Einstein úgy nevezte a jelenséget, hogy "kísérteties történések a távolban": a kvantumrészecskék (például a fényt alkotó fotonok) képesek párokban összefonódni és egy részecskeként viselkedni, függetlenül a közöttük lévő távolságtól. Az összefonódás alapvető jelenség a kvantumszámítógépek és a kvantumkriptográfia fejlesztésében.
Andrew Shields és a kollégái, a Toshiba Cambridge-ben található európai kutatóközpontjában egy szilícium csipbe épített "kvantumponttal" állították elő az összefonódott fotonokat. A kvantumpont egy félvezető kristály, amelynek az atomokhoz hasonló egyedi energiaállapotai vannak, és optikai behatásra fotonokat bocsát ki.
Az összefonódás alakja
A kutatócsoport kiderítette, hogy a kvantumpont formájától függ, hogy a fotonok összefonódnak vagy sem - a formát pedig a kristály növesztésekor lehet befolyásolni, vagy utólag, mágneses mezők alkalmazásával.
Az összefonódott fotonokat eddig nagy és bonyolult berendezésekkel, lézernyalábokkal generálták.
- A félvezető eszközök vonzóak, mert kicsik és erősek - mondta Shields a New Scientistnek - Továbbá, mivel hagyományos technikákkal állítják elő őket, a költségeket a töredékére csökkentve lehet tömegesen gyártani őket.