Miklós
-7 °C
2 °C

Az ember-gép viszony

2001.03.21. 13:29
Ember és gép viszonya már a negyvenes évek, Norbert Wiener óta szinte valamennyi cyberfilozófiai irányzat központi kérdése. Eltűnnek a határok, ledőlnek a tabuk, különös konvergenciák körvonalazódnak.
Max More ez irányú elképzeléseit legmeggyőzőbben az 1997-es Ars Electronica fesztiválon fejtette ki. A megszokott stílusban: tiszta, metaforáktól és szimbólumoktól mentes nyelven, racionális okfejtéssel, rendszerező alapossággal. Közérthetően, márpedig a hasonló tematikákat szintén boncoló posztmodern és poszt-posztmodern elméletek korában ugyancsak elszoktunk ettől.

A bionikus konvergencia
Kevin Kelly, a Wired egykori főszerkesztője két fontos trendre hívja fel figyelmünket: egyrészt az ember által készített tárgyak, rendszerek egyre több életszerű megnyilvánulást tanúsítanak, másrészt, maga az élet mind megtervezettebbé válik. Az utóbbi évek során, az 'élet', és a 'mechanikus' szavak számos új jelentéssel gazdagodtak: a bonyolult rendszerek gépekként, az önfenntartó gépek élő mechanizmusokként értelmezhetők.
A hagyományos nézetek a diametrikus ellentétekből indulnak ki. Ha ez igaz lenne, akkor ahhoz sem férhetne kétség, hogy az emberi szervezet semmiféle mechanikus komponenst nem foglal magába, valamint, hogy a gépek nem rendelkeznek hozzánk hasonló tulajdonságokkal. Holott a biokémia épp az ellenkezőjét bizonyította be: szöveteink, sejtjeink speciális funkciókkal bíró gépek, melyek még kisebb gépekből állnak össze - riboszómák, RNS... Agyunk például több billió neuronból, szinapszisból, neurotranszmitterből. Szubatomikus részekből: 'valamennyien mozgásban lévő kvarkok vagyunk.'

Ember és gép éles szembenállása csak abban az esetben lenne valóság, ha bizonyosságot nyerne a vitalizmus főtétele: az élet nem bonyolult biokémiai folyamatok, hanem az egyedi 'élan vital' következménye. A modern természettudományok nem ezt a tételt illusztrálják; a leginkább elfogadott nézet szerint a gépi részecskék interakciója organikus egészet eredményez. Manuel De Landa és az újmaterialista filozófusok szintén ezeket az elveket vallják, hangsúlyozva, hogy a klasszikus 'organikus' mechanizálódik, és viszont. Kevin Kelly bionikus konvergenciáról, Marvin Minsky, a mesterséges intelligencia-kutatás nagy öregje pedig 'elmék társadalmáról' (Society of Minds) beszél. Az agy ezeknek a pirinyó, önmagukban tudatlan részecskéknek a rendszere ...

Át kell értelmeznünk a belénk nevelt gép-képzetet - a gépek immáron nem csak fém szerkezetek. A robotok humanoidok, de bizonyos állatokhoz is hasonlítanak. A mesterségesélet-programok, vagy a vírusok átalakulnak, fejlődnek, szaporodnak. 'Nem számít, hogy az adott teremtmény, szerv szénalapú organikus anyagból, szilikonból, vagy más, nem organikus matériából áll' - írja More. 'Fontosabb az eredmény komplexitása, hogy a szerkezet képes-e tanulni, változtatni önmagán, dinamikusan reagálni a módosuló inputra.'

Az ember-gép viszony négy magyarázatát különíti el egymástól.

Az első: az ember nem csak gépi részekből tevődik össze, hanem gép. E nézetet Lucretius, majd De La Mettrie és a mechanikus materialisták hirdették, manapság Daniel Dennett vélekedik hasonlóképp. 'Az agy egyfajta számítógép' - állította Dennett egy 1997-es interjúban. More elutasítja, idejétmúltnak (sőt, a társadalom egészére általánosítva - 'az ember, mint eszköz' -, veszélyesnek) tartja az azonosítást. A gazdaságihoz hasonló, központi irányító nélküli (komplex) bionomikus rendszerben gondolkodik. Ugyanakkor rendkívül nehéz cezúrát húznunk komplex rendszer és gép, élet és nem-élet között. Viszont mindaddig, amíg a mechanikusra merevséget, hajlíthatatlanságot, lélektelenséget asszociálunk, helyénvaló az ember-gép megkülönböztetés. Ha változik a közfelfogás, az azonosítás is új értelmet ('elegáns organikus gépek', stb.) nyer. Az evolúció biológiai iránya helyett egyre fontosabb a mindent átalakító memetikus és technológiai: előbb-utóbb megszabadulunk 'biológiai-mechanikus örökségünktől', a humánból a poszthumán állapotba fejlődünk.

A diakronikus én
Max More 1995-ös doktori disszertációja (A diakronikus én: identitás, kontinuitás, transzformáció) a személyiség komplex elemzését adja. Derek Parfit redukcionista elméletéből indul ki, ugyanakkor a kapcsolódás helyett a folyamatosságra helyezi a hangsúlyt. Az ideális önértelmezést vizsgálja, azt, hogy meddig 'terjed ki' az én, a ránk váró, főként a technológiai fejlődés által előidézett változások fényében is.
A második (népszerű, Descartes-ból és az európai hagyományból merítő) magyarázat dualizmuson, a mechanikus fizikai test és a nem-mechanikus spirituális test, a lélek ellentétén alapul. Az állatok is gépek, hiszen lélekkel csak a homo sapiens rendelkezik - vallják a 'hívők'. Az emberi szabadság és értelem független az anyagi valóságtól. More kérdése: a fizikai szerkezet fejlesztése, tökéletesítése vajon nem a szabadságunkat fokozza? És ha nem hiszünk többé a természetfeletti erőkben, akkor mondjunk le a szabadságról, a választásról és a felelősségvállalásról is?

A harmadik elképzelés szerint az ember, de leginkább az agy nem mechanikus szerkezet, hanem misztikus életerő hajtja. Azaz, mesterséges intelligencia sem hozható létre. E nézetet a XIX. századi vitalisták, ma pedig elsősorban, Erik Davis, Roger Penrose, John Searle, az 'új misztériánusok' képviselik. 'Ha szabadságunk ennek az életerőnek a függvénye, az én és a technológia szimbiózisával, a szintetikus neuronimplantációkkal és a többi beültetéssel el is veszíthetjük' - cáfol More. (Fura kettősség: a Bergson-féle 'élan vital' egyrészt az extrópia szinonimája, az ember-gép viszonyban viszont kifejezetten entrópikus tulajdonságokkal bír.)

A negyedik álláspont az emergencia-elméletből indul ki: a részek mechanikusak, összességük viszont organikus. Nem léteznénk a gépi elemek nélkül; ugyanakkor, ha csak azokat vizsgáljuk, soha nem érthetjük meg az egészet. A neurotechnológiák fejlődése ezt a koncepciót igazolja. (A More által elképzelt jövő is.)

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Budapest Te Csodás!

Karácsonyi pompába öltözött utcák, színes adventi vásárok, gazdag kulturális élmények, ez mind Budapest.