Mária
-6 °C
-2 °C

Utazó Cyber Utópiák

2002.05.09. 17:16
Május hatodikán a Zágrábban megrendezett Cyber Utópiák konferencia az új technológiák által létrehozott szellemi termékekről, és azok cseréjéről szóló panelje érkezett a C3-ba. A beszélgetésen neves médiateoretikusok vettek részt: Sebastian Luetgert, Felix Stalder, McKenzie Wark, és - a moderátor szerepében - Joanne Richardson.
Számos témát vitattak meg: a szabad hozzáféréstől a hálózati aktivizmusig és passzivizmusig, az utópia-definíciótól a jelen hacker-képéig. Meglehetősen kritikus, helyenként radikális, máskor meg túl balos hangvételben.

Az utópiák csak az időben léteznek, az adott idők negatív képei - állítja McKenzie Wark. Arról szólnak, amit egy-egy kor nem ad meg, reményt ébresztenek. Történelmiek, kollektívek: ezredfordulónk két utópia, a techno-evangéliumok és a dotcom-mindenhatóságba vetett hitünk szertefoszlását hozta el. Jelenleg a liberális utópiát éljük.

Vége a cyberutópiák korának

A résztvevők
Joanne Richardson filozófus, film- és médiateoretikus, kurátor. Két éve Horvátországban, Magyarországon és Romániában tevékenykedik. A subsol hálózati folyóirat szerkesztője, számos esszé szerzője, főként a kísérleti film és videó, a hálózati művészet és a független média témakörökben.

Sebastian Luetgert Berlinben él, a nettime egyik moderátora. Számos hálózati projektet jegyez, például a Last Tuesday-t: a résztvevők "mp3 fájlokat, Ázsiából érkező béta tesztes új vírusokat cserélhetnek, vagy szavazhatnak a legbugyutább kereskedelmi website-nevekre."

Felix Stalder Kanadában élő svájci médiateoretikus. Az Openflows projekt és az "open source intelligence" vezetője. Számos műve jelent meg, elsősorban az új kommunikációs technológiák társadalmi-gazdasági hatásairól.

McKenzie Wark ausztrál származású, a nettime egyik moderátora, több könyvet (Virtual Geography, The Virtual Republic, Celebrities, Culture and Cyberspace), valamint a nagyhatású Hacker Manifestot jegyzi.

Az utópiák lehetnek jók és rosszak: a huszadik század - és úgy tűnik, a huszonegyedik is - az utóbbiak jegyében telt/telik el. Felix Stalder szintén az öt-tíz éve oly divatos cyberutópiákról, a technológiák felszabadító hatásáról elmélkedett. Úgy, mintha vége lenne, mintha lefutott volna a lemez. Talán akkor járunk közel az igazsághoz, ha inkább azt mondjuk, kijózanodtunk. Sebastian Luetgert egyenesen utópia-világbajnokságot hirdetne.

Az utópia: transzgresszió, divat, csillogás, vagy éppen negatív előjelű (disztópia). Léteznek utópista ideológiák, de az olyan kifejezéseket is használjuk, hogy "a Microsoft utópista nyelve", vagy, hogy "a Napster túl utópikusnak bizonyult a huszadik század számára". Az utópia a tér, a terület és az ideologikus gondolkodás elutasítása - összegzett Joanne Richardson.

Utopisztikus hackelés

A hackerség utópikus természetét Wark történelmi kontextusba helyezte. Előbb a mezőgazdaságot váltó ipari gazdaságról, majd az információ eredményezte új korporatív szerkezetekről beszélt, kicsit úgy, mintha a Toffler Harmadik hullámából megtanult leckét mondta volna fel.

De ki, melyik osztály hozza létre az információt? Természetesen a hackerek. Ugyanakkor a "hacker" kifejezés is új, szélesebb értelmezésre szorul. Ma már nemcsak számítógépekkel napi huszonnégy órában elbabráló fiatalokra gondolunk, hanem mindenkire, aki a szabad információáramlásán munkálkodik: zenészekre, tudósokra, művészekre.

Az információ forradalmasítása

Hogyan forradalmasítsuk az információt, mi az erre legmegfelelőbb stratégia? Mert a hackerek ugyan információgyártók, de általában a vektorokat - az információáramlás csatornáit (telegráf, telefon, televízió, telekommunikáció) ellenőrző osztály (azaz nem ők) birtokolják azt. A hackelés új információs objektumok létrehozása. Előbb-utóbb politikai tevékenységgé kell válnia, már csak azért is, hogy átléphesse a magától értetődő, mindenkori, törvények által megszabott kereteket, korlátokat.

Populáris mitológia

Felix Stalder
Stalder szerint a hackelés is utópia, a hálózati kommunikáció és a szabad adatmegosztás utópiája. Mindez túlmutat a hagyományos ("a zárt információhoz történő engedély nélküli hozzáférésre tett kísérlet") definíción. Azaz, nemcsak számítógépekkel előállított információra irányulhat. A feketecsuklyás, éj leple alatt, titokban ténykedő hacker ma már a populáris mitológia része, semmivel se több.

Luetgert a digitalizációból indul ki: az utópiák digitális tereket eredményeztek. Olyan tereket, ahol nem vagyunk jelen. Nem-tereket, konceptuális nem-tereket, például a cyberspace-t. A nem-terekhez a nyelvhasználatban a tulajdonhoz kapcsolódó kifejezéseket ("aranyláz", "digitális birtok") asszociálunk. Azért küzdünk, hogy megoszthassuk és megváltoztathassuk a digitális tartalmat. A hackerek az új struktúra utópikus osztálya.

Hacktivizmus

Átalakul a hacktivizmus-kép: az utóbbi időben néhány nagyobb cég, például a Rockefeller Alapítvány szponzorként lépett fel. "Hackerek, akik nem hackerek" - egyre gyakrabban hangzanak el az ilyen, s hasonló szlogenek. Új kulturális jelenség született. A mobilitás fejlődésével még kevésbé lesz területhez kötött, és egyszer talán még a hacker szót is meghackeli valaki.