Mária
-7 °C
3 °C

A legkisebb webszerver

2000.07.10. 06:15
Otthoni hálózatok, hálózati otthonok, ez a jövő. Ma már nem csak a sci-fi filmekben léteznek olyan otthonok, ahol minden elektronikus eszköz helyi hálózatra csatlakozik, és minden egyetlen helyről ellenőrizhető. Az ilyen kísérleti otthonok már léteznek, egyetlen hátrányuk, hogy rendkívül drágák. A különböző gépekbe egyéni csatlakozásokat kell szerelni, processzorokat, miegymást, hogy a hálózati kommunikáció működjön. Hogyan lehetne ezt olcsón és egyszerűen megkerülni? Ez a kérdés foglalkoztatta Borján Gábort, a FlatStack feltalálóját amikor hozzálátott a tervezéshez.
Elektromos eszközöket hálózatba kötni manapság nem nagy kunszt, ha kedvünk, és pénztárcánk engedi hálózatba köthetjük a TV-t, a rádiót, a világítást, a fűtést, a kávéfőzőt, a villanyborotvát, stb. De minden esetben szükségünk van egy számítógépre és operációs rendszerre, ami költségessé teszi a fejlesztést. A gépeknek általában saját processzorra, memóriára van szüksége. A kommunikációt saját egyéni protokollal oldja meg a gép, amit ugyan könnyen lehet kapcsolni egy PC-hez, de ez minden egyes gép esetében más protokollt jelent, ami hosszadalmas munka. A FlatStack ezzel szemben saját processzor és operációs rendszer nélkül képes bármilyen elektronikus eszközt az internetre kapcsolni, vagy más hálózatra kapcsolni.

Borján Gábor, a FlatStack feltalálója nagy reményeket táplál
Manapság már sok olyan eszköz létezik, amely képes az internetre kapcsolódni, számítógépek, mobiltelefonok. Mindegyikük saját processzorral, memóriával rendelkezik. Ezzel szemben egy mosógép vagy egy TV csak "alacsony intelligenciájú", négy- vagy nyolcbites vezérlő áramkörrel rendelkezik. A vezérlő áramkörök memóriája tárolja a státuszinformációkat, mosógépnél ez például a vízhőfok, a fordulatszám, a beállított program. A gépnek a működéshez szüksége van az adatok folyamatos lekérdezéséhez, illetve egy esetleges meghibásodás esetén a szakember ebből az áramkörből tudja meg, hogy tulajdonképpen mi is a hiba.

A FlatStack segítségével azonban ezeket az adatokat bármikor és bárhonnan lekérdezhetjük. A telefonkártya méretű modul a ma használt bármely gép adatbuszához a ma ismert bármelyik ipari szabvány szerint kapcsolható, ami röviden annyit tesz, hogy bármilyen vezérlő áramkörrel rendelkező gépbe beszerelhető. A gép a modult saját perifériájaként kezeli, elküldi az adatokat a FlatStack-nek, ami azt továbbítja az internetre html-ként. Tehát internetről nézve, habár sem processzora, sem operációs rendszere nincs, a FlatStack webszerverként működik, így nyugodtan kiérdemelhetei a legkisebb webszerver címet is, nagyszerűsége mégsem ebben, hanem egyszerűségében áll.

Egyszerű, mert csak a legszükségesebbeket tudja. Mindent amire szükség lehet egy-egy bit kezel. Maga a modul így nem egy orosz mikorchip, simán kifér a gyárkapun. Sőt áramfelvétele sem terheli meg különösebben a készülékeket. Alapegységként egy speciális FlatStack kontrollerrel rendelkezik, 4-32 MHz órajellel. Áramfelvétele 10-20 mA, amit bármely háztartási gép könnyedén elvisel, memóriája pedig 32-128 KB. ennyi az amire szüksége van, hogy az adatokat feldolgozza és továbbítsa a hálózatra. Innentől a világ bármely részéről lekérdezhetőek az adatok, illetve szükség szerint módosíthatóak. Ez annyit tesz, hogy a munkahelyünkről kényelmesen beállíthatjuk az otthoni hőmérsékletet, ellenőrizhetjük, hogy kikapcsoltuk-e a TV-t, vagy elzártuk-e a gázt.

Egy ipari komplexumban nagyon hasznos lehet, hogy ha a különböző berendezéseket a gyártósoroktól kezdve a tűzjelzőkön át akár a portásfülke világításáig egyetlen hálózatra lehet kötni. Elég egy egyszerű ethernet hálózatot kiépíteni, ahová a FlatStack segítségével mindent kapcsolni lehet, így azok bárhonnan ellenőrizhetőek a cégen belül. Ha az otthonunkat nem is akarjuk rögtön behálózni, a cégeknek ez bizony komoly költségkímélés.

