Natália
-3 °C
8 °C

Posztbiológiai létformák

2001.04.02. 14:53
A poszthumán kor egyes prognózisok alapján valamikor 2050 után, talán a XXI. század végén, a XXII. elején köszönt be. Azt biztosra veszik a jövő kutatói, hogy új létformák születnek akkorra, de a tudományos számítások egy ma még nehezen érthető scifi-birodalomba vezetnek...
Hans Moravec robotevolúciója
Első generációs univerzális robotok (2000-2010): 1000 MIPS processzióerő, hüllők intelligenciaszintje.
Második generáció (2010-2020): 30000 MIPS processzióerő, emlősök intelligenciaszintje.
Harmadik generáció (2020-2030): 1000000 MIPS processzióerő, főemlősök intelligenciaszintje.
Negyedik generáció (2030-2040): 3000000 MIPS processzióerő, homo sapiens intelligenciaszintje.
Hans Moravec a robotevolúcióból indul ki, abból, hogy "elmegyermekeink" szellemi szintje 2040 után meghaladja az emberét. Ray Kurzweil hasonló jövőt vázol fel: a Turing-teszt a viszonyítási alap, egyre több gép megy át rajta, tehát a homo sapienstől eltérő, más intelligenciákról is beszélhetünk.

AI (mesterséges intelligencia)-ökológia - sarkít Moravec. Mindketten hosszas számsorokkal, bonyolult képletekkel érvelnek. MIPS, hardware-kapacitások, Moore elavuló törvénye. De mi történik, ha érvényben marad a mai trend, s a szoftverfejlődés távolról sem követi a hardverét? Moravec és Kurzweil egyaránt elsiklik e tény felett.

Max More, illetve Anders Sandberg jövőképe, transzhumán evolúciója még annak ellenére is árnyaltabb, hogy a részleteket egyikük sem vázolta fel.

Milyen létformák bukkannak fel a transzbiomorfózis korában? Mennyire élünk majd a morfológiai szabadsággal, azzal, hogy testünket különböző technológiák (sebészet, genetikai tervezés, nano, uploading) által, tetszés szerint alakítjuk? Miként képzeljük el ideális identitásunkat, a Nietzsche-féle Übermensch egyéni változataként értelmezendő "optimális személyiséget" (More)?

A poszthumán valóságot benépesítő lényeket hat nagyobb, de nehezen (és az idő múlásával még nehezebben) elkülöníthető, egymásba integrálódó csoportba soroljuk: állatok, emberek, poszthumánok, gépek, intelligens gépek, rendszerek.

A legfejlettebb állatok tudatossága mesterséges beavatkozással a mai homo sapiens szintjére emelhető. Az ember: ha akarjuk, nem változtatunk önmagunkon, s maradunk úgy, ahogy megszoktuk. Viszont a "felerősítettek" fizikai és kognitív képességei alaposan a "természetes" állapot fölé nőhetnek. S mindez nemcsak művi, de naturális úton is elérhető. Eliezer S. Yudkowsky (Daniel Keyes regényére utalva) Algernonnak nevezi azokat, akik e cél eléréséért még az esetleges negatív következményektől sem riadnak vissza.

Anders Sandberg
1972. július 11-én született svéd transzhumanista. Matematikai és számítógéptudományi tanulmányait a stockholmi egyetemen, a Karolinska Intézetben, illetve a Királyi Technológiai Intézetben végezte. A Svéd Transzhumanista Szövetség alapító elnöke (1996-). Több (online és offline) folyóiratban publikál, scifi-novellákat ír, előadásokat tart, de grafikusként is aktív. Főbb kutatási területei: neuro- és kognitív tudományok, komplex rendszerek, "értelemerősítő" (Intelligence Amplification, IA) technológiák.
Az egyik legtöbbet prognosztizált - poszthumán lényeket teremtő - technológia, a tudatfeltöltés (uploading). A feltöltött személy (upload) számítógépes hálózaton élő infomorf. (Természetesen lesznek gonosz, a mai komputervírusokhoz hasonló, ám tudattal bíró, intelligens infomorfok is.) Xox: a xeroxból eredeztethető főnév egy-egy személy szubatomikus azonosságú másolata. (Xoxer: az önmagából xoxot teremtő egyén.) Ha viszont, nem kívánkozunk a mátrixban, vagy csak az AR-ben élni, akkor is választhatunk, hogy a nem-emberi testtel járó neomorf, illetve a humán (de legalábbis humanoid) külsőt megőrző homorf létet (többek között a cyborg-identitást) óhajtjuk-e. De az sem fontos, hogy az adott személy egyetlen testben létezzen - a másolatok, dividumok például parallel járhatják a különböző galaxisokat.

