Apokalipszis most vagy soha

Az Ubisoft a világ egyik legszaporább játékstúdiója, hiszen egy-két éves megszakításokkal folyamatosan hozzák ki az új játékaikat az olyan ismert sorozataikból, mint az Assassin's Creed, a Division, a Ghost Recon vagy a Far Cry. Utóbbinak tavaly jelent meg az ötödik része, és kevesebb, mint egy évvel később már itt is van a Fary Cry: New Dawn, ami a lövöldözős játékot posztapokaliptikus köntösbe bújtatta.

A Far Cry 5 megjelenése előtt óriási volt a hype, mivel az előzetesek alapján úgy tűnt, hogy a játék Trump Amerikájának tart majd görbe tükröt. Nem így történt, a Far Cry 5 csak egy tisztességes folytatása volt a népszerű FPS-nek, amivel hosszú órákig el lehet szórakozni, de az előző részekhez képest annyival többet nem adott az élményhez.

Ehhez képest a Far Cry: New Dawnnal kapcsolatban olyan dolgok hangzottak el, hogy posztapokalipszis, túlélés, craftolás és némi szerepjátékos mechanizmus is kerül a franchise-ba. Amitől az ember kénytelen volt azt gondolni, hogy végre az Ubisoft rájött, hogy nem lehet a végtelenségig ismételni ugyanazt, az Assissin's Creed legutóbbi két kiadásához hasonlóan kell a Far Crynak is valami vérfrissítés.

Először is nagyon fontos leszögezni, hogy a New Dawn nem egy Far Cry 6, inkább olyan, mint a Blood Dragon vagy a Primal volt. Egy rendes játék és egy combos DLC közti átmenet, egy 60 dollár helyett csak 40 dollárba kerülő kiegészítő, amely a Far Cry 5 sztoriját viszi tovább, a Far Cry 5 térképének a kétharmadát használja újra, és a Far Cry 5 játékmechanikájára épül. Annyi újítással, hogy a korábbiakkal ellentétben a fegyvereknek és ellenfeleknek van nehézségi szintjük, vagyis nem lehet csak úgy bárhol, bármikor egy kezdőfegyverrel lekaszabolni egy teljes erődítményt.

Amikor a készítők RPG-s újításokról beszéltek, kicsit abban reménykedtem, hogy az Assassin's Creed: Odysseyhez hasonlóan végre lesznek dialógusopciók, többféleképpen megcsinálható küldetések és erős sztori. Ehhez képest csak egy indokolatlanul önismétlő darálást kaptunk egy elsőre kifejezetten izgalmas, pár óra után viszont minden pontján tök ugyanolyan pályán.

Világvégi virágok

Mindenek előtt le kell szögezni, hogy a New Dawn látványra egészen csodálatos. Nem az a kopár Fallout-világ, ahol minden szürkészöld vagy szürkéssárga vagy szürkéskék, hanem buja zöldövezet, amelyet tarka virágok, mutáns állatok és félig földbe ásott neonlila autók roncsai dobnak fel. És hiába használták fel az előző játék térképét, őszintén szólva lehet, észre sem vettem volna, ha nem olvasók erről, mert a készítők igyekeztek rendesen átvariálni mindent. Szóval az alapból minden adott volt ahhoz, hogy a New Dawn szórakoztató kikapcsolódás legyen azoknak, akik végigvitték már az 5-öt, de sajnos csak a környezetet sikerült eltalálni, lelke így sem lett a végeredménynek.

Az alapvető probléma, hogy ennyi Far Cry után már rohadt unalmas, hogy a főhős nem beszél (miközben a Far Cry 3-ban ez még nem volt probléma), a személyisége egy tengeri algáéhoz mérhető, és a sztori kb. annyira érdekes, mint ezredjére megnézni valamelyik Mad Max-filmet, és megpróbálni úgy tenni, mintha valami újat látnánk. Nyilván egy magányos hős vagyunk, aki kénytelen megmenteni mindenkit, nyilván van egy (pontosabb kettő) főgonosz, akik egyszerűen csak szar emberek, és ezért terrorizálnak mindenkit, és nyilván van egy csapat szimpatikus túlélő, akik csak békében akarnak élni, de pár elmebeteg folyamatosan megtámadja őket. Uncsi.

