A Division pont olyan lett, mint Michelin-csillagos étteremben ebédelni

The-Division-Grand-Central-Screenshot
2016.03.18. 15:43

Mindkettőt a héten próbáltam ki, úgyhogy ebben egészen biztos vagyok. Kezdve onnan, hogy belépünk az étterembe. Azt rögtön az elején érezzük, hogy különleges helyen járunk, de tudjuk azt is, hogy egy zsák pénzt ott fogunk hagyni cserébe, ha igazán élvezni akarjuk.

Az ételekhez ugyan nem értek, de ha hisznek nekem: Michelin-csillagos étteremben ebédelni elég jó! A Division is elég jó, de közben meg olyan, mintha minden nap ugyanazt kéne ennem, ugyanannál az asztalnál. 

A játékról hosszan írtam a béta alatt, itt most arról olvashat, hozta-e az elvárásaimat a megjelenés.

Mindenből egy keveset

Van egy kevés, de izgalmas történet, amivel nagyon hamar végezni lehet. A fő sztori 26 küldetése nagyjából 15-20 óra alatt teljesíthető. A New Yorkot kiirtó vírus utáni nyomozás tele van ugyan csavarokkal, és a baljós intróból megismert, konteóval vegyített társadalomkritikát is szépen beleszőtték a sztori minden mozzanatába, de túl hamar eljön egy pillanat, amikor egyforma küldetésről küldetésre ugrálva egyszer csak vége lesz.

Szintezni még ennél is gyorsabban lehet: hétfőn éjfélkor indultak a szerverek, és amikor kedden reggel dolgozni indultam, volt aki már a 30-as karakterét posztolta Redditen (ez a maximális szint). Persze ez egy MMO, az út nem csak előre visz. Van rengeteg mellékküldetés és spontán akció menet közben, amivel el lehet szöszölni, amíg utcáról utcára visszafoglaljuk New Yorkot, de ettől még az utolsó három szinten úgy rágtam át magam alig két óra alatt, hogy szinte észre sem vettem.

A mellékküldetések ugyanarra a néhány sablonra épülnek. Minden zónában lesz például egy csatornás feladat, ami minden zónában ugyanolyan felépítésű, ugyanazt kell csinálni és még a 3 megtekerendő tekerő is ugyanazon a helyen van. Teljesen egyformák a túszszabadítós feladatok és a "tisztítsd meg a terepet" küldetések sem túl változatosak (ölj meg mindent). De ezeknek úgyis hamar vége lesz (lásd: játékidő).

Az atmoszféra viszont végig tökéletes. Brutálisan sok tereptárgy van az utcákon, minden helyszínt olyan részletgazdagon kidolgoztak és feldíszítettek, hogy az szinte hihetetlen. Egyszer fordulás közben levertem egy üveget a polcról, az leesett, összetört, és az egész olyan hihető volt, hogy reflexből elnézést kértem a csapattársaimtól. Annyira egyben van az egész környezet, hogy pillanatok alatt beszippant a játék, és simán el lehet tölteni 10 órát bámészkodással vagy akár a 130 lehallgatott telefonbeszélgetés összegyűjtésével (az egyik achievement) is. 

Nagyon olyan, mintha a szintezésnek, ami maga a játék, csak előétel szerepet szántak volna. Ráadásul a szerepjátékos elemek is inkább bevezető fogások: lehet például mindenféle hozzávalókból tárgyakat (ruhát, fegyvert, kiegészítőket) készíteni, de 30-as szint előtt ennek nincs sok értelme, mert nagyjából fél óra játék után biztos találunk jobbat, és kidobjuk, amit vettünk vagy csináltunk. A rendszerben ráadásul nincs semmi fejlődés, csak recepteket lehet szerezni az egyre erősebb tárgyakhoz - amik ugyanazokból az elemekből készülnek, mint a legelső szinten.

Aztán, vannak még a skillek, talentek és perkek (öm: képességek, képességek máshogy írva és képességek egy harmadikféleképpen írva), mint egy nehezen megfejthető étlapon, ami tele van ismeretlen ételekkel. Ráadásul a skilleket három irányba lehet specializálni, ami így egy végtelenül misztikus rendszernek tűnik – és amivel nem sokat fogunk foglalkozni szintezés közben. Három szinten keresztül észre sem vettem például, hogy már használhatnék újakat is, ha visszamegyek a bázisomra fejlesztgetni. 

