További Hardver cikkek
Mindent érzékelnek
A szenzorok a környezet-intelligencia (ambient intelligence), a mindenhol jelenlévő, mindenre kiterjedő számítások (ubiquitous computing) részeként erősítik a behálózott világ képét. Sokak - főként a személyiségi jogok, a privátszféra védelmében - igazi Big Brother technológiát látnak bennük. Nem alaptalanul, ami előrevetíti, hogy a közeljövőben komoly biztonsági, szabályozási kérdések merülnek fel.
Csakhogy a mérleg másik - súlyosabb - serpenyőjében az "okos" vezeték nélküli rendszerek szószólói a sofőröket veszélyre, bizonytalan útviszonyokra figyelmeztető, az idősek egészségügyi állapotában beálló rendellenességekről az orvost, kórházat azonnal értesítő, a gyártás során a hibákat észlelő, az ellenség harctéri mozgásáról "tudósító" érzékelőkre hivatkoznak. Azzal, hogy előbb-utóbb a földi élet összes szegmensét monitorozzák, elemzik, hálózatba rendezik, sokkal könnyebbé teszik a Homo sapiens létét. Különösen akkor, ha a szenzorrendszerek valóban - és tömegesen - kikerülnek a laboratóriumokból, olcsóbbak lesznek, és a széles körű piaci forgalmazás eredményeként az elvárásoknak megfelelően terjednek el.
Mindenki az úgynevezett killer applicationre vár.
Hogy ne csak kísérleti prototípusokon munkálkodjanak, és a nagyvállalatok is felfedezzék a technológiában rejlő kereskedelmi potenciált.
Hat szenzor egy chipen
Osman Ahmed
"Tudjuk, hogy jó elképzelés" - nyilatkozta Osman Ahmed, a Siemens Building Technologies (Buffalo Grove, Illinois) főmérnöke. "Bebizonyítottuk: kivitelezhető."
A cég újfajta, a környezetváltozás különböző típusait felderítő, tömegesen gyártható szenzort fejlesztett. Jelenleg azt tanulmányozzák, melyik hálózati alkalmazás felel meg leginkább a fogyasztói elvárásoknak.
A legtöbb szenzorhálózatban valamennyi csomópont (node) különböző paramétereket vizsgáló érzékelőből áll. Az érzékelő az információt tároló és feldolgozó mikroprocesszorhoz és az adatokat továbbító rádióhoz kapcsolódik. A csomópontokat szétszórják egy adott területen. Mesh hálózaton keresztül kommunikálnak egymással: az információ csomópontról csomópontra, a központi hub felé vándorol.
A fejlesztés különlegessége, hogy hat különböző, egymásra fektetett szenzor helyezhető el egy chipen. "Mint egy szendvics" - magyarázza Ahmed. Az újítás egyben azt is jelenti, hogy a hatodára csökkent a korábbi gyártási költség.
Valamennyi réteg (layer) különböző környezeti elemek érzékelésére alkalmas speciális anyagból készült. Például, ha szénmonoxid molekulák kerülnek a gázra érzékeny rétegre, a réteg elektromos tulajdonságai megváltoznak. Az információ előbb a mikroprocesszorhoz, majd a hálózat központi csomópontjához jut el.
Az áramfogyasztást szintén leredukálták: a szenzorokat nemcsak a lítium-jón elemek működtetik, hanem a környezet fényeiből is "szívnak magukba" energiát. Ha a környezet statikus, és nincs szükség információtovábbításra, az érzékelők "alvó" üzemmódba váltanak.
Olcsóbbak, kevesebbet fogyasztanak - ezekkel a tulajdonságokkal valószínűleg népszerűek lesznek a piacon.
Konfortsztátok
Többek hőmérsékletmérő termosztátoknál. Inkább "konfortsztátok" - pontosít Ahmed. A kényelemhez szükséges összes paraméterről informálnak: idővel a lakás valamennyi szobájába elhelyezhetjük őket, ahol például a légmozgásról, a nedvességről, a széndioxid- és a szénmonoxid-szintről gyűjtik, majd a konfortsztáthoz juttatják el az adatokat. Utóbbi tanulmányozza a helyiségekben fennálló viszonyokat, és figyelmezteti a lakókat, ha veszélyt észlel.
Ahmed szerint még nagyjából két év további fejlesztés, és a konfortsztát kereskedelmi forgalomba kerül.
A problémát a semmire nem használható adatok jelentik. Márpedig minél nagyobb egy hálózat, annál több a felesleges információ. A megoldáshoz egyrészt hatékony adatbányász, másrészt az információ hasznosságát előrejelző gépitanulás-algoritmusokat dolgoznak ki.
Az átlag háztartások konfortsztáttal való felszereléséig még várhatunk egy ideig - véli Ralph King az Intel szenzorhálózat-specialistája. A nagyobb épületekben, üzemekben viszont pár éven belül munkába állnak.