Jordannel játszani nem is olyan rossz

Évtizedes tény, hogy ha sport és videojátékok, akkor Electronic Arts. A világ talán leggyűlöltebb játékstúdiója szinte minden fontosabb sportjátékban dominál. Fociban a FIFA-sorozat (bár a PES máig kitart), hokiban az NHL, amerikai fociban a Madden NFL, nemrég beszálltak a ketrecharcos versenybe is a UFC-vel, de korábban vezették a piacot még baseballban, Forma-1-ben, NASCAR-ban és kosárlabdában is. Mindössze egy ellenfelük van, a 2K, akik viszont évek óta úgy megverik őket kosárlabdában, hogy a palánk adja a másikat.

Miközben az EA évről-évre nagyjából ugyanazt a játékot hozza ki picit jobb grafikával, picit jobb játékmenettel és egy-két új móddal, addig a 2K folyamatosan képes egészen radikálisan újításokat behozni játékonként. Amerikában őrült nagy kultusza van az NBA 2K-sorozatnak, ami ott annyira alapjáték, mint Magyarországon nyomni egy meccset FIFA-ban a haverokkal. A különbség annyi, hogy amíg az EA idén először csinált sztori módot a FIFA-ba, addig a 2K már egészen más szinten jár a sportjátékok megreformálásában.

Alapvetően minden sportjáték az évek során ugyanarra a sémára épült. Vedd meg egy liga vagy szervezet licencét (szegény Pro Evolution Soccernek ez sosem megy, bár talán nem is akarják), fejleszd le a különböző bajnokságokat, világversenyeket és meccselési módokat, aztán apránként adj pár új opciót évente a kész terméknez. Az online megjelenésével a hangsúly át is került erre a pontra, de a 2K tartotta magát ahhoz, hogy

Ugyan az NBA 2K17 tele van klassz és izgalmas fejlesztésekkel, mégis érdemes először azt kiemelni, hogy mennyire forradalmi az, amit az úgynevezett MyCareer módban művelnek.

Ez nem az a Michael Jordan

Tavaly a sztori mód azzal próbált robbantani, hogy főhősünk történetét Spike Lee írta és rendezte, és már középiskolától építgethettük a karrerünket. Sajnos a történet bántóan unalmas és klisés volt, ezért idén egészen mást találtak ki. A Creed c. film írója dobott most össze egy tisztességes sztorit a Pres becenévre hallgató karakterünknek, aki pár egyetemi meccs után bekerül az NBA-be. Eddig is ez volt kb. a sztenderd cselekmény, de most annyit tekertek a dolgon, hogy végre van következménye és hatása a történetre annak, amit a pályán művelünk. Korábban úgyis milliós cipőszerződéseket írtunk alá, hogy folyamatosan a padot koptattuk, itt viszont a nem lineáris történet alkalmazkodik a teljesítményünkhöz. Még jobb, hogy a karakterek saját sztorikat kapnak, és bekerült több olyan fiktív szereplő, akivel a játékosunk kapcsolatban van. A padot koptató csapattárs, az üzengető rivális a másik csapatból, vagy az a csapattársad, aki folyamatosan azzal csesztet, hogy ő 4 évet húzott le egyetemen, bezzeg te már az első év után bekerültél az NBA-be. Ez a Justice Young nevű karakter nem más, mint Michael B. Jordan (tényleg ez a neve), napjaink egyik legfelkapottabb fiatal színésze olyan filmekkel a háta mögött, mint A megálló, Az Erő krónikája vagy a Creed.

Jordan a hangja mellett az arcát is adja a karakternek, akivel a kapcsolatunk egyre szorosabb lehet, attól függően, hogy mennyit edzünk együtt. Utána megnyílik egy teljesen új opció, az úgynevezett dynamic duo mód, aminek köszönhetően egyszerre két karakterrel, a sajátunkkal és Jordannel is lehetünk, egészen új taktikai rendszert hozva a meccsekbe. Ez persze csak akkor aktiválódik, ha folyamatosan összejátszunk a pályán. Közben lehet Jordant épp el akarják cserélni, vagy kikerül a kezdőből, vagy bármi hasonló, amire mi folyamatosan reagálhatunk a saját kis edzőpályánkon, aminek a bejárhatósága már egy külső nézetes sandbox játékhoz hasonlít.

Sajnos a MyCareer módnak még mindig megvan az a borzalmas tulajdonsága, hogy elképesztően sokat kell darálni, és a rengeteg kötelező edzés és töltési idő miatt még két hét tesztelés után is csak az első szezonunk felénél járunk, szóval még így sem tudunk teljes képet adni erről a funkcióról. Az biztos, hogy a sztori tényleg nem tűnik lineárisnak, az átvezető videók egyáltalán nem olyan gagyik, mint korábban, a játékosunk ugyanúgy megy interjút adni és beszélnek róla a riporterek mint más létező játékosokról, és még arra is van lehetőség, hogy a saját arcunkat lássuk rajta. Ehhez ráadásul már nem is kell a Kinect vagy a PlayStation saját kamerája, hanem elég a 2K telefonos applikáción keresztül lefotózni magunkat.