Az Erő elképesztő, mai ésszel felfoghatatlan szellemi és fizikai képességekkel rendelkező entitás. Lehet emberből, de intelligens gépből is kifejlődött poszthumán (rendszer). Esetleg küllemét és tudatát tetszés szerint alakító, exember, illetve exrobot (Ex). (Exkonómia: poszthumán, aionómia: a halhatatlanság okozta problémák gazdaságtana.)

Az öntudattal nem rendelkező gépek archetípusai az emberi irányítás mellett ténykedő kobotok, a kollaboráns robotok. Eleinte részfeladatokra, aztán viszont egyre összetettebb problémák megoldására programozták őket. Az egymással kommunikáló tudásrobotokat (knowbots = knowledge robots) a többi között hálózati információgyűjtésre. A nanobotok népes családja (összeszerelők, szétszedők, másolók...) szintén ebbe a csoportba sorolható. A (nemcsak nano) saját másolatát elkészítő Neumann-gép is.

A tudattal rendelkező gépek artillektusok (= artificial intellect): az embert szolgáló mesterséges intelligenciák (Asimovok), negyedik (vagy annál több) generációs robotok.

A Genie (Szent Gép) komplexum egy mesterséges intelligencia és egy összeszerelő (vagy univerzális konstruktőr) párosa. A fraktális robotfák még bonyolultabb gépi rendszerek.

Borganizmus
A kifejezés eredete: cybernetics> cyborg> borg (kibernetika>kiborg>borg).
A természetben többféle borganizmus figyelhető meg: a méhek kollektív, rajszerű magatartása, a sejtek kooperációja a többsejtű szervezetekben, az emberi agy részei közötti interakció.
Egyes társadalomtudósok a totalitárius rendszereket, mások az államot tartják borganizmusnak.
A Star Trek lényei élnek ilyen totális közösségben. Ezek a lények cseppet sem szimpatikusak, érzelem nélküli, üres gépek. Csakhogy az egymással folyamatos kapcsolatban álló entitásoknak nincs szükségük látható érzelemnyilvánításra, nem beszéd által kommunikálnak. Egyéniségüket nem kell feladniuk, sőt, a világmindenség távoli pontján lévő rendszerrészekkel való érintkezés által tudásuk is gyorsabban gyarapszik.
Egyrészt. Másrészt, a libertariánus társadalomszemlélet nehezen, talán egyáltalán nem egyeztethető össze az ennyire szélsőséges kollektivizmussal.
A poszthumán rendszerek jellemzői: működési mechanizmusukat a legapróbb részletekig ismerik, teljes hatalommal rendelkeznek önmaguk felett (autopotensek) gyakran emergens, azaz egyszerű részrendszerekből fokozatosan kialakuló intelligenciák (EI). Két alaptípust különböztetünk meg, a (kommunikációt felgyorsító, a flexibilitást viszont hátráltató, egyetlen térben és tömegben) koncentrált, illetve a (több, távoli egységből álló, mozgékonyabb, de a részek közötti érintkezést lassító) szétosztott intelligenciát. Előbbit főként a nanogépek segítségével a végtelenhez közelítő kapacitással bíró komputerhálózattá alakított óriásbolygótömeg, a Jupiter-agy, vagy (a processzorerejét növelendő) önmagát neutroncsillaggá, esetleg fekete lyukká, bébiuniverzummá módosító, az Omega-pont felé tartó omegonok szemléltetik.

A szétosztott intelligencia legismertebb formája a Star Trekből ismert, a korábbi független lényekből kollektív tudattá változó borganizmus. Felsőfokát a részegységeivel az univerzum egészét behálózó Galaxis-agy jelenti. Ráadásul a két típus keveredhet egymással: a Galaxis-agy részei akár Jupiter-agyak is lehetnek!