Péter, Pál
19 °C
32 °C

Léghajótöröttek és MacGyver trónfosztása a Műegyetemen

2007.11.08. 13:40
Barkácsolás felsőfokon: a Műszaki Egyetem mérnökhallgatói 48 óra leforgása alatt bluetooth-ról vezérelhető, centiméteres pontossággal navigáló léghajókat terveztek, építettek és versenyeztettek meg egymás ellen. Ha kapnak még egy kis időt meg pár alkatrészt, valószínűleg összejöhetett volna egy kisebb űrállomás is, a japánok meg a kínaiak csak pislognának a vacak űrszondáikkal.

Az embernek a léghajó szóról hatalmas színes lufik jutnak az eszébe egy utazási iroda prospektusának címoldalán, vagy a legendás Zeppelinek - de semmiképpen sem olyasmi, amit össze lehetne barkácsolni némi hungarocellből, kartonpapírból, másfél méter drótból, meg pár nyomtatott áramköri lapkából. Márpedig a Műszaki Egyetem mérnökhallgatói nagyjából ennyi alkatrészt kaptak a másfél méteres, héliummal töltött lufi mellé, hogy 48 óra alatt megtervezzenek és megépítsenek egy működő, távirányítható léghajót. Az, hogy ez tulajdonképpen lehetetlen, láthatólag nem zavarta a leendő mérnököket. Annyi idő alatt, míg Jack Bauer kétszer megmenti a világot, tíz csapat küzdötte le a felmerülő programozási-elektronikai-mechanikai-aerodinamikai problémákat, és állt elő működő prototípussal a nagy megmérettetésre.

Mitől megy?

Az egész mutatvány lényege egy csip, ami bluetooth-kapcsolaton keresztül képes kommunikálni a távirányító szerepét betöltő laptoppal - magyarázták a verseny előtti utolsó teszteket végző versenyzők. Az egyik csapat tagjai a kedvünkért rögtön szét is szedték a hajójukat, hogy megmutassák, hogyan működik. A laptopon házilag írt vezérlőszoftver fut, amivel a pilóta irányítja a gépet. A bluetooth-csip - amiről az is kiderült, hogy itthon nem kapható kereskedelmi forgalomban, így mérnök lelkületű olvasóink hiába is kapnának kedvet a léghajóépítéshez - veszi a jeleket, és szintén házilag barkácsolt elektronikán át továbbítja azokat a propellerekhez.

Három propeller kell minimálisan, amik ceruzaelemről működnek. Ha a fekvő propeller lefelé fújja a levegőt, a léghajó emelkedik; ha felfelé, süllyed. Ha a két függőleges hátra fúj, a járgány előre megy; ha előre, tolat; ha az egyik így, a másik úgy, forog, mint egy csónak, aminek a két oldalán ellentétes irányba eveznek. Elméletben ilyen egyszerű, a gyakorlatban egy kicsivel nehezebbnek tűnt, mint helikoptert vezetni légvédelmi zárótűzben.

 

A Műegyetem K épületének aulájában felépített akadálypálya a műrepülőversenyeket idézte: először egy, a hőlégballonoknál alig nagyobb gyűrűn kellett függőlegesen átnavigálni, aztán egy kis szlalom, függőlegesen leírt kör egy lufisor körül, végül a legnehezebb: a léghajó aljára szerelt kampóval egy papírdoboz felemelése (itt centiméterpontos manőverezésre volt szükség), majd azzal ismét átjutni a gyűrűn. Ez csak pár csapatnak sikerült; a többiek hajóit úgy megterhelte a plusz súly, hogy hiába erőlködtek a motorok, nem tudtak felemelkedni vele.

Kezét csonkolom

Az előfutamok alatt olyan változatos baleseteket láthattunk, ami tetszőleges Forma-1-es futamot minden idők legnézettebb tévés eseményévé tett volna. Voltak sima ütközések és falnak rohanások, volt a propellerével az akadályokat tartó drótokba belegabalyodó versenyző, volt a magassági kormányzást elveszítő hajó, amit a hélium felhajtóereje órákra az aula plafonjához szegezett (a többiek hosszasan fűzték a zsűrit, hogy pár pluszpontért hadd vontassák le a saját léghajóikkal).

A kedvencünk azonban az a súlyos optikai tuningokkal feldobott hajó volt, ahol a ballonra festett vicsorgó pofát két harmonikaszerű papírkar, és a hozzájuk tartozó mancsok egészítették ki (ettől egészen úgy nézett ki, mint a mesebeli kis gömböc). Igen ám, de futam közben kiderült, hogy éppen a papírkezek pár grammja miatt nem képes a hajó a célegyenesben felemelkedni a rakományával, így egy elkeseredett "tépd le a kezeit!" kíséretében verseny közben amputálták szegényt. Valljuk be, ilyet nemigen láthattunk a versenysportok történetének utóbbi kétezer évében.

Plazmatévé és sör a mérnököknek

A döntőben aztán jött a dráma. Az egyik csapat léghajójában lemerültek a propellereket hajtó elemek, egy másiknál a csereelemek nem pontosan ugyanolyanok voltak, mint az eredetiek, ami felborította a jármű súlyelosztását, és az irányíthatatlanná vált. Tanulság: a léghajóverseny ugyanúgy a boxutcában dől el, mint a Forma-1.

A versenyt végül nagy fölénnyel az Intersection csapata nyerte, akik a nap végén már olyan rutinosan kerülgették a léghajójukkal az akadályokat, mint Talmácsi Faubelt a célegyenes utáni kanyarban. A nyereményük egy plazmatévé és egy prágai sörtúra volt - vérbeli egyetemistához méltó módon utóbbinak örültek jobban. A második helyre a műszaki menedzser szakosokból álló Mengineers nevű csapat jött be, akik ezzel cáfolták is a szakukat érő rosszindulatú pletykákat, miszerint nem értenek semmihez (egyébként példás öniróniával tűrték az ilyen irányú szurkálódásokat), a dobogó harmadik fokára pedig a gépész szakról érkezett Szelepszár csapata állhatott, akik szintén jelentős hendikeppel indultak, mivel sem elektronikai, sem programozó specialistájuk nem volt.

Szegény MacGyver, ha ezt látta volna, zokogva vonul nyugdíjba.