Leginkább azért uncsi, mert egy-két mókásabb fegyveren és képességen kívül nem ad semmi újat a játék. A craftolás végtelenül idegesítő, de sajnos szükséges, mert a megfelelő szintű fegyverek nélkül magasabb szintű ellenfelek ellen semmi esély sincs. Olyannyira, hogy játék vége felé az egyik utolsó küldetést napokig nem tudtam megcsinálni, mert a túl alacsony szintű fegyverem minimális sebzést csinált csak a gonoszokon. Ezért fogtam magam, és órákon át craftolási hozzávalókat kutattam, ugyanazokat a bázisokat foglaltam el újra és újra, és addig fejlesztgettem a saját bázisom, ameddig végre tudtam venni megfelelő fegyvert a küldetéshez.

Ismétlés a tudás jó édesanyja

Az a legnagyobb baja az egésznek, hogy egy idő után arra kényszerít a játék, hogy órákon át ugyanazt a 3-4 dolgot ismételgessük, és a végén már ne is legyen kedvünk tovább vinni a sztorit. Ami meg ugye állati lapos, a főhősünk néma, és ugyan kapcsolódik az 5-höz, de még így sem tud érdekelni, mi lesz azokkal az arctalan NPC-kkel, akik a bázisunkban lebzselnek. Abban a bázisban, amit egyébként csak papíron lehet fejleszteni, a gyakorlatban nem tudunk új tornyokat, új termeket vagy legalább némi dekorációt se felhúzni.

A Far Cry: New Dawn éppen ezért azoknak élvezhető, akiket teljesen kielégít ugyanaz a harcrendszer, mint az eddigi játékokban, és nem vágynak semmi másra. Ha ez egy 10-20 dolláros DLC lenne, senki egy szót sem szólhatna, de azért legyünk őszinték, az Ubisoft kicsit úgy marketingelte, mintha több lenne egy csillivilli kiegészítőnél.

Az ügyesebbeknek 10 óra alatt letolható a fősztori, a kevésbé ügyeseknek (például én) viszont muszáj órákat elpöcsölni mindenféle vadászással, halászással és hasonlókkal, hogy megfelelően felfegyverkezve mehessen minden tovább. Arról nem is beszélve, hogy az ellenfelek mesterséges intelligenciájánál csak a társaink ostobábbak, és külön kiemelném Hurk Drubman Jr.-t, a rakétavetős haverunkat, akivel egyszer sem sikerült 4-5 percnél hosszabban együtt harcolni, mert az idiótája rendszeresen lábon (!) lövi magát, és meghal.

Szóval a New Dawn kicsit olyan mint egy szokásos Ubisoft-játék. Hozza az alapszintet, ami miatt nem lehet kifejezetten rossznak hívni, viszont nincs benne semmi kiemelkedő. Ami azért bántó egy picit, mert a cég mintha az AC: Odyssey után rájött volna, hogy érdemes kicsit újítani a sorozatain. Most ez nem sikerült, de még így sem mondanám, hogy ne élveztem volna bizonyos részeit a játéknak, csak tényleg olyan mint egy közepes Marvel-film:

És a végére még pár apró gondolat a játékkal kapcsolatban:

• A két főgonosznál egydimenziósabb, unalmasabb karaktert rég láttam bármilyen videójátékban,
• Elképesztően jó a zenék kerültek be a játékba, de valamiért ugyanazt a 2-3 Die Antwoord- és Run the Jewels-számot lehet állandóan hallani mindenhol,
• PlayStation 4 Pro-n teszteltük a játékot, ahol a hanggal alapvetően komoly gondok vannak. A beállításoknál nem lehet a hanggal játszani, nincs olyan opció, hogy például külön kezelhessük az effektek, a dialógus és a zenék hangerejét. Ezért például a rádióban hallható számok túlnyomó részét egyáltalán nem lehet hallani.
• Ez a kisebb gond, a nagyobb az, hogy bugos a karakterek audiója. Sokkal, de sokkal halkabb, mint a játék többi hangja, és van egy olyan furcsa hiba, hogy ha egy NPC beszél hozzánk, és mi ránézünk, akkor iszonyatosan halk a szöveg, de ha hátat fordítunk, akkor meg rendesen hangosabb lesz, és jól lehet végre hallani. 
• Valaki elmondhatná, hogy mégis milyen posztapokalipszis az, amiben minden négyzetméteren félig elásott autók vannak orral a földben.
• Bántóan minimális a játék személyre szabhatósága.
• Viszont van egy-két egészen remek kikacsintás az előző játékra, amiből lehetett volna sokkal több is.
• A helikopteres missziók izgalmasak, de sajnos alig többek egy komplexebb horde módnál.
• Minden megvehető valódi pénzért, vagyis ha valaki nem akarja újra ugyanazokat a dolgokat ismételgetni a fejlődésért cserébe, az pár ezer forintért megveheti magának az összes képességet, fegyvert és fejlesztést, ami elég ijesztő a jövőre nézve.