Judit
-2 °C
8 °C

Támad a tv-shop

2006.05.26. 03:18
Az öngyilkos hajlamú nanoszűrős turmixgépen tizedmilliméteres lyukak tátongnak, a szaunaöv hizlal, az elektromos seprű szívja a port, a polírozótól meg nem lesz golyóálló az autó. Azért mindegyik működik.

A hármas kamera lámpája vörösen izzik – Horst Fuchs jobb fülében megremeg az aranylánc, mélyen az optikába néz a kopaszodó osztrák bonviván. Bájos és ifjú segítőtársa megérkezik a stúdióba, és elcsodálkozik a mester kézmozdulatain.

Horst Fuchs
#alt# A karizmatikus szupersztár Németországban született 1946 áprilisában, nemrég ünnepelte hatvanadik születésnapját. Eredetileg karosszérialakatosnak készült, de már a hatvanas évek végén felfedezte tehetségét a kereskedelemhez, és mint piaci kofa tevékenykedett. A hetvenes években már autóápoló-szereket népszerűsített, híres tv-s szerepléseivel pedig a kilencvenes évek közepe óta foglalkozik. Védjegye a fülbevaló, a kopaszodó fejtető valamint hogy összességében elég hülyén néz ki. Csehországban önálló rajongói klubja is van.
"Látod Gabi? Fogom a hagymát, beledobom a nanoszűrős darálóba, ráöntöm a forró vizet, és már kész is az Újházi Tyúkhúsleves, nyolctojásos cérnametélttel!"

"Ez fantasztikus! És Rafflesiát is darálhatok vele a kisbabámnak?" - kérdezi Gabi, majd az előre kikészített matracra ájul, amikor meglátja, ahogy Fuchs lelkesen gyűri a nyolckilós, dögszagú virágot a szeletelőkések közé.

Fekete ruhában osonunk a sötétben. Sietnünk kell. A felvétel ideje alatt be kell szereznünk az összes érdekes teleshopos szerkezetet. Kettéválik a csapat, három perccel később találkozunk újra.

"Nanoszűrős Vital Center?"

"Megvan!"

"Szaunaöv?"

"Megvan!"

"WS Platinum autóápoló?"

"Megvan!"

"Swivel Sweeper elektromos seprű?"

"Megvan!"

A tetőn át jöttünk be, ott is távozunk. Némán mászunk felfelé a köteleken. Mielőtt kimásznánk az épületből, még látjuk, ahogy Fuchs egy AH-64 Apache helikopterrel a magasba emelkedik, és rakétákat lő a korábban Platinum autóápolóval kezelt gépkocsi motorháztetejére. A rakéták lepattannak a fényesre polírozott felületről, és a Vital Centerbe csapódva spenótfőzelék lesz belőlük.

Izzasztó nanométer

Megérkezünk a raktárba, kipakoljuk a zsákmányt. Kibontjuk a Sauna Slim öveket, Norbi titkos ellenségét, és ráerősítjük az „A” kontrolcsoport két tagjára. Derékbőségüket a kísérlet előtt lemértük: 80 és 77 centi, megfeszített hasizmokkal 78 és 75 centiméter. Bekapcsoljuk a szaunaöveket, és elküldjük a kontrollcsoportot izzadni.

Az asztalra tesszük a Vital Centert. A sorjás szélű műanyagelemek elegánsan csillognak a lámpa fényénél. Kivesszük a nanoszűrőt, felidézzük tanulmányainkat: a nanométer az emberi hajszál vastagságának 135 ezred része, pontosabban a milliméter milliomod része. Ezek alapján a lyukak legalább százezer nanométeresek lehetnek, jelenti az anyagkutató részleg helyettes vezetője.

Összeállítjuk az eszközt, a kezelési útmutató szerint, majd egész tojást dobunk bele, héjastól. Bort is öntünk rá, ahogy Fuchs mestertől tanultuk. Elindítjuk a szerkezetet, az ígért zajtalan működés helyett olyan hangzavar tölti be a teret, mintha ütvefúróval támadnánk egy cintányérra.

A megemésztett tojáshéj esete

Rövid darálás után átadjuk a „B” kontrollcsoportnak az italt, akik ötből két pontot adnak a borhabnak. A folyadék állaga gyanús, főleg, ha megnézzük, hogy mi maradt a tojáshéjból: egy gyűszűnyi por, de akárhogy próbáljuk, nem sikerül újra összerakni belőle az eredeti formát, legfeljebb a sarkát. A kontrolcsoport megitta a tojás héját is.


Klikk a galériára!

