A memrisztor a memória és a resistor (ellenállás) szavak összeolvasztásából kapta a nevét: egy olyan alkatrészről van szó, ami képes emlékezni arra, mennyi töltés haladt át rajta, az után is, hogy kikapcsolták az áramkört. Memrisztorokat használó csipekkel olyan memóriamodulokat lehetne létrehozni, amik kikapcsolás után is megőrzik a tartalmukat, úgy, mint egy merevlemez - csak éppen egy hagyományos memória elérési sebességével. Így olyan számítógépeket építhetünk, amiknél elég egyszer elindítani az operációs rendszert, és ha az feltöltötte magát a memóriába, többé nincs szükség hosszadalmas bootolásra, a gép egy pillanat alatt indul, pontosan abban az állapotban, ahogy kikapcsoltuk. Nem lesz gond többé az áramszünet vagy a laptop akkumulátorának lemerülése, nincsenek elveszett adatok.
A memrisztor ráadásul jóval kisebb lehet, mint egy hagyományos tranzisztor, ami nagyobb sebességet és kisebb fogyasztást jelent. "Nem gondoltam volna, hogy még az életemben bekövetkezik ez a pillanat" - mondta az AP hírügynökségnek Leon Chua professzor, aki a Berkeley egyetemen a hetvenes évek elején lefektette a memrisztor működésének elméleti alapjait.
A mérnökök siettek leszögezni, hogy még nagyon messze van az idő, amikor a memrisztoros számítógépek átveszik az uralmat; egyelőre egy két memrisztorból álló miniáramkört sikerült működésre bírniuk, illetve hibrid memrisztor-tranzisztor kapcsolásokat. A bonyolultabb rendszerek felépítéséhez sok idő kell, mert a memrisztor egészen más fizikai szabályok alapján működik, mint a hagyományos áramkörök, így a váltáshoz minden technológiát újra fel kell találni, amit a csipgyártásban eddig alkalmaztak.