Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

A Birodalom visszavág

2006.07.14. 06:55
Kipróbáltunk, és megdöbbentünk: most először igaz a sok marketingblabla, a Core 2 Duo tényleg gyorsabb, hatékonyabb, mint elődje, a Pentium 4-es. Persze ez nem nagy szám, annál minden gyorsabb, de tesztünkből az is kiderül, hogy az eddigi bajnokot, az Athlon FX-et is oktatja az újdonság.

A lábamnál egy alaplapban az Intel legújabb processzora, a Core 2 Duo, abból is az Extreme Edition. A fémsipkába belevésve: Confidential. Mint egy kémregényben. A csip hivatalosan még meg sem jelent, ezért a felirat, amit gyorsan el is fedünk a vízhűtés blokkjával.

Nem természetes vizet vezetni egy kétszázötvenezres processzor fölé.

A csúcson kezdünk

Bekötjük a kábeleket. Indítás után felpörög a pumpa, a víz némán végigszalad az átlátszó műanyag csövekben: hűl a gép. Ha már teszt, csináljuk komolyan.


Klikk a galériára!

Az Intel óriási reményeket fűz ehhez a processzorhoz: a Pentium 3-massal még versenyben volt a társaság, a Pentium 4-et viszont hat évvel ezelőtti születése óta rendre elverte az AMD aktuális csúcsprocesszora. Az utóbbi pár évben az Intel piaci részesedése folyamatosan csökkent, úgyhogy gyorsan kifejlesztették a Core mikroarchitektúrát, ami lényegében az 1995-ben megjelent Pentium Pro egyenesági leszármazottjának tekinthető. Szegény Pentium 4-es lett a család feketebáránya.

Az előzetes hírek szerint az új processzor alacsony órajelen is gyorsabb, mint elődje, ráadásul lényegesen kevesebbet is fogyaszt, de ígéretekkel tele van a padlás, úgyhogy az utóbbi évek egyik legizgalmasabb számítástechnikai kérdése valóban az, hogy mire képes a birodalom, amikor visszavág.

Az új termékvonalnak a csúcsverziója, a 2,93 gigahertzes Core 2 Duo X6800-as került az alaplapba. Persze kellett a megfelelő körítés is, így kértünk a HRP-től egy gigabájt, 667 megahertzes DDR2-es memóriát, egy vízhűtéses Ati Radeon X1900 XTX videokártyát, meg egy tízezres fordulatszámú Raptor merevlemezt.

Ellenfélnek a most kapható második leggyorsabb x86-os processzort, a 2,6 gigahertzes AMD Athlon 64 FX-60-ast választottuk, a körítés ugyanaz, csak DDR2-es memóriák helyett itt hagyományos, 400 megahertzes modulokat használtunk.

Aztán, hogy tényleg nagyot szóljon a dolog, szereztünk egy vízhűtést a Subcoolingtól, hadd lássuk, meddig lehet tuningolni az újszülöttet.

Izgalmas telepítés

Az első próbálkozások kudarccal végződtek: egy nem kompatibilis, majd egy kicsit hibás alaplap, végül egy rossz verziójú Windows XP miatt legalább 40 munkaórán keresztül szerelgettük a videokártyákat, a vízhűtéses processzorblokkokat, tápokat, merevlemezeket. Aztán egy valószerűtlen pillanatban (működés közben) lehúzott jumper, és feltámadt a gép.

Szépen feláll a rendszer, a Windows installálása még mindig nagyon izgalmas: modernebb, izgalmasabb felület, a felhasználói élmény fokozása, olvasható már öt éve ugyanaz a szöveg. Aztán bejönnek az ablakok, feltelepítjük a drivereket.

Ugyanezt megtesszük az FX-60-as rendszerrel is, aztán elindítjuk a programokat. Először olyan szoftvereket futtatunk, ahol az Intel hagyományosan jó, pontosabban: eddig nem volt olyan fájó a cég lemaradása.

Munkanélküli magok

Intel X6800 AMD FX60
Másodperc, a kisebb érték a jobb
Maya 3D 93 123
Super PI, 1 megabájt 17 36
WinZip 28 42
WinZip + Maya 98 188
A nagyobb érték a jobb
3DMarkCPU 2473 1901
Cinebench multi 904 715
Fear átlag 149 130
Doom 3 198 121
Far Cry 119 77
Elsőként jöhet a Maya 3D renderelőprogram (ilyesmikkel készítik a Toy Storyt, meg barátait), betöltjük az internetről könnyedén beszerezhető, hordókat ábrázoló fájlt, aztán jöhet a számoltatás. Feszült pillanatok ezek, először látjuk dolgozni a Core 2 Duót, de a végeredmény igazolja az ígéreteket: 32 százalékkal hamarabb végzett a munkával, mint az AMD Athlon.

Jöhet a Cinebench, ugyanúgy számoltatás, kétmagos üzemmódban 26 százalék volt az Intel előnye, míg a 3DMark 2006 izzasztó tesztje 30 százalékkal értékelte erősebbnek az X6800-at.

Tömörítünk is, egy 407 megabájtos fájlra szabadítjuk rá a Winzipet, a Core 2 Duo viszont újra kioktatja az Athlont, másfélszer gyorsabb nála.

A tesztek közben feltűnt, hogy a szoftverek szinte semmit sem kamatoztatnak abból, hogy két mag dolgozik egyszerre a gépekben: a Task Managert figyelve kiderült, hogy az aktuálisan nagy erőforrást igénylő szoftverek csak a teljesítmény 50 százalékát használják ki, az egyéb alkalmazások meg lefoglalnak még egy százaléknyi processzoridőt.

Ezért fordulhatott elő, hogy az FX60-as „csak” 2,4-szer volt gyorsabb Maya alatt, mint a házi Sempron 2200-asom, aminek valójában csak 1500 megahertzes az órajele. Ha azonos órajelre hozzuk őket, már csak 40 százalék az FX60-as előnye, ami a lényegesen fejlettebb mikroarchitektúrából ered, nem pedig a két magból. Ha rendesen dolgozna a processzor, legalább négyszer kéne gyorsabbnak lennie.

Egyelőre sajnos nagyon úgy néz ki, hogy csak akkor jó nekünk a több mag, ha több alkalmazást futtatunk egyszerre, de ez meg nem túl szimpatikus. Érdemes minden szoftverből megkeresni a két magra optimalizált verziót (játékok közül a Quake 4-hez van ilyen javítás, a Winzipnek is van okosabb verziója), mert ezek nélkül kihasználatlan marad az erő. Hiába multitask az operációs rendszer, ha a felhasználó nem az, kevesen renderelnek és tömörítenek vagy játszanak egyszerre.

Játékban is bajnok

Úgy döntünk, hogy azért ezt is kipróbáljuk: újra betömörítjük ugyanazt a 407 megabájtos fájlt, és elindítjuk mellette a hordós számoltatást Mayával. Az eredmény elég maszatos. A Core 2 Duo leterheltsége végre felugrik 100 százalékra, és majdnem másodpercre pontosan ugyanannyi ideig foglalkozik a két munkával egyszerre, mintha csak az egyik program futna. Alig öt százalékot lassult a rendszer, tehát szinte semmit.

Az Athlon FX60-as viszonylag gyorsan végez a számolással, de még hosszasan tömörít (Inteles társa alig pár másodperc különbséggel végzett a két, azonos nehézségű feladattal).

A Core 2 Duo most 90 százalékkal gyorsabb.

Az Intelnek ugyanakkor nem ezekben a tesztekben kell bizonyítania: eddigi elmaradása a játékok alatt volt a legfeltűnőbb.