Huba
18 °C
34 °C

Szuperszámítógép egyetlen processzorban

2007.07.06. 12:30
A Sun a saját útját járja: Niagara processzorai csak akkor nyújtanak kiemelkedő teljesítményt, amikor párhuzamos adatfeldolgozásra kerül sor, akkor viszont a legjobbak között vannak. Rövidesen piacra kerül új csipjük, a részleteket egy budapesti sajtótájékoztatón ismertették.

A Sun 2005 novemberében dobta piacra az UltraSPARC T1 processzort, kódnevén a Niagarát. Miközben az AMD meg az Intel még a kétmagos csipek bevezetésén dolgozott, a Sun már nyolcmagos processzorral lepte meg a vásárlókat, aminek azóta sincs párja: az Intel 2006 végén készült el négymagosával, az AMD augusztusban vág majd vissza, de ezekben még mindig csak feleannyi mag van, mint az első Niagarában.

Párhuzamos világ

Nem is beszélve az utasításszálakról. Emlékszik még valaki a Hyper-Threadingre, meg a Pentium 4-esekre? Ez a kétmagosok előtti korszak nagy dobása volt, amikor még csak egy végrehajtóegységet építettek a csipekbe, de a mérnökök azt akarták, hogy a processzorok két utasításszálat kezeljenek egyszerre. Bár csak egy mag volt ezekben a Pentium 4-esekben, a rendszer kétmagosnak látta azokat, és bár a dualcore-rendszerek 70-80 százalékos gyorsulásához képest a Hyper-Threading csak 15-20 százalékot jelentett, volt értelme a fejlesztésnek.

A Sun már az első Niagarába beépítette ezt a funkciót, mindegyik mag négy szálat tudott kezelni, így összesen 32 utasításszállal dolgozott a mindössze 72 watt fogyasztású, legfeljebb 1,4 gigahertzes processzor.

Ezzel az órajellel és felépítéssel természetesen nem az Intel meg az AMD hagyományos piacára támadt a Sun. Az UltraSPARC T1 nem teljesítene különösebben jól Quake IV alatt, de azokban a szerveralkalmazásokban, amikor fontos a párhuzamos adatfeldolgozás, a legjobbak között volt a Niagara. Amikor 2005 decemberében piacra került, egy 1,2 gigahertzes T1-es olyan gyors volt, mint a kétprocesszoros, összesen négymagos, 1,9 gigahertzes IBM Power5-ös, vagy mint a négyprocesszoros, összesen nyolcmagos, 3 gigahertzes Intel Xeon Paxville MP. Szakértők szerint az UltraSPARC T1 ezzel kora leggyorsabb processzora volt, ha párhuzamos adatfeldolgozásra került sor. Lebegőpontos műveletek terén viszont a csip lemaradt konkurenseihez képest, mert csak egy feldolgozóegység jutott a nyolc magra, márpedig ez a mutató egyre fontosabbá vált az elmúlt években.

A fejlődés nem állt meg, a T1-es pedig egyre nehezebben felelt meg az elvárásoknak. Az elmúlt évben megújult a Xeon, itt a 4,7 gigahertzes Power6-os, ideje volt fejleszteni.

A Sun Budapesten rendezett sajtótájékoztatóján halas szendvicsek és friss pogácsák között kiderült, hogy a Niagara 2-es, vagy hivatalos nevén az UltraSPARC T2-es 2007 második felében kerül piacra. A csip 65 nanométeres gyártástechnológiával készül, nyolc mag van benne, akárcsak elődjében, de mindegyik mag nyolc utasításszálat tud kezelni, ami összesen 64 szálat jelent.

Tízszer gyorsabb

A Sun szerint az újdonság elődjéhez képest tízszer jobb lebegőpontos teljesítményt nyújt, hála annak, hogy mindegyik mag kapott egy feldolgozóegységet, így most már nyolc van benne. Fischer Erik, a Sun hazai szakértője szerint a nyolc egységgel a Niagara 2-es olyan a lebegőpontos teljesítményre képes, mint egy kétmagos Opteron, csak 15 wattal kevesebb fogyasztás mellett. Ez azt jelenti, hogy az új csip lebegőpontos teljesítménye még mindig nem kiemelkedő, de nem köti fel magát a rendszer, ha néha ilyen feladatot is végre kell hajtania. A Niagara 2 fogyasztása nem emelkedik elődjéhez képest, körülbelül 70 wattot fog felzabálni, tehát alig többet, mint az alacsonyfogyasztású, ám csak négymagos Xeonok.

A processzor kezdeti órajele 1,4 gigahertz lesz, később várható 1,6-os és 1,8-as verzió is, bár a Niagara 2 hagyományos munkaterületén nem a gigahertzek, hanem az utasításszálak számítanak.

A sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy a T2-es mellett a külső processzorokra is építenek szervereket, így például lesz négymagos Opteront használó gép, ha az AMD méltóztatik kiadni végre a csipet.

Fischertől megtudtuk, hogy a Sun Nvidia csipszeteket használ a rendszereihez, amik szolgáltatások szempontjából ugyan felülmúlhatatlanok, de érezhető, hogy a gyártó a játékiparból jött, a termékek pontossága ugyanis nem éppen kiemelkedő. Az nem jelent túl nagy problémát, ha egy játékban a német katona lába véletlenül belelóg a saját fejébe, mondja Fischer, egy függőhíd tervezésénél viszont fontos a pontosság. A Sun szakembere szerint a felhasználók várhatóan nem éreznek majd semmit az Nvidia csipszetek hiányosságaiból, de dolgozni kellett és kell azon, hogy a grafikus magok megfeleljenek a vállalati szegmens elvárásainak is.