Bence
11 °C
25 °C

Macintosh millióért

2009.04.08. 16:05
Drága, de nincs nagyon alternatívája, Mac Prót nem lehet otthon barkácsolni. Az új gép felépítése zseniális, a teljesítményteszteken viszont nem szerepel olyan jól, mint a hardver alapján gondolni lehetne. Van itt tartalék bőven.

A márciusi Mac-frissítéssel átalakult a Mac Pro is. A minit és az iMacet már teszteltük, a legnagyobb gép azonban csak most ért ide: nem csoda, nagyobb, mint a másik kettő együtt, pedig még monitor sincs benne.

Garázsból aligha

A Mac Pro főleg abban szokott különbözni márkatársaitól, hogy horribilis ára ellenére sem lehet drágának nevezni. Mert bármennyire szép a mini, bármennyire letisztult az iMac, egy garázsboltból összeválogatva az alkatrészeket valóban olcsóbban fel lehet építeni egy hasonló tudású gépet. Persze az csúnya lesz, kevésbé stabil, zajos, esetlen, de semmivel sem fut majd rajta lassabban a Crysis.

macpro

A Mac Pro más. Ez a gép rendszerint az elérhető csúcstechnikát vonultatja fel, az alkatrészeit sokszor nem is lehet megvásárolni a kisebb boltokban, és még az is előfordul, hogy az Apple olcsóbban adja az egységnyi teljesítményt, mint márkás konkurensei. Csúcstechnikában az új modellnek sincs szégyenkezni valója, sőt olyan processzort raktak bele, amilyet még semmibe: az új, Core i7-es Xeont. A csip asztali verziója már hónapok óta elérhető, pedig az újdonság elsősorban profi környezetben mutatja meg fölényét a Core 2-esekhez képest.

Az i7-esbe például integrált memóriavezérlő került, és nyugdíjazták az öreg, elavult rendszerbuszt is: mindkettőnek akkor van jelentősége, amikor nagyobb mennyiségű adatot próbálunk áttuszkolni a rendszeren, és az ilyesmire rendszerint nem játékok futtatása közben kerül sor. Ugyanígy a profi alkalmazások profitálnak a Hyperthreadingből, aminek hála az operációs rendszer két magnak látja az egyet. Négyet tehát nyolcnak, a nyolcmagos Mac Prót meg 16-osnak.

Kikapható a bele

Bár a gép kívülről nem változott, belül nemcsak a hardvereket cserélték ki, hanem a felépítést is átalakították. Az alaplap egy ponton meg van törve, merőlegest állít saját magára: a processzor és a memória egy, az alaplap fő részéhez valami spéci csatlakozóval kötődő nyomtatott áramkörre van pakolva, ezt egyetlen kattintással kihúzhatjuk.

Hogy miért tennénk ilyet? Hát mert sokkal kényelmesebb a memóriát az íróasztalon cserélni, mint a gépben turkálni, és a többi alkatrészhez is könnyebben hozzáférünk, ha nem akad bele folyton a kezünk a Core i7 gigantikus passzív hűtőibe.

Egyébként részben utóbbiaknak, részben a jó kialakításnak, részben a nagy, de lassan forgó ventilátoroknak köszönhető, hogy a minden csúcstechnikával megpakolt Mac Pro csöndesebb, mint bármelyik celeronos garázs-pc, legalábbis az XMS Apple-kereskedésben hiába hallgatóztunk, nem hallottunk szinte semmit.

A kérdés már csak az, hogy mennyivel lett gyorsabb, mint elődje, mert komoly hendikepet kell leküzdenie. A Mac Pro ugyanis sokkal drágább lett, a 2,26 gigahertzes, nyolcmagos verzió majdnem annyiba kerül, mint a 3 gigahertzes korábbi csúcsmodell, 32 százalékos tehát az órajel-lemaradás, miközben árkülönbség nincs.