Másodiknak kávébabokat szórunk a nanoszűrőbe, aztán forró tejet meg cukrot öntöttünk rá. Darálunk, elképesztő zaj, majd újra kontrollcsoport után nyúlunk: négy pontot adnak a kávénak, kimondottan ízlik nekik, meglepetten nyaldossák a szájuk szélét, majd egy haikut írnak a szerkezethez:

Atomnyi Nagyság
Kávét szülsz zajos csöndben
Halk nanoszűrő

Aztán levest főztünk. Sárgarépa, hagyma, petrezselyem, leveskocka és forró víz, aztán turmix, mint a tv-spotban. A kontrollcsoport gyanakodva forgatja kezében a poharat, egyikük kérdésre előadja, hogy a lé répaillatú forró narancslére emlékezteti. Aztán egy nagy korty, és kiderül, hogy a leves íze répaillatú forró narancslére emlékeztet, az egyre zöldebb csoport szerint fogyasztásra bármely napszakban fokozottan alkalmatlan. Ötből egy pont.

Öngyilkos kommandó

A következő menet előtt elmossuk a Vital Centert, Horst szerint elég csak leöblíteni, és máris tiszta. Sajnos óriási répaatomok ragadtak a nanószűrőbe, így csak erőteljes súrolással sikerül úgy-ahogy kitisztítani az űrtechnológiát.

Mogyoródarabok darálásába kezdünk, de a kések tíz szemnek megkegyelmeznek, ezeket percekig tartó pusztítás után sem sikerült megőrölni.

Új egységet pakolunk a Vital Centerre, hogy petrezselyemlevet facsarjunk ellenségeinknek.

Összeállítjuk a szerkezetet, elfordítjuk a tekerőt, a szokásos zaj mellett halálsikoly hallatszik a daráló mélyéről. Leemeljük a műanyag fedelet, kiderül: a Vital Center elkezdte ledarálni saját magát. Nem sikerült pontosan a helyére illesztenünk az elemeket, mert az első kattanás még csak egy átmeneti állapot, melyben a szerkezet saját életére tör. Még egy kattanás, helyére kerül a daráló, közben a takarítórészleg eltünteti a cafatokra tépett műanyagdarabokat a tárolóból.

Veszélyes ital

Petrezselyemmel próbálkozunk. Egy maréknyi levelet ledarálunk, de semmi, pedig a szerkezet két végének már meg kellett volna telnie: az egyiknek a lével, a másiknak a szárazanyaggal. De lé egy csepp sem, így újratöltjük a szerkezetet, és még egyszer ledaráljuk a már kicentrifugázott leveleket.


Klikk a galériára!

Alig valami

Aztán megismételjük a műveletet párszor, és összejön egy kevés petrezselyemdzsúsz, meg levélcafatok mindenfele. A Vital Center tisztítása vagy negyed órán keresztül tart. A tapasztalat szerint legalább egy kiló petrezselymet le kell darálni, ha valaki több kortyot is akar inni a világ második legundorítóbb italából.

A sárgarépával már egyszerűbb a helyzet. Bár a reklámban elhangzottakkal ellentétben nem fér bele egyszerre több (beszorulnak, és percekbe kerül, amíg kiszabadítjuk őket), egymás után gond nélkül elbánik velük a gép. Kár, hogy a csurgó lé hatására kidől a hátsó tartály, és minden csupa répalé lesz.

Ragadós anyag

Megvizsgáljuk a szárazanyagot, beledobjuk a darát egy szalvétába, de átszivárog rajta egy kis lé: a kések és a centrifuga együttese sem tudta teljesen kifacsarni a hősies répát.

Végül körtével próbálkozunk, a darálás során a szerencsétlen gyümölcs valamivel undorítóbb alakváltozáson megy át, mint Jeff Goldblum a Légyben. Érdekes, hogy a gép mindkét végén ugyanazzal a takonyszerű masszával találkozunk, csak a folyadéktartályban valamivel hígabb a cucc, míg ott, ahol a szárazanyagnak kéne lennie, darabos orrváladék van. A kontrollcsoport fejfájásra panaszkodik, végül egyikük hajlandó megkóstolni az italt: az íze jó, de túl sűrű, az eleje már a gyomrába ért, amikor a vége még kapaszkodott a szájpadlásába.

Végeztünk a Vital Centerrel, megnézzük az „A” kontrollcsoportot. Épp 50 perc telt el a kísérlet kezdete óta, ez a megengedett maximum (a másik műsor ugyanehhez a termékhez legfeljebb 20 perces izzadást ajánl). Leszedjük az öveket, megnézzük az eredményt: 81 és 77 centiméter, a tesztalanyok egyike tehát maradt, amilyen volt, a másik viszont meghízott. Az egy centiméteres gyarapodás a bőr kitágulásának tudható be, magyarázza csapatunk orvosa. Az egyik alany meg sem izzadt, viszont a piros foltok a bőrén elsőfokú égési sérülésekről árulkodnak. A másik tesztszemélyről ellenben folyik a víz, így bár nem fogyott, de megtanult undorodni magától.

