Legyen ön is paraszt!

2016.12.18. 20:03
Van az úgy, hogy egy videojáték nem az esztelen öldöklésről és pusztításról szól. A felfedezés és az építés is lehet szórakoztató, és kihívás. Ezekbe a poros közhelyekbe próbáltam kapaszkodni, hogy megértsem a Farming Simulator 17 sikerének titkát - pedig nincs itt semmi titok, csak fel kell pattanni egy kombájn nyergébe, belőni valami jó kis country zenét, és tövig nyomni a gázt, nekimenni a búzamezőnek, aztán a többi már jön magától. Vagy nem.

Azt mondják, az ember azért játszik videojátékokkal, hogy azokban olyasmiket csináljon, amiket a való életben úgysem fog, de azért szeretne. Hogy űrhajót vezessen, birodalmat építsen, terroristákat lőjön halomra, hogy hős legyen: sárkányt le, kincset fel, királylányt meg, satöbbi. Na, ebből a szempontból a Farming Simulator sikere teljesen értelmezhetetlen. Elvégre ki a fene akarna szórakozásból traktort és kombájnt vezetni, szántani, vetni, meg aratni? Márpedig úgy tűnik, elég sokan. A Farming Simulator-sorozat:

  • 2008-ban indult, és nemrég jelent meg a nyolcadik epizódja
  • Az eddigi legsikeresebb rész, a 2015-ös, több mint 3 millió példányban kelt el
  • De az idei kiadás várhatóan ezt is túl fogja szárnyalni; az egymilliós eladást kétszer olyan gyorsan érte el, mint bármelyik elődje
  • Még speciálisan a játékhoz készült traktor-kontrollereket is árulnak hozzá, 250-300 dollár körüli áron, és igen, van rájuk kereslet
  • Az új részt egyébként is imádja a nép, a Steamen a vásárlói visszajelzések 93%-a (!) pozitív róla

Ezek után egészen nyilvánvaló volt, hogy ki kell próbálnunk.

Álmom egy tanya, állatok hada

Ha még mindig azt hinné, hogy ez valami vicc, mutatom a játék intró videóját, ilyen epikus zenei aláfestést nem traktorok szoktak kapni, hanem a lassított felvételben rohamozó nehézlovasság valami kosztümös történelmi kalandfilmben:

Azzal puff, benne is vagyunk a közepében, egy tipikus amerikai közép-nyugati kisvárosban (vagy opcionálisan egy lepukkant kelet-európaiban, de ennyire azért ne erőltessük a realizmust), egy parkolóban állunk egy fehér pickup mellett, amilyen Amerikában gyakorlatilag mindenkinek van, aki egymilliósnál kisebb városban él. Beszállunk, megszólal a rádió - témába vágó country, nanáhogy -, és itt már nem lehet nem észrevenni, hogy ez valójában egy vidéki, békés Grand Theft Auto. Furikázunk ide-oda a városban, amerre csak jólesik, és néha kiszállunk hogy küldetéseket oldjunk meg. Mondjuk itt nem tudjuk se a járgányt összetörni, se a gyalogosokat halomra gázolni, és hát a küldetések sem éppen gengszterélet sűrűjéből valók.

Konkrétan úgy néz ki a dolog, hogy meglátunk valahol egy küldetés-ikont egy útszéli parcellánál, leparkolunk, kiszállunk, odaügetünk, és megkérnek, hogy ugyan szántsuk már fel (műtrágyázzuk végig, arassuk le) azt a földdarabot, kapunk érte 3-4-5 ezer eurót. Ami azért aránylag elfogadható órabér, még ha nem is passzol annyira az amerikai környezetbe a valuta. A feladat annyi, hogy pattanjunk be a traktorba/kombájnba, és adott idő alatt szépen menjünk vele végig a területen úgy, hogy egy négyzetméter se maradjon érintetlenül. Szép nyugisan döcögünk körbe-körbe, még tempomatot is bekapcsolhatunk, hogy ne kelljen a gázt nyomni, és a kanyarodás legyen az egyetlen dolog, ami megzavar a nézelődésben.

Éééés ennyi.

Szántunk, vetünk, aratunk, semmi akciójátékos pörgés, semmi adrenalin, béke van, nyugi van, csak ül az ember a kombájn pilótafülkéjében, és megy. Nem történik semmi, lehúnyja kék szemét az ég, lehúnyja sok szemét a ház, szól a zene, odafigyelni alig-alig kell, éppen csak annyira, hogy ne maradjon ki egy kis földterület se, meg ne menjünk le a térképről. A rajongók szerint itt kéne beütnie a zen állapotnak; nálam speciel csak a méla unalom jött ehelyett; de tényleg minden gúnyos felhang nélkül mondom, hogy megértem, ha valakit ez kapcsol ki. Van, hogy 30-40 percig mást se csinál az ember, csak döcög a traktorral, és a szántóföld végén megfordul. Közben el lehet merengeni azon, hogy a legmodernebb mezőgazdasági gépek ezt már teljesen automatizáltan csinálják, így a sofőr egy ölbe vett laptopon simán farmszimulátorozhat meló közben. Hát nem csodálatos?

