Az Enterprise kapitánya voltam

2017.06.18. 14:36

Hatalmas lelkesedéssel ültem le a USS Aegis kapitányi székébe. Végre egy Star Trek játék, ahol én irányíthatom a Csillagflotta egyik hajóját az ismeretlen tartományba! A Star Trek Bridge Crew ugyanis VR-játék, így ezzel teljesülhet minden trekkie álma, hogy ő legyen az Enterprise parancsnoka.

Nagyjából úgy képzeljük el a játékot, hogy ülünk a parancsnoki székben a hídon, jobbra-balra nézve látjuk a legénységet, a szemünk előtt van a Star Trek sorozatból ismert óriási kivetítő, ahol mindent megjeleníthetünk a bejövő videóhívásoktól a támadó űrhajókig, mindent. Az iránytó gombokat pedig a parancsnoki széken találjuk, ehhez lefelé kell néznünk. Elképesztően élethű, az alaphangulatot már az oktatópálya alatt megteremti.

star-trek-image-3-mv5fiv659tcunrnqbe0ah13l2w1a9lvgewbkkc0pl4.png

Tehát a hídon ülünk a parancsnoki székben, egyszercsak befut egy hívás, és megkapom az első feladatot. Ami történetesen egy segélyhívás, vagyis meg kell közelíteni egy bajba jutott űrhajót, le kell tapogatni, hányan vannak rajta, majd átsugározni a legénységet az Aegisre. Egyszerűnek tűnik, mégis egészen összetett, mert nemcsak a kapitányra, hanem a többi tisztre is szükség van.

Kiadom a parancsot a kormányosnak, hogy közelítse meg a hajót, de ezt nem tudja megtenni, míg a másik tiszt nem ad elég energiát a hajtóműveknek. Amikor már a közelben járunk, egy a taktikai tiszt letapogatja a bajba került járművet, lockolja a legénységet és átsugározza. A Csillagflotta parancsnoksága gratulál, én büszkén nézek körbe tisztjeim között, de máris jön a következő küldetés.

A következő néhány órában az előző feladatot többször, többféleképpen megismételtem. Parancs, megközelítés, letapogatás, egy-két torpedó kilövése, átsugárzás. Parancs, megközelítés, letapogatás, esetleg egy-két torpedó kilövése, átsugárzás. A sokadik alkalommal már elég unalmas volt, hiába nehezítették támadó klingon űrhajókkal a jeleneteket. Mert az ellenséges űrhajóknál sincs sok variálási lehetőség, itt a letapogatás után meg kell rongálni valamelyik rendszerüket – például a pajzsot vagy a hajtóművet – és tűz!

A rutinná váló játékmeneten még az sem segített, hogy a híres Kobayashi Maru tesztet is megkaptam. A Star Treket ismerők tudják, hogy ez egy lehetetlen küldetés, a kapitány itt megoldhatatlan helyzettel találkozik, ennek feldolgozását kell megtanulnia. Azt is tudják a rajongók, hogy Kirk kapitánynak sikerült némi trükközéssel megoldani a helyzetet, de a játékban nem lehet trükközni. Pedig az jó poén lett volna.

Csapatjátéknak kiváló, egyedül unalmas

Egy-két óra után egyértelmű volt, a Star Trek Bridge csapatjátéknak készült, akkor szórakoztató, ha a barátainkkal játsszuk. A teszt alatt nem voltak ismerőseim, akiknek van VR-szemüvegük, PS4-ük és pont ezzel a játékkal játszottak, így némi gyakorlás után bemerészkedtem egy teljesen ismeretlen csapatba, ahol kormányost kerestek éppen. A csapatban én voltam a legtapasztalatlanabb, de szerencsére ez nem zavarta a többieket és a játék egy idő után nevetésbe, majd már-már Star Trek paródiába fulladt. Érthető, ha a kormányos nem találja az ellenséget, a taktikai tiszt nem tudja, hogy működik a pajzs és közben a kapitány azt kiabálja, hogy csak éljük túl az egészet, mindenkit meghív egy romulán sörre.

USS Aegis Screenshot 255116

Azért egyedül is lehet játszani, de ilyenkor jóval lassabb a játékmenet, hiszen mindent nekünk kell csinálni. A kapitány szerepe ilyenkor szinte csak arra korlátozódik, hogy megnézi, mi is a pontos feladat, a munkát a tisztek végzik el. A kapitány kiadhatja a parancsot a tisztnek, és a játékba épített mesterséges intelligencia megpróbálja teljesíteni azt. Az esetek többségében azonban nem sikerül.

A másik lehetőség – én inkább ezzel éltem – hogy ilyenkor átvesszük a kormányos, tudományos tiszt szerepét és mi gyorsítunk fel impulzussebességre vagy mi mérjük be a legénységet, hogy aztán felsugározzuk a transporterrel. Ha egyedül játszunk, nem tudunk hanggal parancsot adni a tiszteknek, így némán ülünk a kanapén és nyomogatjuk a gombokat. De a játék készítői azt ígérik, hogy kipróbálják az IBM Watsonját erre a célra, így elképzelhető, hogy a jövőben ülünk a szoba közepén egy sisakkal a fejünkön és parancsokat üvöltünk a virtuális első tisztnek.

Élethű parancsnoki híd

A játékban gyönyörűek a részletek, a híd elképesztően élethű, az összes sorozatból ismert panel ott van. A tapasztaltabb játékosok választhatják az eredeti sorozat Enterprise űrhajóját is, ez még élethűbben jelenik meg. De szinte játszhatatlan, mert egy rakás piros, zöld és sárga gombot láthatunk mindennemű segítő felirat nélkül. A híd tehát annyira élethű, hogy szinte azt szeretném, hogy felállhassak és körbesétálhassak rajta. És ha már itt tartunk, nemcsak a hídon, hanem az egész hajón.

star-trek-bridge-crew-looking-at-console

De ez lehetetlen, a játék arról szól, hogy ülünk a székünkben és gombokat nyomkodunk. Mondjuk pont emiatt ezt a VR-játékot ülve is lehet játszani, nem kell kiüríteni a szobát, mert nem hadonászunk, forgunk és ugrálunk, tényleg csak ülünk a székben.

A Star Trek Bridge Crewt csapatban jó játszani, amikor hozzánk hasonló trekkie-kkel megyünk végig a küldetéseken, közben az összes filmekben eltanult szakzsargont ellőjük és Kirknek vagy Spocknak hívjuk egymást. Egyedül viszont hamar monotonná és unalmassá válik, illetve nem árt egy kis Star Trek-megszállottság  hozzá.