A kísérlet vezetői úgy döntenek, hogy korai még ítéletet hozni, ezért bezárjuk a tesztalanyokat egy szobába, napi kétszer ötven perc szaunaövezést írunk fel nekik, és meglátjuk, hova izzadnak 10 nap alatt.

Áldozati Lada

Beszállunk sötét járműveinkbe, és átgurulunk egy autóbontóba. Kinézünk egy haldokló gépkocsit: szerencsétlen Lada Samara még nem tudja, mi vár rá. Megkérjük az egyik targoncást, vigye messzebb az autót a gáztartályoktól. Lekenjük a motorháztetőt WS Platinum polírozóval. Jöhetnek a fegyverek.

Mielőtt megsemmisítenénk a Ladát, megállapítjuk, hogy a motorháztető kezelt fele sokkal jobban néz ki mint a kezeletlen: szépen csillog, hétköznapi polírozóként egész jól megállja a helyét a Platinum, kár, hogy hatszor annyiba kerül, mint bolti társai. Horst Fuchs szerint a felárért cserébe felgyújthatjuk, szétlőhetjük a motorháztetőt, a Platinum véd. Nem maradt más hátra, minthogy felgyújtsuk, szétlőjük a motorháztetőt.


Klikk a galériára!

Egy légpisztollyal próbálkozunk, ez ugyan eltért a reklámban használt légpuskától, de szervezetünk félkatonai szárnyának vezetője megnyugtat: semmiképp sem erősebb, inkább gyöngébb azoknál.

Először lapos szögben lövünk a motorháztetőre, és tényleg: sehol nem látjuk a sérülést. Kár, hogy a kezeletlen felületen sem. Aztán egyre jobban kiegyenesedünk, és minél jobban közelít a beesési szög a merőlegeshez, annál nagyobb a sérülés: a kezelt és kezeletlen felületen egyaránt.

Benzint locsolunk a motorháztetőre, megnézzük, mihez kezd a lángokkal a polírozó. Félelmet nem ismerve dobjuk rá az égő gyufát a folyadékra. Pillanatok alatt lángra kap az üzemanyag, a tűz végigfut az autó elején, húsz-harminccentis lángnyelvek nyaldossák a Samara ablaktörlőit. Aztán egy perccel később csöndesen elalszik a tűz, csak a hátramaradt korom mutatja, hogy itt járt valaha.

Bekenjük a polírozóval a rongyot, és tényleg, pillanatok alatt eltűnik a kezelt felületről a korom. De a kezeletlenről is! Csak egyetlen égésnyomot nem sikerül eltávolítani: a gyufa örökre beleégette magát a karosszériába, ráadásul épp a Platinummal bekent oldalra esett szerencsétlen.

Hulladék

Csalódottan térünk vissza a laboratóriumba, kicsomagoljuk a Swivel Sweeper elektromos seprűt, feltöltjük az akkumulátort. Közben kiderül, hogy a készülék porszívó is egyben: alig egy óra alatt csupa por lett az egész, a tér legtávolabbi pontjából is magához vonzotta a szálldosó részecskéket.

Kávé és mazsolaszemeket szórunk a szőnyegre, a parkettára, meg a szekrény alá, pont mint a hirdetésben. Bepattintjuk az akkumulátort, megnyomjuk a gombot, a készülék alján elhelyezkedő kefék halk pörgésbe kezdenek. Nekitámadunk a kosznak, a Swivel Sweeper meg remekül teljesíti feladatát: felkapkodja az apró szemeket, egyet sem hagy közülük a földön. A szekrény alá viszont már nem ér be, mert bár a fej elég lapos, a fejet a nyéllel összekötő csukló miatt mégsem tudjuk bedugni a szerkezetet még a tíz centi magas résbe sem.


Klikk a galériára!

Összességében elégedettek vagyunk, úgy döntünk, kipróbáljuk a gépet egy porcicás környezetben is. Megemeljük a Swivel Sweepert, ebben a pillanatban félrebillen a fej, és kihull a földre a korábban összetakarított kosz jó kétharmada.

A megrázkódtatások feldolgozása után megtámadjuk a porcicákat, de hiába: a kefék gyors pörgése olyan légáramlatot kelt, ami elfújja a könnyű kis mocskokat, minél gyorsabban közelítünk, annál fürgébben menekülnek, ahogy az rövid kis videónkon is látható.

Letargiába esünk, csak kilenc nap múlva térünk magunkhoz.

Kövérebb, mint

Megnézzük, mi történt az „A” kontrollcsoporttal. Épp tíz napja aszalódnak napi kétszer ötven percet a szauna övben. Az egyik célszemély derékbősége maradt 80 centi, a másik 77-ről 79 centisre hízott. Az sem segített sokat, ha megfeszítették hasizmukat, a jelek szerint egyetlen nanométer zsírréteget sem sikerült leégetniük magukról.

Norbinak mégsem kopik fel az álla.

Paphos képekben

Ciprusi fotók, fantasztikus élmények. Nézd meg most!

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.