Miklós
-7 °C
2 °C

Valóban spirituális gépek lennénk?

2002.06.29. 18:50
Kapcsolódó cikkek (1)
1998. szeptemberben, a Gilder-Forbes Telecosm konferencia zárópaneljeként Ray Kurzweil, a neves feltaláló, teoretikus, AI-szakértő "Spirituális gépek" című előadásában a XXI. század döntő változásait, például a biológiai és nem-biológiai intelligencia egymásba integrálódását vázolta fel. Az előadás élénk, azóta is tartó vitát váltott ki.
A vita anyaga, érvek és ellenérvek júniusban, a Discovery Institute gondozásában, könyv formájában is megjelent (Are We Spiritual Machines?), Kurzweil Spirituális gépek kora című, 1999-es kötetének egyfajta folytatásaként, illetve polemizálva az abban kifejtettekkel. A leghevesebb és a legtöbb port felverő reakciót a Sun Microsystem főemberének, Bill Joy-nak a Wired magazin 2000. áprilisi számában publikált tanulmánya (Why The Future Doesn't Need Us) jelentette. Kurzweil jövőképét Joy "robotikus disztópiának" minősítette.

"Annak ellenére, hogy a mesterséges intelligencia máshoz alig köthető, ezoterikus témának tűnhet, valójában számos, a technológiától a teológiáig ívelő, rendkívül fontos kérdés ebben az egyetlen tárgykörben kapcsolódik össze" - írja két jeles futurológus, George Gilder és Jay Wesley Richards az előszóban.

Kurzweil az úgynevezett "erős mesterséges intelligencia" elmélet egyik prófétája. Az elmélet lényege: bármely, önátalakításra és önszervezésre képes, megfelelő kapacitású számítógépes rendszer "tudatosságot" eredményezhet. De vajon mi tekinthető tudatosságnak? Magunk is computerek lennénk? Vagy a hús-hardware-be épített szoftverek? Csak materiális összetevőkből állnának a biológiai rendszerek?

Ray Kurzweil
A Kurzweil által (is) felvetett kérdéseket a filozófus John Searle, a biológus Michael Denton, a zoológus és az evolúciós algoritmusok elméletgyártója, Tom Ray, valamint a filozófus-matematikus William Dembski igyekeztek megválaszolni.

Kurzweil - a tőle megszokott és az általánosan elfogadott lineáris-intuitív fejlődéssel szemben - a technológiák történetét exponenciális növekedésként fogja fel. Azaz, ha a mai ütemet vesszük normaként (és mivel az exponenciálisnövekedés is exponenciálisan nő), akkor a XXI. században nem száz, hanem húszezer évnyi fejlődés vár ránk. Mindez természetesen nemcsak a hardware-re, hanem a szoftverre szintén vonatkozik. Néhány évtized múlva a transzhumanisták és Hans Moravec jövőképére rímelő világba lépünk: a gépi intelligencia felülmúlja az emberi intelligenciát, ember-gép szimbiózis, tudatfeltöltés, halhatatlan, szoftver-alapú homo sapiensek, nanotechnológiával létrehozott új testek, DNS nélküli evolúció, és így tovább, mindez képletekkel, egyenletekkel, görbékkel, grafikonokkal szemléltetve.

John Searle "Összeházasodtam egy számítógéppel" című tanulmányában Kurzweil egyik kedvenc példáját, Deep Blue Kaszparov feletti győzelmét az elhíresült kínai szoba elmélettel magyarázza, a "kínai szobát" "sakk-szobával" helyettesítve. Deep Blue semmiről, se sakkról, se számokról nem gondolkozott, hanem - a tökéletes hardware és a szoftverek segítségével, gyorsaságukat kihasználva - utasításokat hajtott végre. És ugyanúgy győzött, mint ahogy a legtöbb zsebszámológép is megverné összeadásban, szorzásban az embert. Ettől viszont még nem tekinthető tudatosnak, mindössze formális szimbólumokat dolgoz fel. Azaz, Kurzweil keveri egy jelenség számítógépes szimulációját a jelenség újrateremtésével, megkettőzésével, valamint a világnak a megfigyelőtől független tulajdonságait a tőle függőktől.

Michael Denton
Michael Denton szerint egy organizmus legfőbb tulajdonságai, például az önreplikáció, az önregeneráció, az átalakulás, vagy a biológiai design holisztikus természete nem-élő rendszerekre egyáltalán nem alkalmazhatók. És, ha ezek nem alkalmazhatók, akkor ugyan miként plántálhatnánk tudatosságot a "spirituális gépekbe"? Sőt, a Descartes óta annyi agyat megtornásztató gép-organizmus analógia szintén labilis alapokon nyugszik...

William Dembski nemcsak Kurzweil gondolatait, de az egyre dominánsabb újmaterialista filozófiákat is bírálja. "A tudatos "spirituális gépek" a valós világ gazdagságát, spiritualitását számítógépes abszurditásokra redukálják" - írja. Az ember egyenlő gép tézis már a Felvilágosodás korában divatozott (Cabanis, De La Mettris, D'Holbach), a jelenkori követők (Churchland, Dennett, Minsky) mindössze annyit módosítottak rajta, hogy a homo sapienset fogaskerék-mechanizmusok, folyadék-áramlások helyett idegrendszerként, számítógépes eszközként képzelik el.

Tom Ray elsősorban a Turing-teszt ("Turing-tévedés", az ő szavaival) mindenhatóságába vetett hite miatt bírálja Kurzweilt: intelligens gépeket nem feltétlenül az emberi agy computerre másolásával hozhatunk létre.

John Searle
Kurzweil megválaszol kritikusainak: a "kínai szobájába zárt" Searle azon gondolata, hogy a nem-biológiai entitások csak logikai műveletek végrehajtására képesek, már csak azért sem állja meg a helyét, mert a jelen tudományos trendjei a biológia által inspirált párhuzamos módszereken, a pattern-felismerésen alapuló emergens, önszerveződő, kaotikus rendszerek irányába mutatnak. Denton pedig abban téved, hogy a gépek viselkedése egyáltalán nem jelezhető előre, működésük sem determinisztikus. A kiszámíthatatlan, emergens tulajdonságokat mutató genetikus algoritmusok komplex és eredeti designokat eredményeznek.

Dembski gép-értelmezése megragadt a XIX. századi automaták szintjén - véli Kurzweil, míg Ray-nek a neurális és neurokémiai folyamatok egyre sikeresebb modellálását hozza fel ellenpélda gyanánt.