Aztán előbb-utóbb lesz annyi pénzünk, hogy saját földet vegyünk (sőt, valójában már alapban úgy kezd a játék, hogy van egy pici saját parcellánk), és beindul a játék következő szintje, ami egy egészen korrekt és összetett gazdasági szimuláció. Itt már nem feltétlenül nekünk kell dolgozni a földeken, némi pénzért felbérelhetünk embert a traktor nyergébe, és nekünk csak arra kell figyelni, hogy olcsóbban hozzuk ki a terményt, mint amennyiért aztán eladjuk. Ami egyáltalán nem triviális, mert a műtrágya is pénzbe kerül, tankolni is kell a kombájnba, meg új gépeket venni, és főleg okosan megtervezni, hogy mikor hová mit vetünk. Nagyon nem mindegy, hogy kukorica, napraforgó, szója vagy cukorrépa (11 féle termény van a játékban), mert annyira nem élethű a szimuláció, hogy egy nagyobb EU-s agrártámogatás lenyúlásával egyszerűen lerendezzük a profit kérdését.

Sőt, komolyabb nehézségi fokozaton annyira kell figyelnünk a munkaszervezésre, hogy ha kicsit elúszunk, simán ránk rohad az egész termés. Az igazi virtuálparaszt ezért Excelt nem kímélve optimalizálja a termelést, vagy legalább kölcsönveszi a megfelelő Reddit-fórum kollektív bölcsességét. Tulajdonképpen rohadt sok dolgunk lesz, itt már messze nem arról szól a játék, hogy a monitoron nézzük, hogy nő a fű. És ha szántóvető életforma már nagyon megy, belevághatunk az állattenyésztésbe és az erdőgazdálkodásba is, és a végén azon vesszük észre magunkat, hogy nagyobb mezőgazdasági birodalmat igazgatunk, mint Mészáros Lőrinc. Már feltéve, hogy nem aludtunk el még az elején a traktor nyergében.

Szántani fogok barázdát

Oké, ez még mindig nem magyarázza meg teljesen, hogy nyolc rész óta él és virul, és egyre nagyobb sikerű a játék (vagy igen: elvégre a FIFA meg a Call of Duty is tök ugyanolyan tíz-húsz éve), hát mivel lehet ezt a receptet úgy fűszerezni, hogy újra és újra megvegyék a játékosok? Na itt aztán egészen szürreális részletek bújnak meg. Például hogy a géppark nem csak úgy traktorokból meg kombájnokból áll, hanem közel száz valódi gyártótól hivatalosan licencelt és az igazi után élethűen lemodellezett darabokból. Ég és föld a különbség egy Zetor Proxima Power 120-as és egy Hürlimann XM T4I között, ég és föld! Vagy hát annyi biztosan, hogy az egyik piros, a másik meg zöld.

Van aztán modolási lehetőség, vagyis felhasználói tartalmakkal lehet felpimpelni a játékot. Ez a pécés játékvilág nagy-nagy ütőkártyája, ilyesmiből született a Counter-Strike, vagy a DOTA is. A Farming Simulatorban ezt a lehetőséget leginkább arra használják, hogy letesznek száz kombájnt a sínre azzal, hogy vajon mi lesz, ha jön a vonat. Ez lesz:

Ebből az is látszik, hogy a fizikai modellezés elég tessék-lássék szinten van csak megoldva a játékban, pont annyira, hogy szétrombolni azért semmit ne lehessen. YouTube-on egyébként nagy divatja van a játéknak, simán vannak milliós nézettségű videók belőle, de ez mind semmi ahhoz képest, hogy egy csomóan meg online közvetítik, ahogy szántanak-vetnek, és vannak, akik még ezt is képesek nézni.

A statisztikák szerint egyébként a Farming Simulator 17 fő célközönségét a német gémerek jelentik, ami annyiban érdekes, hogy tizenpár éve gyakorlatilag a fél magyar játékfejlesztő szakma abból élt, hogy a német piacra gyártott tankos-világháborús játékokat. Talán még nem késő felülni a parasztszimulátoros divathullámra, hátha jövő ilyenkor a Disznóvágás Simulator 2018 lesz a sláger, licenszelt fűszerekkel a kolbászhúshoz, mikrotranzakciós modellben vásárolható deluxe PB-gázos pörzsölővel, és beláthatatlan merchandising-potenciállal. Esküszöm, Twitch-en adnám élőben a hurkatöltés izgalmasabb pillanatait!