Jordannel játszani nem is olyan rossz

nba2k16durantwarriors3
2016.10.10. 00:00

Évtizedes tény, hogy ha sport és videojátékok, akkor Electronic Arts. A világ talán leggyűlöltebb játékstúdiója szinte minden fontosabb sportjátékban dominál. Fociban a FIFA-sorozat (bár a PES máig kitart), hokiban az NHL, amerikai fociban a Madden NFL, nemrég beszálltak a ketrecharcos versenybe is a UFC-vel, de korábban vezették a piacot még baseballban, Forma-1-ben, NASCAR-ban és kosárlabdában is. Mindössze egy ellenfelük van, a 2K, akik viszont évek óta úgy megverik őket kosárlabdában, hogy a palánk adja a másikat.

Miközben az EA évről-évre nagyjából ugyanazt a játékot hozza ki picit jobb grafikával, picit jobb játékmenettel és egy-két új móddal, addig a 2K folyamatosan képes egészen radikálisan újításokat behozni játékonként. Amerikában őrült nagy kultusza van az NBA 2K-sorozatnak, ami ott annyira alapjáték, mint Magyarországon nyomni egy meccset FIFA-ban a haverokkal. A különbség annyi, hogy amíg az EA idén először csinált sztori módot a FIFA-ba, addig a 2K már egészen más szinten jár a sportjátékok megreformálásában.

Alapvetően minden sportjáték az évek során ugyanarra a sémára épült. Vedd meg egy liga vagy szervezet licencét (szegény Pro Evolution Soccernek ez sosem megy, bár talán nem is akarják), fejleszd le a különböző bajnokságokat, világversenyeket és meccselési módokat, aztán apránként adj pár új opciót évente a kész terméknez. Az online megjelenésével a hangsúly át is került erre a pontra, de a 2K tartotta magát ahhoz, hogy

valamilyen módon összehozza a szerepjátékok és a sportjátékok világát.

Ugyan az NBA 2K17 tele van klassz és izgalmas fejlesztésekkel, mégis érdemes először azt kiemelni, hogy mennyire forradalmi az, amit az úgynevezett MyCareer módban művelnek.

Ez nem az a Michael Jordan

Tavaly a sztori mód azzal próbált robbantani, hogy főhősünk történetét Spike Lee írta és rendezte, és már középiskolától építgethettük a karrerünket. Sajnos a történet bántóan unalmas és klisés volt, ezért idén egészen mást találtak ki. A Creed c. film írója dobott most össze egy tisztességes sztorit a Pres becenévre hallgató karakterünknek, aki pár egyetemi meccs után bekerül az NBA-be. Eddig is ez volt kb. a sztenderd cselekmény, de most annyit tekertek a dolgon, hogy végre van következménye és hatása a történetre annak, amit a pályán művelünk. Korábban úgyis milliós cipőszerződéseket írtunk alá, hogy folyamatosan a padot koptattuk, itt viszont a nem lineáris történet alkalmazkodik a teljesítményünkhöz. Még jobb, hogy a karakterek saját sztorikat kapnak, és bekerült több olyan fiktív szereplő, akivel a játékosunk kapcsolatban van. A padot koptató csapattárs, az üzengető rivális a másik csapatból, vagy az a csapattársad, aki folyamatosan azzal csesztet, hogy ő 4 évet húzott le egyetemen, bezzeg te már az első év után bekerültél az NBA-be. Ez a Justice Young nevű karakter nem más, mint Michael B. Jordan (tényleg ez a neve), napjaink egyik legfelkapottabb fiatal színésze olyan filmekkel a háta mögött, mint A megálló, Az Erő krónikája vagy a Creed.

