Medve verébaggyal
További Hardver cikkek
A közelmúltban teszteltük az Asus szupervékony gépét, erre most megkaparintottuk az MSI mutánsát, ami se nem ez, se nem az: belülről olyan, mint a többi netbook, ugyanazt a hardvert kapta, mint a Wind, vagy a legtöbb Asus Eee, a kijelző viszont 13,3 colos, méretre tehát normális géppel van dolgunk.
Olyan, mint egy medve egy veréb agyával.
Az X320 teszteléséhez ezért sajátságos tudatállapotba kell kerülni: nem ér szidni a gépet a gyenge processzorért, de az sem megoldás, ha minden pillanatban elájulok a használhatóságától, hiszen nem netbookról van szó. Az X320-at csak önmagához lehet hasonlítani.
Meg természetesen a MacBook Airhez, hiszen méretben és kialakításban is hasonlít a két gép: 13,3 colos kijelző és vékony ház mindkettőn, csakhogy amíg az Apple gépe 445 ezer forintba kerül, az X320-as 186 ezerért elhozható. Végképp egyedül maradt tehát az MSI.
Pont elég nagy
Lássuk először a súly problémáját: 1,3 kiló egy használható méretű laptoptól nem sok, sőt egyenesen kevés. Valahol ezen a környéken van a vízválasztó, az én kétkilós laptopomat például már kényelmetlen hosszú órákon át cipelni, aztán három kiló fölött jön a következő kategória, a csak asztaltól asztalig hordozható gépeké. Valamivel több mint egy kiló viszont még éppen az a súly, ami összejöhetne akár egy nagyobb reggeliből, egy véletlenül lenyelt rágcsálóból, észrevehetetlen.
Ezzel szemben 13,3 col mindenre elég. Esküszöm. Egy hasonló méretű gépen dolgozom két és fél éve, írom a cikkeket, böngészek, sőt időnként videót is vágok, tíz collal ellentétben ez a méret már tényleg csak minimális kompromisszumokat követel a júzertől, és alig van olyan hétköznapi munka, amit ne lehetne közel olyan jól elvégezni, mint egy húszcolos gépen.
A billentyűzetnek is jutott elég hely, a gombok mérete megfelelő, bár érdemes lett volna némi szünetet tenni közéjük, hogy nehezebben üssünk félre. Nincs nagy probléma, az X320-szal is elsőre ment a vakon gépeléses teszt, csak néha ütöttem mellé. Az anyaghasználat viszont nem különösebben megnyugtató, a gombok felülete kellemetlen, és ennél is zavaróbb a leütés érzete, ami recsegős, ropogós, olcsó.
A trackpad sem sikerült fényesre, mert bizonyos szögből nyomva hajlamos hozzátapadni az ujj, és ahogy a barázdák meg-megakadnak a felületen, a rázkódás végigfut a házon, majd a papírvékonyságú műanyag burkolat egésze átveszi a remegést. Ennél konkrétabb probléma, hogy a trackpad kicsi, vagyis rövid, a 16:9-es kijelzőhöz és a 13,3-as házhoz sokkal nagyobb járt volna.
Szép, de buta
A kijelző glossy, tehát csillogós, cserébe viszont sötétben egész jók a színei, jó a kontrasztja, nem a kategória csúcsa, de remekül használható.
Jó a dizájn is, a tesztelésre kapott fekete laptop kimondottan elegáns, ráadásul az MSI sikerrel állt ellen annak a távol-keleti gyártókat sújtó Akaratnak, ami színes ledeket tuszkol minden házba. A fekete burkolatba rakott világítótestek ugyanis ezúttal fehéren világítanak, nincsenek felesleges díszítések, rózsaszín ledekkel elkülönített visszajelzőpanelek, az X320 maga az egyszerűség, ezért gondolkozhat el rajta akár egy üzletember is, ezért nem ciki megjelenni vele.
A kérdés persze az, hogy mire jó a gép, amire nehéz válaszolni az alapos teszt előtt, hiszen hasonló mutánssal még alig találkozhattunk. Sejtettem én, hogy az Atom nem alkalmas nagyfelbontású filmek futtatására, de sosem akartam ellenőrizni, hiszen a 9-10 colos, 1024x600-as panelek mellett mindegy is volt, hogy mennyire készítené ki a hardvert 1920x1080 pixel. Az MSI gépének kijelzője viszont 1366x768-as felbontású, úgyhogy egy 720p-s videó mindenképp élvezhető lenne rajta, de nem az, mert a kis gép nem bírja kipakolni a képkockákat, szaggat, szánalmas az egész. Vannak persze optimalizált lejátszóprogramok, amik kihasználják az 500-asban rejlő erőtartalékokat, de egy átlagos szoftver csak szenved a rendszeren.
