Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Világvégi parti

2001.08.08. 12:04
Hogyan ismerhetük meg, miként járhatjuk be a világegyetemet? Keith Henson, a hajdani L-5 alapító scifiregényekbe illő, elképesztő javaslattal rukkolt elő.
"Ha a galaxis naprendszereit valóban meg akarjuk ismerni, az egyik fő probléma a legelőrehaladottabb civilizációk számára is az, hogy az utazás - még fénysebességgel is - túl hosszú ideig tartana, s közben a legtöbb csillag elenyészne" - írja Anders Sandberg.

Tételezzük fel, hogy valóra válnak a nanotechnológiába vetett reményeink, hogy a tudatfeltöltés (az uploading) szintén realitás - a világegyetem egészét mégsem utazhatjuk be. Az elmélet szerint hiába élünk mi, egykori halandók örökké, a galaxis előbb-utóbb elpusztul.

"Galaxisunk csillagainak száma száz- és kétszázmilliárd között van" - elmélkedik Henson. - "És hiába segít a nanotechnológia, az utazás csillagrendszerenként egy vagy két év, nem számítva a csillagok közötti távolságokat. Mivel az izgalmasabb helyek nem maradnak fenn kellő ideig, lehetetlen, hogy folytatólagosan valamennyit bebarangoljuk. Nem akarok éveket eltölteni azzal, hogy olyan apró csillagocskákat, csillagcsoportokat nézegessek, melyeknek a többsége kiég."

Még a legelrugaszkodottabb agyakat is jócskán megdolgoztató probléma áll fenn: elindulunk valahova, de mire odaérünk, az úticél már nem létezik.

A Henson-féle megoldás a párhuzamos ének elméletén alapul. Kiindulási pontként, miután egy új csillagrendszerbe érkeztünk, az uploading által önmagunk szubatomikus azonosságú másolatait, úgynevezett xoxokat hozunk létre. Ha lehet, minél többet, hiszen bőségesen akad látnivaló. "Nehéz lesz eldönteni, ki melyik irányba menjen" - ismeri be Henson. - "De az összes utat bejárjuk."

Mindazonáltal, némi időre, a legmerészebb számítások szerint is kétszázezer évre lesz szükségünk, feltéve, hogy fél-fénysebességgel közlekedünk. Természetesen a járművek miatt sem kell aggódnunk: intelligens összeszerelő nanogépek önreplikációra képes csillaghajókat gyártanak le, aztán irány a még távolabbi ismeretlen!

Az egész galaxis gyarmatosítására alkalmas masinák ősmodelljeként nyilvántartott - elméleti - gépet, a környezeti anyagokból saját másolatát elkészítő szerkezetet egyébként Neumann János álmodta meg. A nanotechnológia egyik úttörője, Eric Drexler az ő gondolatait fejlesztette tovább.

Miután eljutottunk a feltérképezni óhajtott csillagrendszerbe, és a xoxokat útjukra bocsátottuk, ott maradunk, ahol voltunk, szépen bejárjuk a kijelölt terepet. Xoxaink ugyanígy járnak el, miközben újabb xoxokat küldenek más irányokba. Párhuzamos utazások. És így tovább, mindaddig a pillanatig, míg az egész galaxist meg nem ismerjük. Sandberg úgy véli, - ő kevésbé merész - hogy hozzávetőleg tízmillió évre lesz szükségünk.

"Átsöprünk a világegyetemen, és összegyűlünk egy gigantikus partira, egy tudományos találkozóra" - prognosztizál Henson. Mivel az összes xox voltaképpen egy és ugyanazon személy, továbbá az "eredeti", például Keith Henson is jelen lesz, az átéltek kollektív, "kiterjesztett" memóriájukban raktározódnak, vizualizálódnak. Azaz látták, és - közvetve-közvetlenül - megjárták az Univerzumot.

Galaktikus turistáink találkozási pontját és idejét (noha ütközhet némi nehézségekbe, de azért) nem árt előre pontosítani. "Hogyan legyünk mindannyian egyszerre ugyanott?" - teszi fel a kérdést Henson. "Hogyan találkozzunk egy olyan helyen, amit még csak nem is láthatunk innen? Legyen galaxisonként egy-egy parti? Esetleg csak egy, a Szűz csillagkép legtávolabbi részén? Hány évszázadig bulizzunk?"

Igen, igen, a Világvégi partihoz (Far Edge Party) alaposan meg kell tervezni mindent. Henson már 1987-ben létrehozott egy, kizárólag az összejövetelt előkészítő bizottságot, szervezőirodát. Merthogy jól meg kell szervezni, hiszen csak az ötletgazda ismer mintegy ezer potenciális résztvevőt. Ráadásul, mire révbe érnek, az ezerből több milliárd lesz. Képzeljük el a sok Keith Hensont, amint üdvözlik egymást! Hány hotelre lesz szükségük? Hol parkoljon a temérdek csillaghajó? Mennyi sört fogyasztanak el a megfáradt utazók? "Ha kell, egy egész galaxist sörösdobozokká alakítunk" - hangzott egy javaslat.

Hensonnak bőven akad még munkája. Ráadásul az utóbbi tíz-tizenöt évben egyéb, földhözragadtabb gondjai is támadtak: szinte megállás nélkül pereskedik a szcientológusokkal.