Ambrus
-7 °C
3 °C

Technikai K.O.

2001.02.19. 13:38
A kínai piacon járva-kelve az ember elveszik a gagyi cuccok tömegében. Az Reedokok, Nikeek, Adidosok láttán az ember nehezen tudja elképzelni, hogy minőségi áru is jöhet a kontinensnyi országból, de téved. Sőt, ha hozzávesszük, hogy a kínai gyártók milyen gyorsan, és milyen jól reagáltak a piaci igényekre külön dicséret is illeti őket. Amíg a nyugati világ azon agyal, hogy vajon egy mp3-lejátszó mennyire legális, meg egyáltalán mekkora lóvét lehetne leakasztani belőle, addig keleten egyszerűen piacra dobják, mégpedig baráti áron.
A Lenoxx, mint márka gyakorlatilag semmit sem mond, az mp3-lejátszó előéletét ismerve ez nem is meglepő, hiszen a készülék már egy ideje kapható, és csak most jutottak el odáig, hogy nevet is adjanak neki. Szétnézve a piacon elég erős gyanú támad a vásárlóban, hogy ugyanazt a terméket kb. három néven és ugyanannyi külalakkal forgalmazzák. De ha valaki nem csak arra szeretné használni legújabb discmanjét, hogy villogjon vele, akkor a Lenoxx tökéletesen megteszi. A külalakon lehetne vitázni cseppet, egyesek szerint elfogadható, mások szerint kész katasztrófa, ennek megítélését az olvasóra bíznám.

De térjünk a lényegre, ami a Lenoxx esetében az mp3-lejátszás, mégpedig CD-ről. Ezek szerint nincs szükség véges memóriakapacitású mp3-lejátszókra, amire 45-90 perc zenét tudunk felvenni, hiszen elég a CD-t betenni a gépbe, és már megy is. Vegyük is sorba, hogy hogyan s miként. Először is a gép képes kezelni a könyvtárrendszereket, igaz, tartalmukat valami furcsa logika szerint játssza le. A számok általában könyvtárak szerint követik egymást, de a könyvtárakon belül már teljesen véletlenszerű a lejátszás, illetve nem egészen, a gép a felírás sorrendjében játssza a zenéket.

A lejátszót elvben 112 kbit-re optimalizálták, de szerencsére mást is lejátszik. Persze nem mindent, a teszt során maximum 256 kbit-ig jutottunk, de addig nem volt gond. Sajnos, azonban úgy tűnik, hogy a 48 khz-es mp3-makat már nem tudja lejátszani, a 22 khz-esekkel nem volt probléma. A VBR mp3-mak lejátszása sem volt problémás, leszámítva azt, hogy a kijelző nem bírta az izgalmakat, és összevissza írta ki az adatokat. A nagyobb bitráta mellet sajna kicsit zajos is, de ez fülhallgatón keresztül nem vehető igazán észre, talán csak max. hangerőn.

A CD-játszó egyébként teljesen normális discmanre emlékeztet, ugyanazokkal a gombokkal és funkciókkal. A delikvens csak akkor veszi észre, hogy valami nem stimmel, amikor a kijelző 128 számot ír ki, és 10 órányi zenei anyagot. Egyébiránt audio CD-vel ugyanolyan jól használható. Talán a gombok kezelése jelenthet kisebb fennakadást, az ugyanis tuti ínhüvelygyulladás. Jó-jó, egy hordozható lemezjátszónak ne legyenek olyan gombjai, amik kapcsolnak, ha egy légy rászáll, de azért ez már túlzás. Egyébként is erre találták ki a hold funkciót, ami a Lenoxxnál ugyanúgy megvan.

A teljesítmény sem elhanyagolható, a kütyühöz két darab tölthető aksit mellékelnek, amik körülbelül 4,5-5 órán keresztül bírják a gyűrődést. Ha lemerültek, csak hálózatra kell kötni a lejátszót, és máris virít a kijelzőjén a töltés felirat, habár a töltési időt nem mértem le, de nem tűnik vészesnek. Ha az ember este elkezdi tölteni, reggelre tuti kész van. A rázkódást is igen jól tűri, habár lépcsőn lefelé futva már nem az igazi, de buszon vagy villamoson tökéletesen játszik, mp3 esetében nagyjából 1 percet tárol a memóriában, CD-nél ez nem több 4-5 másodpercnél. A memória azonban felvételre is használható, egy mikrofonnal nagyjából 10 percnyi hanganyagot lehet rögzíteni és később visszajátszani, megvesztegetési ügyek lehallgatásához tehát nem alkalmas, azok általában tovább tartanak.


A készüléket az Automex Kft. bocsátotta rendelkezésünkre, az ára 40-50 ezer forint között lesz.