Abramson hozta létre az AlohaNet névre keresztelt rádiós adatátviteli hálózatot, amely apróbb darabokra, úgynevezett csomagokra bontotta szét az adatokat. Az AlohaNet hálózaton a számítógépek bármikor küldhetettek adatokat, ez azonban nagyon kis hatékonysággal működött és a sávszélességnek csupán a húsz százalékát használta ki. Az egyidejű közvetítés miatt összeütköző adatcsomagok elvesztek.
Gyorsabb és pontosabb átvitelt akartak
Metcalfe hitt abban, hogy az összeütközések kezelésének továbbfejlesztésével jelentősen gyorsítani tudja majd az adatátvitel sebességét. A kutatócsoportja által elkészített tanulmány megállapította, hogy a hálózatukon sokkal több adatot és sokkal gyorsabban lehet továbbítani, mint a Hawaii rendszeren. Három évvel az első adatcsomagok elküldése után Metcalfe és Boggs hálózatán száz számítógép dolgozott, a hálózat sebessége pedig 2,94 megabites volt. Az Aloha rendszertől való megkülönböztetés végett "Ethernet" névre keresztelték az új technológiát, amely magyarul éter-hálózatot jelent.
Metcalfe később megalapította a 3Com vállalatot, és az ethernet hálózati kommunikációt lehetővé tévő eszközök gyártásával, értékesítésével kezdett el foglalkozni. Első nyilvános megjelenésekor az ethernet másodpercenként tíz megabit adatot továbbított a számítógépek között, de azóta gigabites hálózati kártyák is megjelentek. Ma ezen a technológián alapul az internet és helyi hálózatok nagy része.