További Cyberia cikkek
Goertzel, a huszonegyedik századi liberális
Ben Goertzel |
Főbb céljai: a technikai fejlődés felgyorsítása, az erőszak csökkentése, a szegénység megszüntetése, a még létező természetes környezet megóvása, minél szélesebb körű egyéni szabadság biztosítása mindenkinek. "Technológia, béke, könyörület, természet, szabadság - mindezek együtt sokkal boldogabb és produktívabb országgá alakítják majd át az Egyesült Államokat" - írja.
Megtartaná az állam intézményét
Ráadásul, ellentétben a legtöbb libertariánus gondolkodóval, az államot se szüntetné meg. A felvázolt elképzeléseket egy kellő mértékben átszervezett, a valódi körülményekhez alkalmazkodó kormány is képes véghezvinni. A jelenlegi rendszer elődeihez hasonlóan rugalmatlan, mindent agyonközpontosít, nem igazodik a tudományos-technikai változásokhoz és az új problémákhoz.
Mi a megoldás? Goertzel óva int a kormányfunkciók privatizálásától: a vállalkozások, a nemzetközi oligopólia az államnál se nem okosabb, se nem rugalmasabb, nem beszélve a globális centralizációról.
Minimális bürokrácia a cél
De hogyan lehet, lehet-e egyáltalán szimpatikus egy kormány? Például a mérhetetlenül felduzzasztott legfelsőbb adminisztráció fokozatos leépítésével, független és döntéshozó helyi szervezetekkel, erős és pártsemleges civil szférával. A gigantikus bürokrácia apró, áttekinthető egységekre bontásával. Ezeket az egységeket meghatározott, néhány éves ciklus után ne a módszerek, hanem az eredmények alapján ítéljük meg. A kevésbé sikereseket pedig szüntessük meg, s az így felszabadult anyagiakból új - máshol eredményesnek bizonyult technikákat alkalmazó - csapatokat hozzunk létre! Kísérletezés, alkotókedv legyenek a vezérlőelvek! "Evolúció, kreativitás, produktív káosz; kormány, minimális bürokráciával. Lehetséges? Miért ne? Soha nem fogjuk megtudni, ha nem próbáljuk ki!" - javasolja Goertzel.
Mindehhez tudni kell, hogy az Egyesült Államok a Föld egyik legkevésbé központosított országa. Ugyan nincs szó a globalizáció káros hatásairól, de az oligopólia vezető szerepét elutasítja a jelölt. Mi a legjárhatóbb libertariánus alternatíva egy olyan korban, amikor a hagyományos nemzetállamok egyre kevésbé funkcionálnak, de a szerepüket átvevő nemzetek feletti szervezetek is csak árnyalattal jobbak? Miként valósítsuk meg az "állam nélküli államot" úgy, hogy - ellentétben a történelmi és a jelenlegi tapasztalatokkal - az individuális szabadságjogok a legkevésbé se csorbuljanak? Goertzel számára első az individuum, és csak utána jön a közösség.
Leszerelés, népszavazás
Az ENSZ által ellenőrzött fokozatos nemzetközi leszerelés - ez talán utópisztikusnak tűnik.
Referendumalapú (népszavazásos) döntéshozás. Az internet ideális eszköznek tűnik. Miért ne használnánk ki? Minél többször döntenénk, annál inkább magunkénak éreznénk a döntéseket. A képviseleti demokrácia szép lassan közvetlen demokráciába fejlődne, mint ahogy FM-2030 is megálmodta egykor.
Bárhogy alakuljon a cybertér, maradjon meg független terepnek, azaz gyorsan felejtsük el a nemzeti szabályozást, a központilag ránk erőltetett, kivitelezhetetlen törvényeket! A mindenkori kormánynak viszont kutyakötelessége a csúcstechnológiai kutatások és fejlesztések anyagi támogatása. Mint ahogy az oktatási reform is: cél az innováció, a legkiválóbb diákoknak pedig a tandíjmentesség!
Legalizáció, Hendrix-himnusz
Természetesen - drasztikus csökkentéssel - az adórendszert szintén át kell alakítani. Továbbá legalizáljuk a könnyű drogokat, illetve erőteljesen korlátozzuk a szabad fegyverviselést!
Az egészségügyi rendszer emberközelivé, hatékonnyá tételéhez Goertzel az állami alapon, de nem központilag működő ausztrál modellt javallja. A szegénykérdés megoldására ugyancsak Ausztráliát, valamint Új-Zélandot és Kanadát tartja követendő példának.
Végül, és ezúttal tényleg viccel, legalábbis azt állítja: a militarista hangvételű Nemzeti Himnuszt a Jimi Hendrix-változattal kellene helyettesíteni. Igaz, egyelőre nem ez a legégetőbb probléma.