A hardver gyengeségeire tehát sokkal inkább fény derül 13,3, mint 10 colon. Szerepe van ebben az operációs rendszernek is: az MSI nem mert egy ekkora gépet XP-vel adni, úgyhogy a béna Vistát kaptuk mellé, miközben a hardver ugyanúgy nem alkalmas a futtatására, mint a tízcolos netbookokon: Ron Jeremy is egy gusztustalan sündisznó marad, hiába óriási a hímtagja.
Csak Vistát ne!
A probléma már akkor kibukik, amikor először próbáljuk meg elindítani a rendszert, az ugyanis még vagy másfél órán át életképtelen, telepítget, frissítéseket állítgat, üdvözölget, egy rakás naplopó tevékenységet folytat gazdasági válság idején.
Amikor meg a Vista végül mégiscsak méltóztatik elindulni, akkor meg csúnya és lassú az operációs rendszer: a béna grafikus mag képtelen megbirkózni a feladattal, így például az átlátszó menüsávoktól, az Aero felülettől nagyrészt elbúcsúzhatunk. A gép azonban még így sem bírja a strapát, még az ablakmozgatás is a Windows 3.1-es időket juttatta eszembe, amikor csodás mintákat lehetett létrehozni a csak lassan törlődő, egymás mellé kirajzolt vonalakkal.
A GMA500-as grafikus gyorsító egyébként igazi meglepetés volt, eddig ugyanis a GMA950-et adták a netbookok mellé, az új gyorsító azonban már direkt az kis fogyasztású gépekhez készült PowerVR-technológiára épült. Papíron ugyan többet tud, mint elődje, a valódi teljesítménye viszont egyszerűen mérhetetlen. Megpróbáltam lefuttatni a Cinebench OpenGL-tesztjét, de minden kirajzolt képre vagy tíz szívdobbanásom jutott, pedig eleinte viszonylag nyugodt voltam. A benchmarknak egyébként folyamatosnak, filmszerűnek kéne lennie, szóval a 0,1 képkocka/másodperc biztosan nem jó megoldás.
Sokáig semmit
A rendszer ugyan nem fogyaszt sokat, ezért vagy négy órán keresztül bírja akkumulátorról, de hát a legtöbb, amit elmondhatunk az MSI-ről, hogy nem tud semmit, de azt legalább hosszan. Jól mutatja a platform túlterheltségét, hogy a négyórás üzemidő két óra alá esik, ha az ablakok átméretezésébe kezdünk, mert 1366x768 pixelen még ez a pofonegyszerű művelet is maximumra pörgeti az fogyasztást.
Természetesen az Atom processzor sem dob sokat a rendszeren, ami általában véve is meglehetősen erőtlen, de a GMA500-as miatt valamivel még rosszabb a helyzet, mint a netbookoknál. Mindez nem is lenne zavaró, ha nem Vista futna a gépen, ami pillanatok alatt két vállra fekteti a mimóza hardvert, így lehetetlenítve el az érdemi munkát. A Windows 7 talán majd segít valamennyit a helyzeten, de attól még igaz marad, hogy az X320 nem találja a helyét, többet várnánk tőle, mint amennyire képes.
A modell nagytestvére, az X340-es 1,2 Celeronnal és GMA 4500-as grafikus gyorsítóval már sokkal jobb választásnak tűnik, de az a gép meg kevés ideig bírja töltés nélkül, ráadásul 205 ezer forintos árával már egész komolyan felszerelt laptopokkal kell versenybe szállnia. Ezzel együtt sokkal inkább megéri, mint az X320-as, a legjobb megoldás azonban a Core 2 Solóval szerelt főnök lehet: az elég gyors és a fogyasztása sem olyan magas, sajnos azonban 255 ezer forintba kerül, márpedig ebben az árkategóriában izmosabb mezőnnyel kell szembeszállnia az MSI-nek.
A gépet a Speedshoptól kaptuk tesztelésre