A probléma annyi ezzel a móddal, ami eddig is. Elképesztően sokat tölt a játék, egy-egy meccs előtt van egy külön 2K-felvezető videó, egy külön stúdiós bejelentkezés, nagyobb meccseken 3D mappinges intró a pályán, bemelegítés, a játékosok bevonulása és csak utána kezdődik el a maga meccs. Ez a játék elején különösen frusztráló, mert eleinte újoncként csak a padot fogjuk koptatni, mindössze pár percre beállva. Magyarul

Nyilván a 2K – teljes joggal – nagyon büszke a prezentációra, a minden eddiginél több kommentátorra és riporterre, az új grafikai fejlesztésekre, de már kezd állati idegesítő lenni, hogy sorozatban harmadik éve nem tudok olyat csinálni MyCareer-módban, hogy béna edzések meg 3-4 perces töltési-átvezetési videók helyett képes legyek csak meccseket játszani. Legalább egy olyan opció lenne, hogy kikapcsolom a kötelező és unalmas edzéseket, vagy legalább a töltési időt képesek lennének drasztikusan redukálni, akkor lehet itt már arról írnék, hogy milyen érzés amikor visszavonultatják a mezem.

Stadiont minden faluba!

Hiba lenne kizárólag a MyCareer-módról írni, miközben a MyGM-funkciót is komolyan feljavították. Ebben a módban general managert alakítunk, aki az edzők kinevezésétől a hotdog árának meghatározásáig, mindenbe beleszól.Ez a legjobb mód, ha az ember simán csak egy csapattal akar bajnok lenni, de idén már azt is lehet, hogy a Seattle Supersonicsszal leszünk bajnokok. Ja, hogy Seattle-nek lassan 10 éve nincs NBA-csapata? Sebaj, erre találta ki a 2K az új expansion mode-ot, aminek köszönhetően 30-ról akár 36 csapatosra is bővíthetjük a ligát, a hat új csapatot pedig vagy mi rakjuk össze, vagy kiválasztjuk a 10 fiktív csapatot a 2K-tő, vagy ami még jobb, letöltjük a felhasználók csapatait, mint a Seattle Supersonics, például. Már tavaly is volt olyan opció, hogy rengeteg virtuális pénzért cserébe mondjuk átpakoljuk a Lakerst Los Angelesből Las Vegasba. Most viszont rögtön kezdhetjük azzal, hogy kreálunk egy saját csapatot mondjuk Kansas Cityben, adunk neki nevet, megcsinálhatjuk a teljes arénát és még a mezeket is mi tervezzük meg. Mondani sem kell, hogy mennyire király érzés volt látni a négy évre 110 millióért szerződtetett Dwyane Wade-et a Baltimore Bandits fekete-fehér keresztcsíkos mezében, amit egy fél napon át tervezgettem. Vagy a saját pályánkon található reklámtáblák, amikre nem csak Nike vagy Adidas van írva, hanem ide is letölthetünk a saját képeket. Így történhet meg, hogy a Baltimore Bandits pályáján egyszerre látni Gucci-reklámot, Kanye West 2020-as elnökválasztási kampányának plakátját és egy képet Harambéről, a mémgorilláról. Az viszont kiborító, hogy utólag már nem lehet belenyúlni a kreált csapatok dizájnjába, csak ha új mentést kezdünk velük.

Órákig lehetne mesélni még az új funkciókról, mint az olimpiai csapat megjelenése, a még részletesebb online játékrendszerek, vagy az, hogy Hanga Ádámnak köszönhetően végre magyar játékos is van az adatbázisban, de a tapasztalt 2K-játékosoknak valószínűleg elég annyi, hogy idén is megéri ismét 60 dollárt fizetni a játékért. A 2K minden fronton fejlesztett valamit, aminek köszönhetően az NBA 2K17-t nem is lehet 2-3 hét alatt teljesen kimaxolni, annyi minden van már benne. Viszont az továbbra is kérdés, hogy miért nem képesek három alapvető hibát megoldani:

1. még mindig teljesen érthetetlen, hogy védekezésben miért rohan el mellettünk simán az ellenfél;
2. továbbra is irritáló mennyit tölt a játék, ahogy az is, hogy a daráláshoz kötelező minden alkalommal minden szart megvárni, hogy aztán elnyomhassuk;
3. elkeserítő, hogy a virtuális pénz mennyire fontos része a játéknak, hogy sztori módban eszetlen grindolás mellett úgynevezett VC-pontokért lehet fejleszteni a játékosunk képességeit, felöltöztetni, vagy mondjuk a csapatunkat más helyre költöztetni.

Utóbbi különösen szomorú, mert nyilván a 2K is arra hajt, hogy mikrotranzakciókon keresztül még bőven csurogjon be egy pénz, amivel esküszöm nem lenne semmi baj, ha közben enélkül is lehetne fejlődni rendesen. Nem lehet, mert miközben a szezon felénél Michael B. Jordan haverom összértéke 89 a 100-ből, addig én hiába költöttem már el nagyjából 50 ezer virtuális dollárt, az én játékosom még mindig csak 61-es, pedig ugyanúgy kezdőjátékos, mint ő.

Ezért hiába tökéletesíti a látszólag tökéletest minden évben a 2K, mégis van egy rossz szájíze az embernek miatta. Gyönyörű, fantasztikus hangulata van, elképesztően részletes, évről-évre jobb új funkciók kerülnek be, a virtual currency rendszerrel azonban hamar lekorlátozzák a saját játékukat. Valahol egy vicc, hogy három-négy meccset kell ahhoz játszanom, hogy vehessek egy béna sapkát a hülye fejű karakteremnek, hogy aztán utána meg azért szidjam az egészet, hogy miért pazaroltam el 1500 kreditet egy sapkára és miért nem inkább a lepattanózásomra. Ennek nem így kéne működnie, legalábbis az online módokon kívül nem. Azt meg hagyjuk is, hogy miért egyre rosszabb a játék soundtrackje, és miért jutott el oda a franchise, hogy egyes daloktól konkrétan hülyét kapok a játékban. De ez már részletkérdés, mert lehet, hogy a 2K nagyon szereti a pénzt (lásd. mikrotranzakciók), de az EA-jel ellentétben ők legalább évek óta képesek valami igazán újat hozni.