Kiolvassa szándékainkat a mesterséges intelligencia
További Hardver cikkek
A sci-fi irodalomban és filmekben hiába szerepelnek, s hiába tűnnek evidenciának a két lábon járó értelmes robotok, a valóság automata gépei teljesen mások. Még a legintelligensebbek sem többek mechanikus rabszolgáknál – beprogramoztuk őket, ők pedig a program (és természetesen az ember óhaja) szerint cselekednek. Agytekervényeinket akkor mozgatják meg, ha valami meglepő, nem várt fejlődik ki bennük. Máskülönben ugyan élvezzük produkciójukat, jókat szórakozunk rajtuk, tetszenek, de nyilvánvalóan nem tekintjük intelligensnek őket. Még annyira sem, mint az egysejtűeknél csak éppen fejlettebb állatokat.
Eszesebb robotok fejlesztése már csak azért is üdvözítő lenne, mert egyre kevésbé gyárban, futószalag melletti dolgozóként, hanem mindinkább kísérőként, társként/társpótlóként számolunk velük. Az új szerepek eljátszásához természetes interakciót kell folytatniuk a humán partnerrel, az együttes feladatok kivitelezésében és a döntéshozásban proaktív viselkedést kell tanúsítaniuk. Nyilvánvaló, hogy egyelőre sem egyikre, sem másikra nem képesek. Nem tudnak hosszabb ideig értelmes (vagy legalább nem megmosolyogtató) kérdéseket feltenni, lehetőségeket feltárni és megvitatni, képtelenek eredményesen kiértékelni a beszélgetőtárs ötleteit (ötletek sorát, nem csak egyet-egyet), vagy előre látni a partner következő lépését: elménkben olvasva, szándékainkat prognosztizálni.
Hatékonyabb interakcióhoz az ember-ember együttműködésből kell kiindulni, a megfigyelésekből levont tapasztalatok alapján lehet hiteles – vagy legalább annak tűnő – robot-viselkedésformákat megtervezni. Szintén fontos lenne megfogalmazni, mit is értünk pontosan „természetes"-en. Sajnos viszonylag kevés az együttes cselekvést megalapozó kognitív mechanizmusokra vonatkozó vizsgálat. Nélkülük viszont nehéz bármit is – ha nem teljes, de viszonylag nagy bizonyossággal – állítani.
Agyi folyamatok megfigyelése és utánzása
Világszerte több (európai uniós, amerikai, japán stb.) projekt tűzte zászlajára intelligens robotok fejlesztését – értsenek akármit is intelligencián, használják a kifejezést csak valamely leszűkített területre (mozgás, látás, beszéd stb.), vagy elménkben lejátszódó folyamatok, komplexebb emberi megnyilvánulások imitálására. Az emberi szándékok, intenciók gépi előrejelzésére tett kísérletek pontosan azért tűnnek érdekesnek és előremutatónak, mert nem csak egy viszonylag könnyebben behatárolható folyamategyüttes, hanem szerteágazó mechanizmusok mesterséges reprodukcióját igyekeznek kivitelezni.
Ilyen kísérletekre – melyek végső célja kognitív gépek fejlesztése – magától értetődően kizárólag multidiszciplináris kutatócsoportok képesek: mérnökök, számítástudományi, idegtudományi szakemberek, pszichológusok stb. Példával illusztrálva: a megfigyelés mindenféle együttes tevékenység fontos eleme. De hogyan, milyen módokon töltheti be ezt a szerepet, válhat fontossá? Ezekre a kérdésekre válaszolni, modelleket kidolgozni, az eredményeket gépi rendszerekre átültetni kizárólag különböző szakterületek integrációjával lehetséges.
Elmekutatók például kimutatták, hogy egy-egy cselekvés megfigyelésekor úgynevezett „tükörneuronok" sora aktiválódik. Úgy rezonálnak („tükröznek"), mintha az adott cselekvést utánoznák – az agy úgy tanul bármely aktivitásról, hogy valójában lemásolja, mi történik (motorikus szimuláció). Együttes feladat-végrehajtáskor is valami hasonló megy végbe: megfigyeljük humán partnereinket, agyunk lemásolja cselekedeteiket (hibáikkal együtt), így próbálva értelmezni azokat.
JAST
Az Európai Unió leghíresebb ilyen jellegű kezdeményezése a JAST (Joint Action Science and Technology) projekt. Annyi különbséggel, hogy az emberrel együttműködő robot nem megfigyeli, hanem tudja, mi a feladat. Megfigyelésének tárgya a partner viselkedése, a viselkedés összevetése a feladattal, s így gyorsan megtanulni várható cselekvések előrejelzését, hibákat észrevenni (amikor nem a megszokott, az elvárások szerint lépünk).
A robot tesztelésére több (viszonylag egyszerű: játéképítési stb.) forgatókönyvet dolgoztak ki, s valósítottak meg. Például miután a humán résztvevő kezébe vette a játékmodell egyik elemét, a gép igyekezett előrejelezni, mire és hogyan fogja használni azt.
„Az anticipáció lehetővé teszi a folyamatos interakciót" – vonta le a következtetést a projektben dolgozó Wolfram Erlhagen. – „Robotunknak azért sikerülhet, mert a neurális architektúrája utánozza az emberek közös feladat-végrehajtásánál tapasztalható tükrözési folyamatot."
Úgy véli, a JAST a gépi előrejelzéseket, megérzéseket minden korábbi és jelenlegi kezdeményezésnél magasabb kognitív szinten kezeli, kivitelezi. Természetesen az ilyen kísérletek csak kezdeti lépések, mindenesetre úgy tűnik, közelebb visznek a régi nagy álom, az intelligens gép megvalósításához.