További Hardver cikkek
Delft bájos holland kisváros, az agyonkoptatott "festői" jelző tökéletesen megfelel rá, elvégre Vermeer erről festette híres látképét és itt álmodta vászonra a Leány gyöngy fülbevalóval-t is. A település ismert még óvárosáról és műszaki egyeteméről – a kettő nemrég találkozott egy egyszerre furcsa és lenyűgöző projektben.
Faltenisz 64 köbméteren
Éppen egy éve történt, hogy a város patinás piacterén a templom előtt a nördök külső jegyeit viselő fiatalemberek felállítottak egy szerkezetet, aminek funkcióját a bámészkodó járókelők megtippelni sem tudták. Méteres fémmerevítők nőttek az ódon macskakövek közé, rézdrótjaik nyolcezer pingponglabdát rendeztek háromdimenziós mátrixba, néhány kábel egy irányítópulthoz vezetett. Mindegyik labda egy-egy vörös ledet rejtett, ezek középpontjai húsz centiméterre voltak egymástól, így 8 darab 2 * 2 * 2 méteres vázelem kellett ahhoz, hogy minden labda a helyére kerüljön. Mire az utolsó drótot is bekötötték, besötétedett, és több ezer helyi és turista gyűlt a 8 méter széles, 4 méter magas, 2 méter vastag építmény köré.
A srácok ekkor bepöccintették a főkapcsolót, a pingponglabdák felizzottak, és a piactér vörös fényárba borult. Aztán a fényekből formák lettek, egymást követték a térbeli animációk, amelyekből kiderült, hogy a kijelzőt a műszaki egyetem hallgatói készítették abból az alkalomból, hogy az intézet elektromérnöki kara (ETV) száz éves lett. A műsor után a nézők sms-eket küldhettek a kijelzőre, és olyan őskori játékkövületek 3D-s változataival játszhattak, mint a Pong vagy a Snake. A világ legnagyobb 3D-kijelzője, a Matrixx 3D még két éjszaka működött, aztán az alkotók becsomagolták és elsuvasztották a pincébe. Az iskolai ujjgyakorlat története azonban nem ért itt véget.
Ismerős szarszag és óriástetris
Az ETV magas, csupa ablak épületéhez közeledve a BME Schönherz kollégiuma jut eszembe. Amikor vendéglátóm, Frank Gorte bevezet a helyi HÖK irodájába, még több ismerős vonást vélek felfedezni a hazai és a holland műszaki felsőoktatás között. Kiderül, hogy a hallgatói önkormányzat leselejtezett gépeket kap, és amikor hirtelen szarszag csapja meg az orromat, Frank bocsánatkérően megjegyzi, hogy a légkondijuk össze van kötve az egyik vécé szellőzésével. Amikor a Kandón végeztem pár éve, éppen ilyen körülmények uralkodtak a HÖK-ön. Ez és a hallgatói irodában talált közös mémek (például ez a gyalázat, amin néhány hónapja mi is szörnyülködtünk a szerkesztőségben) megtörik a jeget, és Frank mesélni kezd.
Az ETV fennállásának minden ötéves évfordulóját valamilyen nagyszabású elektronikai demonstrációval ünnepli. 2001-ben és 1996-ban a diákok az épületet hekkelték meg: öt éve sms-t lehetett küldeni az ablakokra, tíz éve pedig a hallgatók tetrisezhettek az épületen (ez utóbbiról a CNN is hírt adott). Gyorsan lehűtöm Frank lelkesedését: ilyet már a magyarok is csináltak, az egyik Schönherz Kupán az épülethekk egy feladat volt a sok közül.
Vízió ledekből
A Matrixx 3D viszont egyedülálló vállalkozás, leginkább azért, mert eddig még senkinek nem jutott eszébe. "Egyáltalán nem bonyolult a technika, ami a kijelző mögött van. Inkább a mérete és a megszervezése jelentett kihívást, meg persze az, hogy mellette még tanuljunk is" – magyarázza a holland fiú. A nyolcfős keménymag 2006. januárjában kezdett dolgozni a projekten, később még több tucat ember csatlakozott hozzájuk, akik jellemzően előadások után és hétvégéken segítettek be a kulimunkába. Frank egyébként projektmenedzser szeretne lenni, bevallása szerint a szervezés jobban leköti, mint a hegesztés. De van még ideje eldönteni, hogy milyen pályára megy tovább: csak 20 éves, a harmadik évét tapossa az egyetemen.
Magát a kijelzőt sajnos nem tudom megtekinteni, mert Frankék a tavalyi sikeres bemutató után bevágták egy egyetemi raktárba a többi kacat közé, viszont a projekt utóélete nem fejeződött be itt. A Matrixx 3D egy művészeti csoport érdeklődését is felkeltette, így a készítők megint kicsomagolták a kijelzőt, és felállították egy fesztiválon.
"Egészen más elhelyezésben, csigavonalban kellett összeszerelnünk az elemeket, és más formák is jelentek meg rajta" – mondja Frank. "A fesztivál szervezői mondták meg, hogy mit mutasson az egyébként koncertdíszletként szolgáló kijelző, és marha jó ötleteik voltak." A pingponglabdákból így lett kortárs vízió, a technikai erődemonstrációból pedig művészeti projekt.
Az elérhető csúcstechnika
A játékipar is felfigyelt a Matrixx 3D-re, és a holland srácok akaratlanul is rengeteg tapasztalatot adtak a szakmának. "Először több színt terveztünk a kijelzőre és egy 4 méteres kockába akartuk rendezni a labdákat, de úgy nagyon takarták egymást. Nem lehetett látni, mi van a tizenötödik-huszadik sorban" – fogalmazza meg Frank a 3D-kijelzőkkel kísérletező játékipari szakemberek egyik legnagyobb problémáját.
A játékiparban és az orvostudományban már régóta próbálnak megoldást találni valódi 3D-megjelenítésre, de eddig általában nagyon drága és lassú eredmények születtek. Nagyobb áttörést csak holografikus megjelenítőkkel sikerült elérni, többek között egy magyar feltalálónak. Egy játékra alkalmas, megfizethető 3D-monitor azonban ma még távolinak tűnik, már csak a kezelt adattömeg miatt is. Egy feltételezett, 1024*1024*768 képpontból álló térbeli képernyőn például a mai monitorok jellemzőivel és a játékoknál elvárt látvánnyal és sebességgel számolva a megjelenítéshez szükséges adat mennyisége elérheti a másodpercenkénti 100 gigabyte-ot is – írja a PC Guru.
Nem csoda, hogy amikor Allen Varney veterán játéktervező a The Escapist című netes szaklapban cikket írt a 3D-megjelenítési lehetőségekről, a Matrixx 3D-t egyenesen a játékiparban elérhető csúcstechnikának nevezte. "Ez, barátaim, a legtöbb, amire most valóban képesek vagyunk" – fogalmazott Varney.
Frankék egyébként még nem tudják, mivel ünneplik a kar következő, négy év múlva esedékes évfordulóját. Mint mondja, mindig az utolsó pillanatban találnak ki mindent.