Mária
-6 °C
2 °C

Cyberia, 2001

2001.12.29. 00:22
A technológiai ipar és a hozzá kapcsolódó cyberfilozófiai és -kulturális iskolák rosszkedvű időszakot zártak, noha hónapról hónapra újabb és újabb technológiai csodákkal rukkoltak elő különböző laboratóriumok, kutatóintézetek.
Végleg tovatűnt a millenniumi optimizmus, a "techno-evangéliumokat" tápláló csodavárás. Még korábban, a dotkombukás, majd a szeptember 11-i merénylet, és a nyomában fellágoló "biztonság vagy szabadság?" vita fényében egyre távolibbnak tűnik a transzhumanista jövőképek libertariánus társadalma, a független, egyenrangú szerveződések konglomerátuma.

A tényleges gépi intelligenciára is várnunk kell, pedig rendszeresen kapnak szárnyra a hírek, hogy most már csak lépések választanak el az emberi értelemhez hasonló géptől (például Douglas Lenat Cyc-rendszere), egyelőre - úgy tűnik, még jó ideig - meg kell elégednünk a filmvászonnal. Igaz, ott legalább szemléletbeli fordulat következett be: míg a korábbiakban féltük és rettegtük a mesterséges intelligenciát, általában halál, pusztulás és globális katasztrófák kitervelőiként, sötét hatalmak szolgálóiként jelenítették meg, addig Spielberg (a Kubricktól örökölt "MI" moziban) alaposan megtanulta a transzhumanista leckét. Mások is, bár ők kevésbé hangoztatják, csak a gyakorlatba ültetik át: biotech és nanocsövecskék itt és ott, angolna-cyborg, kósza információk emberklónozásról, s az első űrturista is járgányba szállt. Igaz, ez még nem a majdani kirajzás, de valahol azért csak el kell kezdeni mindent.

Nincsenek új trendek, új cyberfilozófiai iskolák, s mintha a cyberpunkok képzeletbeli stafétabotját átvevő transzhumanisták is egyre több önismétlésbe bocsátkoznának. Max More mind többet foglalkozik a gazdasággal, Anders Sandberg alig hallat magáról, a robotikus Hans Moravec (némi finomítással) mintegy öt éve ugyanazt hangoztatja, és a nanoguru Eric Drexler is inkább a Foresight Intézet szervezésére, a konkrét kutatásokra viszont kevésbé koncentrál. Talán az örök optimista Ray Kurzweil a legaktívabb, a Szingularitásról szóló új munkája hamarosan az amerikai könyvesboltokba kerül.

Igaz, egyre több és egyre értelmesebb robot jelenik meg - az Aibók és társaik jönnek-mennek - ám ezek leggyakrabban a szórakozást célozzák, az észak-nyugati félteke tehetősebb háztartásaiban fellelhető elektronikus-digitális kütyük számát gyarapítják.

Belassulás. Vagy csak a technorealizmus szószólóit igazolnák az események? Egy újabb vihar előtti csendet élnénk?

Mintha a cybervalóság muzikális lenyomatának tekinthető elektronikus (gyűjtőszóval: "techno") zenék területén szintén valami hasonló menne végbe. A szórakozási szokásokról: a szerelemanyag ecstasyt egyre inkább a háttérbe szorítja a sokkal, de sokkal drasztikusabb ketamin (special K), az önfeledt eufória helyébe rutin, megszokás lépett_ És a zene? Évek óta nincsenek új irányzatok, a popipar lassan felszipkázza az avantgarde és az underground törekvéseket, a fiatal titánok egy szám (maximum album) után eltűnnek a süllyesztőben. A DJ virtualizálódik, állítólag lassan már hús-vér emberre sem lesz szükség a pultban.

És közben a lemezlovasok egyre csillagászatibb, popsztároknak kijáró gázsikat vágnak zsebre fellépésenként. Holott a lemezeladás csökken, az mp3 és a hálózat lassú haldoklásra kárhoztatja a CD-ipart.

Különös kettősséget élünk át nap, mint nap: egyrészt, a fizikális tárgyak helyett a könnyen szállítható, továbbítható "adattestek" töltenek be egyre meghatározóbb szerepet, másrészt, ezek az "adattestek" - bármennyire is vonzódjunk hozzájuk - ma még képtelenek helyettesíteni a konkrét valóságot. De szükségünk van-e egyáltalán arra, hogy valaha is helyettesítsék, s a kettő ne egymás mellett, egymást kiegészítve, kisegítve létezzen? Számos cyberguru alighanem e kérdésben tévedett a legnagyobbat, mikor a realitás teljes hátrahagyásáról, a végső kiugrásról regéltek... És mindez azt jelentené, hogy végérvényesen tovatűnt a cyberhype? Azért ne legyünk ennyire borúlátók...

Lassulásokra, ideig-óráig tartó megtorpanásokra jön a kiegyenlítődés. Igaz, egyelőre nagyon látványos, a kilencvenes évek szinte permanens eufórikus állapotát előidéző "robbanásra" ne számítsunk...

A hálózati lét viszont mind szélesebb tömegek hétköznapjait határozza meg. A kissé lelassult WWW-vel szemben Tim Berners-Lee és gárdája a jövő új alternatíváját javasolja, a szemantikus webet. Az Európában lelkesen kampányolt mobil internet, a WAP pedig szép lassan eltűnik anélkül, hogy igazából létezett volna.

Közben az újgazdaságról megoszlanak a szakértői vélemények: egyesek szerint nincsen újgazdaság, minden régi módon, a régi törvényszerűségek szerint működik. Mások viszont az eljövendő két-három évben - ocsúdva és tanulva a hosszú sokkból - jelentős növekedést várnak az összes, IT-hoz kapcsolódó szektorban.