Az alapgép 6 gigabájt memóriával és GT 120-as grafikus gyorsítóval 930 ezer forintba kerül, a tesztelt modellben viszont 8 gigabájt memória, és Radeon 4870-es van, ára tehát bőven egymillió forint fölött alakul. Ilyen körülmények közt komoly gigaflopsot kell villantania a Core i7-nek, ha nem akar szégyenben maradni.

Virtuális munka

A korábbi csúcsgépet nem sikerült beszereznünk, a tesztben a 2,8 gigahertzes, nyolcmagos Core 2-es áll ki az új rendszer ellen. Az órajel-különbség itt már csak 24 százalékos, ha tehát az új Mac Pro tíz százalékkal gyorsabb, mint a régi, körülbelül az előző csúcsmodell teljesítményét hozza. Először a Cinebenchcsel kezdtünk, és világosan megmutatkoztak az eltérő technológiákból fakadó különbségek:

teszt

Ahogy az a grafikonokból is látszik, egyprocesszoros üzemmódban nagyjából ugyanazt a teljesítményt hozza az új csip, többprocesszoros számolásnál azonban már 11 százalékkal gyorsabb elődjénél. Látszik, hogy a Core 2-es nyolcmagosa 5,6-szoros gyorsulást tud elérni az egymagoshoz képest, míg a Core i7-nek 6,4-szeres teljesítmény jön össze: a HyperThreading nem csodaszer, nem működik valódi 16 magosként a gép, de plusz egymagnyi valódi teljesítmény összejön a nyolc virtuálisból.

Az OpenGL-eredmény viszont meglepően rossz, noha az új gépben az egyik legerősebb gyorsító, a Radeon 4870-es dolgozik, míg az elődben a Geforce 8800-as. Az Apple mostanában mintha direkt pocsék drivereket írna a gpu-khoz, talán hogy a következő Mac OS X, a Snow Leopard nagyobbat szólhasson. Az új operációs rendszer ugyanis elsősorban abban különbözik majd a jelenlegitől, hogy jobban használja ki a grafikus magokban rejlő erőtartalékokat.

Mindenesetre most elég gyászos a helyzet, a 24-es iMacben dolgozó jóval gyengébb GT 130-as Geforce például szaggatás nélkül képes megjeleníteni Aperture-ben, ahogy Explosure-effektet rakunk egy képre, ugyanez a brutális Mac Prón csak döcögve jelenik meg. Még szerencse, hogy nemsokára itt a Snow Leopard, mert az 1200 gigaflops teljesítményű Radeon (a Core i7-es processzorban van kb. 70 gigaflops) ennél sokkal többre képes.

Van benne tartalék

Ha eltekintünk a grafikus gyorsítótól, azért nincs nagy baj. A QuickTime-mal végzett videoexport például brutális változáson esett át. 1920x1080p-s videót alakítottunk át 1280x720p-be, amivel a régi gép 5 perc 30 másodperc, az új meg 3 perc 44 másodperc alatt végzett: ez bizony 54 százalékos gyorsulás.

teszt2

Érdekes ugyanakkor, hogy egyedül Photoshop alatt sikerült mind a 16 elméleti magot 100 százalékra leterhelni, ebben a programban mégsem mutatkozott lényegi eltérés a 8 magos régi rendszerhez képest. Amikor ugyanis clouds effektet raktunk egy képre, 40 másodpercig dolgozott az új gép, de csak 45-ig a régi.

A Geekbench azonban megint jelentős, 35 százalékos gyorsulást mutatott, mindent egybevéve tehát átlagosan 25-30 százalékkal erősebb az új gép elődjénél. Ha a 3 gigahertzes csúcsmodellhez hasonlítottuk volna, már csak 10-15 százalékos lenne az előny, ami nem különösebben jelentős, de az új Mac Próban sokkal több a lehetőség, mint az elődjében. Csak kéne hozzá egy normálisan megírt grafikusdriver, vagy sokkal inkább a Snow Leopard.