Vilma
-7 °C
4 °C

Elkészült a leggyorsabb Pentium

2005.04.08. 10:30
Egy weboldalon található teszt szerint a kétmagos processzorok meglehetősen hullámzó teljesítményt nyújtanak. Van, amikor alig gyorsabbak hagyományos társaiknál, de előfordul, hogy kétszer fürgébbek azoknál – legalábbis a Tom’s Hardware szakértői szerint.
Már hónapok óta komoly izgalmi állapotban várják a hardverfanatikusok, hogy miféle áttörést jelentenek a kétmagos gépek: óriási sebességnövekedésre, vagy csak egy jól hangzó, de értelmetlen fejlesztésre lehet számítani? Az elképzelés mindenesetre sokat ígért. Két mag, közel kétszeres teljesítmény, legalábbis ezt harsogták a híradások. Azt sejteni lehetett, hogy egynémely alkalmazás esetében komoly gyorsulásra lehet számítani, de hogyan fut a Dúm3? – kérdezték sokan.

Az első fecske

#alt# Először az Intel mutatta be a Smithfield névre keresztelt processzorcsaládot, a 800-as sorozat tartalmazza a 64 bites utasításkészletet, a széria először 2,8 és 3,2 gigahertz közötti változatokban kerül a boltokba. A processzor Extreme Edition változata támogatja a HyperThreading (HT) technológiát, ennek köszönhetően két logikai és két valós mag dolgozhat egy időben, tehát négy szálon futhat a kód. Az új Extreme Edition előnye tehát az eddigiektől eltérően nem a nagyobb gyorsítótár megléte, hanem a HT technológia megtartása lett, melyet az egymagos Pentiumok esetében egyébként már két éve bevezettek. A többi kétmagosból elhagyták a HT-t, így azok csak két szálat kezelnek.

Játékok alatt nem gyorsabb

A tesztben több más processzor mellett a 3,2 gigahertzes kétmagos versenyzett a 3,8 gigahertzes egymagos ellen. Ha ez utóbbit leredukáljuk 3,2 gigahertzesre (egyszerű osztással megkapjuk, hogy mennyit futott volna a tesztben a 3,2-es, hiszen a két processzor között a frekvenciát leszámítva nincs nagy különbség), kiderül mekkora a kétmagos előnye.

Játékokban (Quake 3, Doom III, Far Cry) általában öt-tíz százalékos gyorsulást hozott az új technológia, ami elhanyagolható, és bőven betudható annak, hogy a kétmagos rendszer gyorsabb memóriákat használt. Különbséget csak akkor éreznénk, ha a háttérben komoly alkalmazások futtatnánk (például ha egy fanatikus tömörítene miközben játszana), valójában azonban nincs nagy eltérés. Érdekessége a teszteredményeknek, hogy a négy szál futtatására képes Extreme Edition esetenként lassabb volt kétmagos, de logikai mag nélküli társánál.

Duplázva renderel

Más a helyzet komolyabb alkalmazások futtatása esetén. Mp3 kódolása közben még csak húsz százalékos gyorsulást hozott a második mag, amikor azonban mpeg-1-et tömörítettek mpeg-2-be, már negyven százalékkal volt gyorsabb a Smithfield, mint amilyen egy hasonló frekvencián üzemelő hagyományos társa lehet. Óriási eredményt a 3D Studio Max 7-es verziója hozott, ott 84 százalékot gyorsult a rendszer, ráadásul ezekben az esetekben az Extreme Edition sokszor még többet erősített.

Most már csak az a kérdés: kinek éri meg ez az egész? Játékok alatt a 3,4 gigahertzes hagyományos P4-es teljesítményét hozza a 3,2-es Smithfield, viszont lényegesen drágább annál: a régi modellt 250 dollárért elvihetjük, az újdonság 530-ba kerül. Egy 3,6 gigahertzes egymagos Pentium viszont már 345 dollártól elvihető, ami gyorsabb is, olcsóbb is mint a Smithfiled.

Más a helyzet, ha valaki komolyabb alkalmazásokat futtatna, hiszen a 20-84 százalékos gyorsulás elképesztő sebességnövekedést jelent. Valószínűleg 3D Max alá a Smithfield a most a létező leggyorsabb pc-s rendszer. Ráadásul a Tom’s Hardware-en fellelhető információk szerint a 3,2 gigahertzes kétmagos minden további nélkül hajlandó volt elindulni 4 gigahertzen, megfelelő hűtéssel persze. Azoknak lehet még igazán jó választás a Smithfield, akik digitalizálni tervezik háztartásukat.