További Hardver cikkek
Jól összejött ez az Intelnek: piacra dobja a legizgalmasabb processzorát a másfél évtizedes Pentium Pro óta, erre beüt a világgazdasági válság. Persze jók a különféle tesztek, amikben másfélszer-kétszer akkora csík van az új Core i7-es mellett, mint az előző generációs Core 2-eseknél, de manapság ez kevés: senki sem vásárol csak azért, hogy némi pluszteljesítményhez jusson.
Fizessen, hogy spóroljon
A Budapesten tartott processzorbemutatót még a szokásosnál is hangsúlyosabb szerepet kapott a költségmegtakarítás, az, hogy tulajdonképpen borzasztóan sokat tudnak spórolni a partnerek, ha borzasztóan sokat költenek.
Gacsal József az Intel üzletfejlesztési igazgatója egy szemléletes példával próbálta állítását alátámasztani. Ha egy vállalatvezető úgy dönt, hogy 2005-ös csúcsteljesítményű számítógépeit lecseréli Core i7-es rendszerekre, akkor kilencszeres teljesítményhez jut összességében 18 százalékos fogyasztáscsökkenés mellett. Az extra kraftot aztán felhasználhatja vagy akár tovább is értékesítheti, növelheti a nyereségét. A másik lehetőség, hogy pont ugyanannyi teljesítményre van szüksége mint eddig, amit az új technológiának hála tizedannyi számítógéppel, 90 százakkal alacsonyabb fogyasztás mellett is biztosítani lehet, ami viszont a havi villanyszámlában is meglátszik.
Mindenesetre az Intel most 17 darab 5500-as sorozatú Xeon-szerverprocesszort dobott piacra, ezek ugyanarra a Nehalem-architektúrára épülnek, mint a Core i7-esek, de Xeonból egyszerre akár több is képes egy rendszerben dolgozni. A feladatuk egyértelmű: tovább növelni az Intel dominanciáját a szerverplatformon.
Kezdet
A térnyerés a Pentium Pro-s időkhöz köthető, a 90-es évek közepén még csak tízszázalékos volt az Intel piaci részesedése ebben a kategóriában, ami mára 80 százalékosra nőtt. Innen már nincs nagyon tovább hova nőni, vagy legalábbis túl sokba kerülne a további növekedés, mondják, de az Intel bízik a Core i7-ben, meg a képességeiben.
Főleg az internet folyamatos növekedésének hála. Rövidesen 15 milliárd eszköz kommunikál egymással folyamatosan, aminek a kiszolgálásához óriási teljesítmény kell, az új csip ebben nyújthat segítséget, bár látva a Google példáját, filléres rendszerekkel is óriási eredményeket lehet elérni.
A nehalemes Xeon azonban tényleg biztosít néhány kézzelfogható előnyt a korábbi modellekhez képest. Egyrészt most már a kiszolgálókörnyezet is kellően fejlett az integrált memóriavezérlőnek és a rendszerbusz leváltásának hála, nem fordulhat elő az, aminek a veszélye mostanáig folyton fennállt: hogy a csip kifogy az adatból, munka nélkül marad.
Az iparág üdvözölte azt a fejlesztést is, hogy ha valamelyik mag elpusztul, a többi képes zavartalanul továbbdolgozni. Izgalmas újdonság a turbo boost, amire akkor van szükség, amikor egy futó alkalmazás a négy magból csak kettőt vagy egyet tud kihasználni. Ilyenkor a rendszer a felesleges magokat pihenni küldi, az aktívak órajelét meg megemeli mondjuk 25 százalékkal. A rendszer teljesítménye ilyenkor úgy nő, hogy a maximális fogyasztás nem emelkedik.
Erre a fejlesztésre azért volt szükség, mert bár már lassan fél évtizede a piacon vannak a többmagos processzorok, a szoftverek jelentős része még mindig nem képes profitálni ezekből a rendszerekből. Pedig a most aktív gépeknek már csak körülbelül 40 százaléka egymagos, 40 százalékuk kétmagos, a maradék 20 százalékba kerülnek a három-, négy-, sokmagosok.
Menekülnek
A fejlesztés azonban itt nem áll meg, sőt, felgyorsul, mert a vállalat abban bízik, hogy év végére elkezd enyhülni a válság, a partnerek újra gépeket akarnak majd vásárolni, és aki ebben a pillanatban a legerősebb kínálattal tud előállni, az nagyot szakíthat. A Core i7-esek frissített verziója ezért már idén piacra kerülhet, a 45 nanométeres helyett 32 nanométeres gyártástechnológiával készülő processzorok fogyasztása húsz-harminc százalékkal csökkenhet a jelenlegi modellekéhez képest, ráadásul még a gyártásuk is olcsóbb lehet.
Az előremenekülés egyébként nem új jelenség az informatikában, igaz, korábban a nagy konkurens, az AMD alkalmazta ezt a módszert. Amikor még az alapító Jerry Sanders vezette a vállalatot, ami szokás szerint bajba került, nem rúgott ki senkit, hanem túlórára kényszerítette alkalmazottait: így előbb piacra tudták dobni az új terméket, és mindig kimenekültek a válságból. Kérdés, hogy ami kicsiben működött, annak milyen hatása lesz majd a 90 milliárd (tavaly októberben még 160 milliárd) dollár értékű vállalatra.