Az üzlet

Maga a FlatStack, mint termék csak mostanában jelent meg, kész, megvehető, elvihető és kipróbálható, kisszériás gyártása már beindult. Persze sok időnek kellett eltelnie, amíg az ötletből késztermék lett. Maga az ötlet már két éve megvolt, és a kutatások is elkezdődtek, de pénz hiányában csak igen lassan. Ekkor jelentkezett a Kürt Rt., ami segítséget nyújtott a fejlesztéshez, úgymond inkubátorként működött. Majd ezek után látta meg a fantáziát a fejlesztésben a Hungarian Innovative Technologies Fund, és így válhatott valóra, hogy a FlatStack mint "tömegtermék" elkészüljön, és eljuthasson az érdeklődőkhöz, hogy azok kipróbálhassák.

A gyártás inkább a beszállítók miatt volt nehézkes. A FlatStack-et Magyarországon állítják elő, de a szükséges alkatrészek legyártását külföldön végzik, és a beszállítás problémás. A másik fő gond, hogy kisszériában nagyon drága a gyártás. Egy-egy FlatStack pillanatnyilag darabonként körülbelül 90 dollárba kerül, de tömeges gyártás esetén mindez visszaszorítható 5-10 dollár közé. A jelenlegi példányok azt a célt szolgálják, hogy a különböző érdeklődő cégek már ne csak a terveket ismerhessék meg, hanem magát a terméket is tesztelhessék. Ezek után jöhet szóba a szerződéskötés. Persze tömeges gyártásban nem kell gondolkodni, hiszen nem az átlagpolgár a megcélzott réteg, nem is lehet. A FlatStacket nem házilag szereljük majd gépeinkbe, hanem máris azzal vsszük meg. A Kft. egyelőre a licenc eladásán dolgozik.

Kedvező jelek.

A kész termék
Már folynak a tárgyalások különböző cégekkel, amelyek tesztpéldányt már kaptak és most éppen azzal foglalatoskodnak, hogy megtudják mire és mennyire jó a FlatStack. A japánokat ritkán szokták felületességgel vádolni, nem is lehet, ezért számít kiemelkedő eredménynek ha egy japán világcég egy magyar termékre azt mondja, hogy jelenleg ez a legjobb ár és tudás tekintetében is. A Csapó Balázstól FlatStack Kft. marketing igazgatójától megtudtam, hogy a terméküket több japán céggel is tárgyalnak, akik nagyon elégedettek a FlatStackkel. Nevüket egyelőre titokban tartják, csak annyit tudtam meg, hogy a kérdéses cégek hazánkban is jelen vannak.

Ha pedig egy cég ,,ráharap", akkor következik a többi. Nem kis elismerést jelent, ha egy nagy japán cég fejlesztőmérnökei elégedettek egy termékkel, ez nem kis büszkeségre ad okot. Borján Gábor, a FlatStack feltalálója nagy reményeket táplál, nem véletlenül. Mint elmondta maga a szerkezet nem végfelhasználói termék, és mint ilyen, fogyasztói piacokon nem kívánják értékesíteni. Ők a terméket elektronikai gyáraknak kínálják és magát a licencet szeretnék eladni minél több helyre. A fő cél, hogy a FlatStack a nagy japán és amerikai cégekhez eljusson, és ők használni kezdjék. Ezzel elindulhat egy lavina, hiszen senki sem akar majd lemaradni. Szerencsés esetben sorra jelentkezhetnek a vásárlók, hiszen a licencet megvenni még így is olcsóbb, mint ellopni a technológiát, vagy sajátot fejleszteni. És mire megjönnek az érdeklődők, addigra készen lesz az egyetlen chipbe integrált FlatStack változat is.

A cégnek minden oka megvan a bizakodásra, hiszen jelenleg ez a legolcsóbb és legjobb termék a hasonlóak közül. A szabadalmi bejelentés megtörtént, Magyarországon 1999 januárjában, az Egyesült Államokban 1999 júliusában, illetve nemzetközileg (PCT, 83 országban) augusztusban. Jelenleg a cég befektetőket keres, amivel a fejlesztést szeretné fellendíteni, illetve megfelelő pénzügyi háttérrel irodát nyitni Japánban és az Egyesült Államokban. Távlati terv továbbá a cég részvénytársasággá alakítása és tőzsdei bevezetése. Ha sikerül a licenccel egyedülálló monopóliumra tehet szert a cég, esetleg megszülethet a kis magyar microsoft.