sokkal közelebb visz a százmilliárdos homo sapiens-szinthez. A mesterséges agy belső szerkezetét, az alkotóelemei közötti viszonyrendszereket szintén az emberihez hasonlóan képzelik el.

De Garis, a Utah Egyetem részeként, egy, a témára szakosodott kutatóközpont (Brain Building Center) megalapításán fáradozik. Projektjébe tudósokon, egyetemistákon kívül üzletembereket is igyekszik bevonni. Az agyépítésben nemcsak új diszciplínát, de új, és a jövőben rendkívül jövedelmező iparágat is lát.

Kvantum-szint

Még az óvatosabb előrejelzések szerint is kb. 2020-ra érvényét veszti Moore törvénye, s az elektromos áramkörök molekuláris szintre, vagy még lejjebb, a kvantumvilágok felé "mennek." Az ott megvalósítandó ideghálókhoz megfelelő kvantum-számításos algoritmusok szükségesek. Idegháló-evolúcióról se beszélhetünk utána, mert az csak a hagyományos számítógépes kontextusban érvényes. Az általában ismert kvantum-evolúciós algoritmusok tulajdonképpen klasszikus-kvantum hibridek.

De Garis és kutatócsoportja színtisztán kvantum-megközelítésű algoritmusokban gondolkodnak. A genetikus algoritmusok is érvényüket vesztik előbb-utóbb. Kvantum-evolúció helyett pedig pontosabb kvantum-optimalizációról beszélnünk. A kvantum-számítógéptudomány redundánssá, idejétmúlttá teszi az egyre jobban terjedő evolúciós számítógéptudományokat.

Artilektusok világa

"Remélem, az agyak alkalmazásával, az általuk ellenőrzött robotok sokkal intelligensebbek lesznek, mint a maiak" - nyilatkozta De Garis.

És ez csak a kezdet. Figyelembe véve a fejlődés ütemét, egy idő után a mesterséges agyak intelligenciaszintje meghaladja majd az emberét. Mesterséges intellektusokká, artilektusokká (artificial intellects) alakulnak át. Potenciálisan halhatatlan, határtalan memória-kapacitású, felfoghatatlan tudatszintű isten-lényekké.
A jövő legfőbb kérdése a faj-dominancia - teremtsen-e az ember artilektusokat, vagy sem?

A kutató két, egymással éles ellentétben álló, a XXI. századi technológiákat felhasználva gyilkos, milliárdos "gigahalálokat" előidéző háborúkat kirobbantó ideológiai csoportot vázol fel: vallásosan artilektus-párti kozmistákat (kozmosz) és (hasonló hőfokon) artilektus-ellenes földieket.

De Garis egyszerre vallja magát kozmistának és földinek, és azt szeretné, ha a mesterséges agyak, s nem a gigahalálok atyjaként emlékezne rá az utókor. A közeljövőben az előbbieknek úgyis csak az előnyeit élvezzük, a tragédiák a század második felében várhatók.

Mindenestre már felkérte Peter Singert, a Princeton-ban dolgozó neves jogászprofesszort egy, az artilektus-etikát taglaló könyv megírására.