322 millió megabit másodpercenként
90 ezer dollárba, vagyis közel 18 millió forintba kerül a Cisco most bemutatott CRS-3 nevű routere, amit adatcserélő központokba és internetszolgáltatók szervertermeibe szánnak, és amin négy perc alatt letölthető Hollywood száz évének teljes mozitermése.
Bár az internetet annak idején központ nélküli hálózatként álmodták meg, a gyakorlat mégis csak úgy alakult, hogy szükség van az adatforgalmat irányító központi gépekre. Ezek az útvonalválasztó szerverek, vagy más néven routerek, amelyekre az egész internet épül, és amelyek minden egyes adatcsomagot elirányítanak a címzett szerver felé. A routerek legnagyobb gyártója, az amerikai Cisco most bemutatta a legújabb útvonalválasztó szerverét, ami a világ nagy adatcserélő központjaiban és internetszolgáltatóinál fogja leváltani az előző, 2004-ben bemutatkozott routergenerációt.
A CRS-3 nevű, szekrény méretű szuperszerver teljes kapacitáson üzemeltetve elméletileg maximum 322 másodpercenként terabit adatot képes feldolgozni és továbbítani. Ez a 12-szerese a legerősebb mai routerek teljesítményének. A Cisco mérnökei azzal próbálták érzékeltetni ennek a sebességnek a nagyságrendjét, hogy az amerikai kongresszusi könyvtár teljes tartalmát egyetlen másodperc alatt le lehetne tölteni ilyen sávszélességen, vagy Kína teljes lakossága képes lenne videotelefonálni rajta párhuzamosan, esetleg a Hollywoodban valaha készült összes filmet át lehetne préselni rajta négy perc alatt. Mindezt a mai routerek áramfogyasztásának kevesebb mint feléből hozták össze.
Az új routert az egyik legnagyobb amerikai telekommunikációs cég, az AT&T hálózatában tesztelték, és a legkisebb kiszerelésben 90 ezer dollár lesz majd az ára. A Cisco saját bevallása szerint az egész CRS-család kifejlesztésére eddig 1,6 milliárd dollárt költött. Jelenleg több mint 5000 CRS-1-es router üzemel a világ nagy adatközpontjaiban, a cég tervei szerint ezeket kellene lecserélni fokozatosan az új routerekre, és az így elért kapacitásnövekedés tudná kiszolgálni a világ netezőinek egyre növekvő sávszélességigényét.
A routert egyébként elődeihez hasonlóan a HFR (a hivatalos PR-szöveg szerint Huge Fast Router, a fejlesztői körökben elterjedt becenév szerint Huge Fucking Router) munkanév alatt fejlesztették.