A bázisunkból is csak ízelítőt kapunk. Hasonlít arra, ami lehetne egy igazán jó MMO-ban, de egyáltalán nem az. Három részleget fejleszthetünk új szobákkal, de két-három kivétellel egyikben sem tudunk semmit csinálni. Csak nagyon jól kinéző díszletek, tele emberekkel, akik nem adnak küldetéseket, nem tudunk velük beszélgetni, csak sétálgatnak fel-alá. Olyasmi, mint az űrhajónk a Mass Effectben, csak még kevesebb interaktivitással.

Egyedül enni?

Senki sem szeret egyedül enni. Szólóban is végig lehet játszani a Divisiont, de nincs értelme, mert ezerféleképp támogatja a csapatjátékot. 3-4 szint különbséggel is együtt lehet játszani a haverokkal, a feladatok nehézsége a csapattagok szintjéhez igazítva skálázódik. Egymás küldetéseibe bármikor bekapcsolódhatunk, aztán folytathatjuk a sajátjainkat is. Ha viszont nincsenek barátaink, könnyen kereshetünk játszópajtásokat minden küldetésre a közösségi helyeken. Ez a része elég jól működik.

Meg hát ott van a főfogás, a Dark Zone, ahol egymást ölhetjük napestig, és ahová csapat nélkül elindulni sem érdemes. Itt még ötven szintnyi fejlődés vár egy külön rendszerben (Dark Zone rang), és jobb felszerelést szedhetünk össze, erősebb ellenfelektől (és más játékosoktól), mint addig valaha.

A rendszer viszont nem egészen úgy működik, ahogy azt a tervezőasztalon kitalálták: jelenleg senki nem akarja lelőni a másikat, mert túl keményen bünteti a játék a deviáns viselkedést és egyszerűen nem éri meg a vesződség. Pláne, hogy valódi jutalom sem jár érte. (Állítólag már dolgoznak ezen a játékot fejlesztő Massive-nál, és heteken belül átalakul ez a része a játéknak.)

Egy concept-rajz a játékból, amin kb. az összes ellenség egyszerre rajta van
Egy concept-rajz a játékból, amin kb. az összes ellenség egyszerre rajta van

A világon és a környezeten tényleg nehéz fogást találni, az ellenfeleken viszont nem agyaltak sokat. Nincs nagy választék mozgó céltáblákból. Ha jól számoltam eddig, akkor kb. nyolcféle van: kapucnis-fegyveres, kapucnis-baseball-ütős, kapucnis főnök, lángszórós, lángszórós főnök, kétféle kommandós és mesterlövész. És kész. Mind ugyanúgy néznek ki. És ezeket fogjuk százszámra ölni, ami egy picit uanalmas tud lenni. Nincsenek szörnyek, szellemek, zombik vagy sárkányok, csak emberek. 

Tom Clancy védjegye miatt egy hihető történetet kapunk, de semmilyen irányba nem rugaszkodik el a játék a realitások talajáról. Már ha elegánsan eltekintünk attól, hogy minél erősebb egy ellenfél, annál több golyót nyel el a kapucnis pulcsijában.

Bármi lesz is ezután

Lehet akármilyen fantasztikus a kaja, néhány hét után biztos megunnám, ha minden nap ugyanabba az étterembe kéne beülnöm, és ugyanazt a menüt végigennem, amit ugyanaz a pincér rak elém. Ráadásul még emlékeztet is rá, hogy bármit csinálok, holnap is ugyanott fogok ülni.

A Division is csak itt hasal el, de még mindig fantasztikus jó szórakozás. Állítólag ezzel az Ubisoft is tisztában van, és már vannak kész terveik: három fizetős kiegészítő érkezik már az első évre, és kisebb-nagyobb peccsek is lesznek még, amik szintén hoznak majd új tennivalókat, ha gyorsan a végére érnénk a dolgoknak.

Emberek, emberek, season passt, vettetek?

giphy.gif

Ne maradjon le semmiről!