További Hardver cikkek
Másként gondolkodók
Az Intel erre az elképzelésre építette fel egész névadási stratégiáját, mint azt kifejtette: a frekvencia már csak árnyéka önmagának, ezért aztán jól el is kell titkolni. A társaság ezért három számjeggyel jelzi a típust, az első a kategóriát, a másik a kategórián belüli hierarchiát mutatja. A 600-as sorozat például fejlettebb technológiát használ, mint az 500-as. Ugyanakkor a 660-as ugyanazon a megahertzen üzemel, mint az 560-as, elviekben az utóbbi tehát lassabb. A másik viszont lényegesen drágább. A kérdés, hogy melyik a fontosabb szám: az első vagy a második. Másképp: melyik présel ki magából nagyobb teljesítményt? Egy magasabb órajelen üzemelő 570-es, vagy a kevesebb megahertzcel, de fejlettebb technológiával ellátott 660-as?
Érdemes először az ugyanolyan frekvencián üzemelő processzorokat megnézni: a Pentium 4 560-ast, valamint a 660-ast. Mindkét gép 3,6 gigahertzen fut, a különbség a 660-as javára a kétszeres gyorsítótár, és a 64-bites utasításkészlet. Meg 44 százalék, a 660-as ugyanis ennyivel drágább szakadt fülű ikertestvérénél. Teljesítményben azonban egyelőre láthatatlan a különbség: az interneten fellelhető tesztek szerint három százalékot gyorsít az új technológia.
Persze a 64 bites utasításkészlet egyelőre még kihasználatlan, ami a későbbiekben hozhat még pár százalékos gyorsulást, ugyanakkor közel sem annyit, mint amekkorát az árkülönbség indokolna. Ha azonban egy magasabb órajelen üzemelő processzort választunk, kiderül: a 3,8 gigahertzes 570-es mindegyik vizsgált processzornál gyorsabb, viszont nem lényegesen drágább a 660-asnál.
Lehetséges megoldás
Mindebből tehát látszik, hogy a 600-as sorozat nem feltétlenül gyorsabb az 500-asnál, legfeljebb azonos frekvencián, ugyanakkor lényegesen drágább annál. A frekvencia növelése tehát nehezen kiváltható, apró lépésekkel legalábbis semmiképp. A Pentium 4 Extreme Editionnak például sikerült megtalálnia ezt a másik utat, igaz, csak plusz két megabájtnyi harmadszintű gyorsítótár beépítésével. Ez azonos megahertzen közel tíz százalékos gyorsulást hozott, ugyanakkor két-háromszoros drágulást is: az EE ezer dolláros ára verhetetlen.
Komoly átalakításokkal, óriási lépésekkel kiváltható tehát az órajel növelése (lásd: AMD), ez azonban nem minden esetben éri meg, a siker pedig kétséges. Vásárláskor azonban érdemes végiggondolni, hogy az újabb generációt, vagy a magasabb frekvencián üzemelő régebbi típust válasszuk. Ha a régebbi típus az olcsóbb, akkor a jelenlegi helyzetben nem kétséges, hogy melyik éri meg jobban. Vagy még jobb megoldás, ha a korábbi sorozathoz tartozó, alacsonyabb órajelű, de harmadával olcsóbb terméket választjuk: lényegesen több marad a zsebünkben, a teljesítményben pedig úgysem vesszük észre a különbséget.