További Hardver cikkek
A vonalkód korszak vége
Az évtizedek során a fogyasztói társadalom szimbólumává érett vonalkód először 1974-ben jelent meg egy ohiói szupermarketben egy csomag rágógumin. Az emberek állítólag nem döbbentek meg, és nem állták körbe.
Az áruk osztályozásával, árazásával és beütésével járó munka lecsökkentésére kitalált vonalkód pályája a korabeli elképzeléseket messze túlszárnyalta. 2001-ben naponta ötmilliárd vonalkódot olvasnak le a világ száznegyven országában. A kereskedők egytől egyig leteszik a technika előtt a kalapjukat, de elismerik, hogy a vonalkód már elavult, és egy kifinomultabb árazási rendszerre lenne szükség.
Egy önálló digitális azonosítókkal dolgozó rendszer sokkal egyszerűbb lenne, és ha a vonalkód leolvasásához szükséges forgatástól, fogdosástól és nyomogatástól megszabadulnának, akár az egész áruházat automatizálni lehetne.
Önadó
Eberhardt és az árchip |
A fejlesztőknek a rádiós árcímke elterjedése érdekében elsősorban a tekercs méretének minimalizálására kellett törekedniük. Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy a címkék alkalmasak legyenek az olcsó tömeggyártásra, hiszen az árcímke értékének például köszönőviszonyban kell lennie a csomagnyi rágógumival, amelyet jelöl.
1995-ben Noel Eberhardt, a Motorola technológiai fejlesztésért felelős alelnöke és Neil Gershenfeld, a MIT Médialaboratóriumának igazgatója együttműködési megállapodást kötött az interaktív árcímke kifejlesztésére. A közös munka eredménye: háromszor hárommilliméteres chip egy különleges tintával átitatott papíron. A leginkább felhasználóbarát árchip előállítása már mindössze mintegy százötven forint - és ráadásul jobban bírja a pakolászásból és gyűrődésből fakadó fizikai megpróbáltatásokat.
Lesz vagy nem lesz?
A piac más szereplői azonban nem lelkesednek az olcsó árchipért. A Motorola és az MIT által 1999 februárjában bemutatott chip-papír felépítmény teljesítménye ugyanis olyan alacsony, hogy mindössze másfél centiméterig olvasható. A konkurens Intermec által gyártott címkék, bár nagyságrendekkel többe kerülnek, öt méterről is leolvashatóak. Winston Guillory, az Intermec alelnöke kifejezetten szkeptikus: ,,Sokat beszélnek az olcsó chipről, de eddig még senki sem jött elő működő megoldással".
Steve Van Fleet, az olcsó Motorla árchipek beszállítójaként jeleskedő International Paper programigazgatója azonban lelkes, szerinte például kiválóan követhető lenne az áru mozgása, ha a teherautókba is leolvasókat építenének: ,,Ha mondjuk valaki Cincinnatiba igyekszik ötezer színes tévével, és valahol véletlenül letesz belőle ezret, azt azonnal észre lehet venni".
Mindent egyenként |
Az áruk mozgásának folyamatos követése évente több ezer milliárd önálló azonosító adatainak kezelésével jár, amely példátlanul nagy számítási teljesítményt igényel. A Gillette-nek megéri, az ő távlati elképzelésük az, hogy akkor gyártsanak egy-egy újabb borotvát, amikor a korábbi a kukából jelentkezik be.
A vásárló személyes adatbiztonságának kérdése a résztvevők szerint már régen megoldódik, mire az első interaktív árcédulával ellátott tárgyat leemeljük a polcról. A fogyasztó nem kezd el tikkelni, amikor új hűtőszekrényéről kiderül, hogy rendszeresen szemlézi a benne tárolt élelmiszereket, majd az adatokat az interneten továbbítja.