Jordan a hangja mellett az arcát is adja a karakternek, akivel a kapcsolatunk egyre szorosabb lehet, attól függően, hogy mennyit edzünk együtt. Utána megnyílik egy teljesen új opció, az úgynevezett dynamic duo mód, aminek köszönhetően egyszerre két karakterrel, a sajátunkkal és Jordannel is lehetünk, egészen új taktikai rendszert hozva a meccsekbe. Ez persze csak akkor aktiválódik, ha folyamatosan összejátszunk a pályán. Közben lehet Jordant épp el akarják cserélni, vagy kikerül a kezdőből, vagy bármi hasonló, amire mi folyamatosan reagálhatunk a saját kis edzőpályánkon, aminek a bejárhatósága már egy külső nézetes sandbox játékhoz hasonlít.

Sajnos a MyCareer módnak még mindig megvan az a borzalmas tulajdonsága, hogy elképesztően sokat kell darálni, és a rengeteg kötelező edzés és töltési idő miatt még két hét tesztelés után is csak az első szezonunk felénél járunk, szóval még így sem tudunk teljes képet adni erről a funkcióról. Az biztos, hogy a sztori tényleg nem tűnik lineárisnak, az átvezető videók egyáltalán nem olyan gagyik, mint korábban, a játékosunk ugyanúgy megy interjút adni és beszélnek róla a riporterek mint más létező játékosokról, és még arra is van lehetőség, hogy a saját arcunkat lássuk rajta. Ehhez ráadásul már nem is kell a Kinect vagy a PlayStation saját kamerája, hanem elég a 2K telefonos applikáción keresztül lefotózni magunkat.

A probléma annyi ezzel a móddal, ami eddig is. Elképesztően sokat tölt a játék, egy-egy meccs előtt van egy külön 2K-felvezető videó, egy külön stúdiós bejelentkezés, nagyobb meccseken 3D mappinges intró a pályán, bemelegítés, a játékosok bevonulása és csak utána kezdődik el a maga meccs. Ez a játék elején különösen frusztráló, mert eleinte újoncként csak a padot fogjuk koptatni, mindössze pár percre beállva. Magyarul

a játék első részében több időt töltünk menükben, töltési képernyőkön, edzésen és átvezető videókon, mint bent a pályán.

Nyilván a 2K – teljes joggal – nagyon büszke a prezentációra, a minden eddiginél több kommentátorra és riporterre, az új grafikai fejlesztésekre, de már kezd állati idegesítő lenni, hogy sorozatban harmadik éve nem tudok olyat csinálni MyCareer-módban, hogy béna edzések meg 3-4 perces töltési-átvezetési videók helyett képes legyek csak meccseket játszani. Legalább egy olyan opció lenne, hogy kikapcsolom a kötelező és unalmas edzéseket, vagy legalább a töltési időt képesek lennének drasztikusan redukálni, akkor lehet itt már arról írnék, hogy milyen érzés amikor visszavonultatják a mezem.

Stadiont minden faluba!

Hiba lenne kizárólag a MyCareer-módról írni, miközben a MyGM-funkciót is komolyan feljavították. Ebben a módban general managert alakítunk, aki az edzők kinevezésétől a hotdog árának meghatározásáig, mindenbe beleszól.Ez a legjobb mód, ha az ember simán csak egy csapattal akar bajnok lenni, de idén már azt is lehet, hogy a Seattle Supersonicsszal leszünk bajnokok. Ja, hogy Seattle-nek lassan 10 éve nincs NBA-csapata? Sebaj, erre találta ki a 2K az új expansion mode-ot, aminek köszönhetően 30-ról akár 36 csapatosra is bővíthetjük a ligát, a hat új csapatot pedig vagy mi rakjuk össze, vagy kiválasztjuk a 10 fiktív csapatot a 2K-tő, vagy ami még jobb, letöltjük a felhasználók csapatait, mint a Seattle Supersonics, például. Már tavaly is volt olyan opció, hogy rengeteg virtuális pénzért cserébe mondjuk átpakoljuk a Lakerst Los Angelesből Las Vegasba. Most viszont rögtön kezdhetjük azzal, hogy kreálunk egy saját csapatot mondjuk Kansas Cityben, adunk neki nevet, megcsinálhatjuk a teljes arénát és még a mezeket is mi tervezzük meg. Mondani sem kell, hogy mennyire király érzés volt látni a négy évre 110 millióért szerződtetett Dwyane Wade-et a Baltimore Bandits fekete-fehér keresztcsíkos mezében, amit egy fél napon át tervezgettem. Vagy a saját pályánkon található reklámtáblák, amikre nem csak Nike vagy Adidas van írva, hanem ide is letölthetünk a saját képeket. Így történhet meg, hogy a Baltimore Bandits pályáján egyszerre látni Gucci-reklámot, Kanye West 2020-as elnökválasztási kampányának plakátját és egy képet Harambéről, a mémgorilláról. Az viszont kiborító, hogy utólag már nem lehet belenyúlni a kreált csapatok dizájnjába, csak ha új mentést kezdünk velük.

