Miklós
-7 °C
2 °C

Transzhumanizmus-kritikák

2001.12.03. 10:23
Mint minden filozófiai, futurológiai iskolának, a transzhumanizmusnak is számos bírálója akad. Ki okkal és logikus érvekkel, ki kevéssé átgondoltan támad.
A jeles cyberkultúra-szakértő - Douglas Rushkoff szerint "menthetetlenül marxista" - Mark Dery az egyik legélesebb kritikus: "A transzhumanizmus, különösen az extrópianizmus Ayn Rand és Nietzsche házassága" - írja. Szerinte Rand azon meggyőződése, hogy minden rossz eredete az erős állam, illetve a kollektivizmus, másrészt Nietzsche Übermensch-képe hatott. Dery főként azt veti a transzhumanisták szemére, hogy a libertariánus "laissez faire" kapitalizmusból kiindulva, az egyént nem társadalmi lényként, hanem mindentől független individuumként ábrázolják. Andrew Kimbrellre, a Gazdasági Trendek Alapítvány egyik igazgatójára hivatkozik: "abszurd elképzelés, hogy autonóm személyekként, önmagukba forduló szigetekként, jogokkal, de kötelezettségek nélkül élhetünk". Az extrópiánusok társadalmi felelősségtudata az egó határainál ér véget. Mindez különös fundamentalizmussal, a technológia mindenhatóságába vetett hittel vegyül. Dery az 1986-os David Cronenberg-film, a Légy önátalakító (és elszabaduló démonná váló) tudós-antihőséhez hasonlítja More-t és társait. És a korai Mondo 2000 számokban megjelent, általában R.U. Sirius által szignált kiáltványokhoz. Kevesebb a cyberhype, kevesebb a csillogó-villogó, patetikus prófécia, de a lényeg ugyanaz.

Dery természetesen a "klasszikus" kérdést is felveti: szép-szép, hogy a fejlett világ nem kifejezetten szegény rétegei genetikai, bio- és nanotechnológiai eljárásokkal az élettartam drasztikus meghosszabbítását, esetleg a halhatatlanságot célozzák, de mi lesz a harmadik világgal? Merthogy az extrópiánusok mintha megfeledkeznének a leszakadó embertömegekről. Hasonlóan a többi libertariánus iskolához, elsiklanak az esélyegyenlőség hiánya felett.

A természettel se bíbelődnek sokat: kimerítjük, kihalt pusztává tesszük a Földet, aztán szétrajzunk az Űrben - vetik fel gyakran, általában a zöldekkel szellemi rokonságban álló fők. Az extrópiánusok mindent átalakítanának, mindent a maguk képére formálnának. Fákról, növényekről, más élőlényekről tudomást sem vesznek, vagy csak annyira, amennyire önző céljaikat szolgálják. A csúcstechnológia inkább pusztító - Hirosima, Csernobil, mind a high tech számlájára írandó_ satöbbi.

Kár sorolni tovább, ismerősek az érvek. Követve ezt a logikát, célszerűbb lenne visszatérnünk a vályogviskókba. Ökosovinizmus és "organikus sovinizmus"_ Till Attila fogalmazott találóan a hasonló eszméket vallókról: "nyilván a középkorban is sokan védték a bőrablak lehetőségeit, a fényt indokolatlanul dús kötegekben áteresztő üvegablakkal szemben. De a világ a változásra épül, és aki ezt az alapvető közhelyet sem fogja fel, az nem alkalmas diskurzus kezdeményezésére". Ráadásul a transzhumanista technológiák egytől egyig környezetbarátok: valamennyi a nagyipari termelés leépítését célozza. Mások - például a "szellemi rokon" Tihamér Tóth-Fejel - a "poszthumán" kifejezést bírálják: számos félreértésre ad okot. More-ék esetleg a "felsőbbrendű faj" eljövetelét várják? És az emberrel mi lesz? Az evolúció transzhumanista prognózisait szó szerint értelmezve, a Különösség után talán nem is lesz szükség a homo sapiensre? Elrugaszkodott bírálók "fajnemesítésről", sőt, fasizmusról is regélnek_ Mintha az extrópiánusok - szemben a totális, mindent szabályozó állammal - nem a totális egyéni szabadságot, a biológiai és nem-biológiai entitások sokszínűségét hirdetnék! Vagy azért lennének fasiszták, mert a homo sapienst nem az evolúció végállomásaként fogják fel?

Tóth-Fejel egyébként még azt veti a szemükre, hogy a rendkívül széles tematikát felölelő munkákban viszonylag kevés hely jut az olyan alapvető emberi kategóriáknak, mint az erkölcs, vagy a szeretet. Meg hogy az érzelmeket mechanikusan, racionálisan közelítik meg. A túlzott racionalizmus és pragmatizmus pedig olyan figurákat eredményezhet, mint a szcientológiaalapító Ron Hubbard_ Shigalovot, Dosztojevszkij Ördögök című regényének főszereplőjét idézi: "a korlátlan szabadságból indultam ki, és a korlátlan despotizmushoz érkeztem el." (Igaz, More-t nehezen képzeli el a szcientológiaguruhoz hasonló szerepkörben. Greg Burch válasza: "ha Thomas Jefferson ma élne, extrópiánus lenne".)

A fejlődésbe vetett maradéktalan hit szintén számos, elsősorban posztmodern filoszok részéről elhangzott bírálat tárgya. Az is, hogy megfeledkeznek az emberi természet démonikus oldaláról, hiszen a csúcstechnológia terroristakezekben soha nem látott katasztrófákhoz vezethet. A témakörben talán - az ugyancsak Extrópia Intézet-tag - Ben Goertzel fogalmazott a legtalálóbban: "várom, hogy kifejlődjön egy, az extrópianizmuson túli cyberfilozófia, egy humanista transzhumanizmus".

(Vége)