Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Almapiac Cupertinóban

2005.10.07. 09:00
Az Apple nélkül Cupertino álmos kisváros lenne csupán, így azonban dinamikusan fejlődő álmos kisváros, ahol ingyen van a wifi és még a köztéri szobor is Steve Jobs cégét idézi. Az önkormányzati képviselő szerint, aki maga is számottevő high-tech múlttal bír, leginkább a közoktatásnak és a kedvező klímának köszönheti a sikerét Szent József városa.

Feketét vegyek vagy fehéret? Kupertinói Szent József, most segíts! - fohászkodom a hely védőszentjéhez, miután letértem az Infinite Loop-nak, végtelen ciklusnak, illetve végtelenített szalagnak nevezett híres-hírhedt vállalati körútról, betértem az Apple vállalati kantinjába és ott állok egy raklapnyi vállalati iPod nano előtt.


Klikk a képre!
Nagy utat kellett ezért a fohászért megtennem, de mivel az Apple magyarországi képviselete még mindig nem árulja a hiperkúl nanót, hanem helyette az iPod miniket próbálja Geszti Péterrel elsózni, kénytelen voltam Cupertinóig, a korporált főhadiszállásig szaladni. Úgy lépkedek, szinte lábujjhegyen, mint egy szentélyben: óvatosan tapogatom a méregdrága Apple-logós és feliratos pulóvereket, aztán inkább kikötök a branded biszbaszoknál (bögre, termosz, kulcstartó), amelyekkel olcsón, de hitelt érdemlően bizonyíthatom, hogy itt jártam. I've been to the Mothership, ahogy az a póló mondja, amit nem veszek meg.

Nem érzem magam egyedül a sorban, sőt az árva fehér nanómmal kispályás vagyok csak az anyahajó fedélzetén nyüzsgő, kitűzös Apple-alkalmazottakhoz képest - van, aki egyszerre négyet vesz, nyilván egyet minden zsebébe. A látvány hatására azonnal parafrazeálom még a Macintoshra kifejlesztett bonmot-mat, miszerint az nem filozófia, csak egy darab műanyag. Ez nem filozófia, hanem vallás, szent révület, szem elé ereszkedő köd, szektás elhajlás. Mi más késztethet arra egy alkalmazottat, hogy saját cégének termékéből egyszerre négyet vásároljon?

Bevándorlók a barbecue-szagban

A világszerte több mint tizenháromezer alkalmazottat foglalkoztató Apple nélkül az ötvenezres Cupertino ugyanolyan félálmos amerikai kisváros lenne, mint Mountain View a Google nélkül vagy Palo Alto a Sun nélkül. Egyetlen nagy lepény az egész: kétszer hatsávos főutca, kétszer hatméteres személygépkocsik és penetráns barbecue-szag. Ha nem bukkanna elő minden második bokorból egy Apple-logó, lehetnék akár Idahóban is. De ez nem Idaho, ez itt az Apple felségterülete. A város kevés köztéri szobrának egyike, a stratégiai ponton elhelyezett fémremek például a Perspectives (Perspektívák) címet kapta ugyan, de nem farmert ábrázol traktoron, hanem egy végtelenített szalagot. Egy infinite loopot.

Kris Wang, a cupertinói önkormányzat ötfős képviselőtestületének tagja elismeri, hogy a világnak az Apple jut Cupertinóról az eszébe, és nem is bánja. A város sokat tesz az Apple-ért (adókedvezményekkel támogatja), mint ahogy az Apple is sokat tesz a városért (adományokkal támogatja). Wang arra a legbüszkébb, hogy Cupertino a szomszédaihoz képest is jó ütemben fejlődik - most kétszer annyian laknak itt, mint huszonöt éve, és akkor Wang még be sem számította az illegális bevándorlókat.

Kisázsia Cupertinóban


Klikk a képre!

A legutóbbi, 2000-es népszámlálási adatok szerint a cupertinóiak csaknem fele ázsiai származású, mint ahogy Wang is az - ő a nyolcvanas években érkezett Tajvanból 300 dollárral a zsebében, és olyan szegény volt, hogy naponta csak egyszer tudott enni. "Gondoltam, próbát teszek, és ha két év alatt nem jön össze semmi, hazamegyek" - mondja Wang, aki annak idején egy szót sem beszélt angolul. "Azt értettem, hogy mi az a 'How are you', de azt nem, hogy mi az a 'How are you doing". Wangnak az volt a szerencséje, hogy a számok nyelvét legalább beszélte, és ez a Szilícium-völgyben elég. Mivel otthon statisztikát tanult az egyetemen, könnyen kapott állást, és amikor néhány éve kiszállt a mókuskerékből, már megjárta a Szilícium-völgy legnagyobbjait: dolgozott a Hewlett-Packardnál, a 3COM-nál és a Sunnál is. A Portal Software rangidős menedzsereként ment nyugdíjba. Szerényen közli, hogy a sztorijával megjárta a New York Times és "a legnagyobb európai újság" címlapját is - hogy melyikét, arra nem emlékszik.

"A jó oktatás, az éghajlat és az alacsony bűnözési arány" - összegzi Wang, mi vonzza a high-tech cégeket a kisvárosba, és majdnem kifelejti az infrastruktúrát. San Francisco, ami most készül dróttalanítani magát, tanulhat Cupertinótól, mert itt széles a sáv mindenütt, és egy a MetroFivel kötött egyezség értelmében a lakosok 90-95 százaléka ingyen wifizik. A számlát a város állja.

Bár a helyben megtelepült cégekkel jórészt felhőtlen, sőt gyümölcsöző kapcsolatot ápol az önkormányzat, összefonódásról nemigen lehet beszélni. Kérdezem Wanget, ismeri-e Steve Jobsot, az Apple atyaúristenét. "Én ismerem. De ő lehet, hogy nem ismer engem" - kacag a szemüvege mögül. Annyi biztosan közös bennük, hogy mind a ketten az átlag alatt keresnek. Wang képviselőként pontosan 618,85 dollárt (kb. 120 000 forint) kap havonta, Steve Jobs pedig mindössze 1 dollárt (kétszáz forintot). A különbség, hogy Jobsnak van privát jetje, Wangnek meg nincs.

Imához!

Miután kényelmesen elterpeszkedem bérmalibumban, az első dolgom, hogy a nanót kiszedem a dobozából - remélem, mire hazaérek, a felhasználói tapasztalatoknak megfelelően összekarcolódik a kijelzője, és akkor simán beadom a vámosnak, hogy használt, és hogy itthon vettem Geszti Pétertől.

Ha nincs szerencsém, a vámos Apple-fanatikus, és tudja majd, hogy itthon még nem is árulják a nanót. Csempészettel gyanúsít, és el akarja majd kobozni. De ha a vámos igazi Apple-fanatikus, csak a vállára teszem a kezemet, annyit mondok neki: I've been to the Mothership, és együtt elmorzsolunk egy imát Kupertinói Szent Józsefhez.

Ha viszont a vámos igazi, hardcore Apple-fanatikus, akkor kiröhög a nanómmal együtt, mert gyanítja, hogy egy hét múlva, október 12-én az Apple új kütyüt dob piacra. Állítólag videózni lehet majd vele; ennél többet még Cupertinóban sem sikerült kiderítenem.