Órákig lehetne mesélni még az új funkciókról, mint az olimpiai csapat megjelenése, a még részletesebb online játékrendszerek, vagy az, hogy Hanga Ádámnak köszönhetően végre magyar játékos is van az adatbázisban, de a tapasztalt 2K-játékosoknak valószínűleg elég annyi, hogy idén is megéri ismét 60 dollárt fizetni a játékért. A 2K minden fronton fejlesztett valamit, aminek köszönhetően az NBA 2K17-t nem is lehet 2-3 hét alatt teljesen kimaxolni, annyi minden van már benne. Viszont az továbbra is kérdés, hogy miért nem képesek három alapvető hibát megoldani:

  1. még mindig teljesen érthetetlen, hogy védekezésben miért rohan el mellettünk simán az ellenfél;
  2. továbbra is irritáló mennyit tölt a játék, ahogy az is, hogy a daráláshoz kötelező minden alkalommal minden szart megvárni, hogy aztán elnyomhassuk;
  3. elkeserítő, hogy a virtuális pénz mennyire fontos része a játéknak, hogy sztori módban eszetlen grindolás mellett úgynevezett VC-pontokért lehet fejleszteni a játékosunk képességeit, felöltöztetni, vagy mondjuk a csapatunkat más helyre költöztetni.

Utóbbi különösen szomorú, mert nyilván a 2K is arra hajt, hogy mikrotranzakciókon keresztül még bőven csurogjon be egy pénz, amivel esküszöm nem lenne semmi baj, ha közben enélkül is lehetne fejlődni rendesen. Nem lehet, mert miközben a szezon felénél Michael B. Jordan haverom összértéke 89 a 100-ből, addig én hiába költöttem már el nagyjából 50 ezer virtuális dollárt, az én játékosom még mindig csak 61-es, pedig ugyanúgy kezdőjátékos, mint ő.

Ezért hiába tökéletesíti a látszólag tökéletest minden évben a 2K, mégis van egy rossz szájíze az embernek miatta. Gyönyörű, fantasztikus hangulata van, elképesztően részletes, évről-évre jobb új funkciók kerülnek be, a virtual currency rendszerrel azonban hamar lekorlátozzák a saját játékukat. Valahol egy vicc, hogy három-négy meccset kell ahhoz játszanom, hogy vehessek egy béna sapkát a hülye fejű karakteremnek, hogy aztán utána meg azért szidjam az egészet, hogy miért pazaroltam el 1500 kreditet egy sapkára és miért nem inkább a lepattanózásomra. Ennek nem így kéne működnie, legalábbis az online módokon kívül nem. Azt meg hagyjuk is, hogy miért egyre rosszabb a játék soundtrackje, és miért jutott el oda a franchise, hogy egyes daloktól konkrétan hülyét kapok a játékban. De ez már részletkérdés, mert lehet, hogy a 2K nagyon szereti a pénzt (lásd. mikrotranzakciók), de az EA-jel ellentétben ők legalább évek óta képesek valami igazán újat hozni.