Polarizáló tükörrel a sáskák ellen
A kutatók 2004. novemberében figyelték meg, hogy egy óriási sáskaraj a Sinai-félsziget pusztasága felől az Akabai-öbölhöz érve derékszögben irányt változtatva észak felé repült tovább. Amikor ebben az irányban is vízhez, az öböl északi csücskéhez ért a raj, ismét irányt változtatva kelet felé fordult. Az izraeli Héber egyetemen, Eilat-ban dolgozó kutatók ezután kísérleteket végeztek: polarizáló tükröző sávokat és nem polarizált fényforrásokat tettek a talajra, iránytűvel figyelték a sáskák (Schistocerca gregaria) repülési irányát és megállapították, hogy a sáskák leginkább a polarizált fényt kerülték el. Vizsgálták azt is, hogy a szélirány, vagy a tükröződés a fontosabb hatás a rovarok számára, s arra jutottak, hogy a sáskák erős szélben és több száz méter magasságban néha a tengerek felett is átrepülnek. Ez a magyarázat arra, hogy időnként, de nem túl gyakran lehet látni sáskákat Olaszországban, sőt a Kanári-szigeteken is. A falánk mezőgazdasági kártevőként számon tartott sáskák elűzése fontos feladat, s lehet, hogy a kutatók megfigyelései nyomán majdan a polarizáló tükröző anyagok is bekerülnek a növényvédők fegyvertárába.